Szerintetek elképzelhető, hogy az ember fejlődésével teljesen eltűnnek majd a vallások?

"hiszen Isten nyilvánvalóan nem vallásos"

made my day. THX. :D

Khm, én eddig még ezt a megfogalmazást nem láttam sehol, ez most saját spontán ötlet.

A vallás, egy mindenható felső hatalom segítsége az egyetlen dolog a szerencsére váráson kívül, ami olyan reményt tud adni, aminek lehetősége tudományosan cáfolhatatlan.

Ezért mindig is lesz rá igény.

A reménytelenségnél ez is jobb.

Ez a szerencse dolog gondolatokat ébresztett bennem.

Fortunát tekintve ez is lehet isteni dolog, Istentől származó, de persze ez már mégis reális lehetőség, ki lehet mutatni a valószínűségét, vagyis úgy is nézhetjük, hogy semmi köze hozzá az Istennek, ki lehet számolni mennyi az esély a telitalálatra lottó ötös esetén, ha ehhez még a többi sanszot is hozzávesszük, a négyes, a hármas, vagy a kettes találatot, akkor kifejezetten pech inkább, ha valaki semmit nem nyer.

Legalább is ezt gondolja számos szenvedélyes játékos, akik eleve úgy nézik a sanszot, hogy vagy nyerek, vagy nem, illetve a legtöbben még ennél is irreálisan több esélyt vélnek, hasonlóan a vallásosokhoz, akik eleinte szintén így vannak Istennel, hiszen felmerülnek néha kételyek, amíg el nem jutnak a biztos találat érzéséhez és nem kételkednek többé.

Azt tekintetbe véve, hogy mennyire tud minden vallásos ragaszkodni a saját szisztémájához, nem gondolnám, hogy valaha is közös nevezőre jutnak, elég ha csak a zsidókra gondolok, ellenben ha a többi elmúlt vallásra terelődik az ember figyelme, mint a görög, római, vagy a pogány istenhitek, akkor talán mégis átveheti a szerepét valamely más, korszerűbb vallás, amit a központi hatalom támogat.

Ilyen modern vallás volt a kommunizmus, de ott is kellett egy egyházhoz hasonlítható szervezet, ilyen volt a Párt, vagy az Isten megfelelője, mint a Diktátor és a mennyország ígérete sem maradhat el, ami lényegében a távoli jövő messzeségében elbújva maga a kommunizmus volt.

Ott bizony minden szép és jó, minden tökéletes, pont az, ami kell, az van, attól függetlenül, hogy nem is tudja senki, mi kell, vagy mi kellhet, de az nem érdekes, azért van a jövő, hogy megoldja, hogy hinni lehessen benne.

Az lehet, hogy a mai vallások letűnnek a süllyesztőben, ahogy már egy csomóval megesett, de újra megszületnek az ilyen jellegű hitek, valahogy a hatalom nem tud róla lemondani, bár részleges, vagy teljes hitetlenség mindig volt és mindig lesz, így hát az ateizmusnak is van reális jövője, mert a kritikának nem szabad kiveszni a világból, ez az, ami előre visz, ami garantálja a fejlődést, nélküle a dekadencia uralkodik el, a hanyatlás, a pangás és a fejlődés megreked, ami egyet jelent a hanyatlással és a civilizáció végével.

Valóban, az emberben elég mélyen lehet meg az a tudat, hogy saját élete irányítására szükségeltetik egy külső, nagyobb hatalom segítségként. Ez nem feltétlenül egy misztikus elérhetetlen istenség, de azt könnyebb cáfolatlanul megőrizni, mint egy hibázó, szaván fogható földi hatalmat.

Egyszer olvastam egy érdekes scif-i novellát, amiben az új vallás a szerencse, a valószínűség istene volt.

Egyértelmű és biztos válasz: Nem.

Hogy miért nem?

Mert tudománynak is vannak korlátai, ezért nem kaphatunk mindenre választ. A vallás ott kezdődik, ahol a tudomány véget ér. Ahogy Schrödinger mondta: „A tudatot nem lehet anyagi fogalmakkal megmagyarázni. Hiszen a tudat abszolút fundamentális. Nem lehet semmi mással megmagyarázni a létét.” Ezek nem ellentétek, már csak azért sem, mert rengeteg vallásos tudós volt. Kategorikusan vallástalanok igazából a 19. és 20. században voltak főleg. De igazából a kettő nagyon jól megfér egymás mellett, ott van például a vallástudomány, ami a kettő metszete, a vallásokkal tudományos módon való foglalkozás, a vallások tanulmányozása. Ahogy Heisenberg mondta: „A természettudományok poharából az első korty ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten.” Sok tudóst a hite motivált a felfedezéséhez. A kérdésekre, amelyekre nem tudunk a matérián és a mi világunkban választ találni pedig mindenki megkeresheti magának. Mindenki eldöntheti, hogy melyik vallás, hit vagy filozófia a szimpatikus számára, vagy van-e igénye válaszra, vagy egyszerűen csak a matérián belül gondolkodik. Több vallástalan vallásfilozófiával foglalkozó embernek is nagyon értékes a véleménye a témában (pl. Szommer Kitti).