Az igaz, hogy a jelenlegi piacgazdaság és folyamatos verseny következtében egyre inkább háttérbe szorulnak azok az emberi tulajdonságok amelyek valóban emberré tennének?
Most elsősorban a szeretetre értem, de ott van az elfogadás, szolidaritás, támogatás, a gyengék, rászorulók melletti kiállás stb.
Az az érzése az embernek, hogy kezd kialakulni egy érzéketlen és anyagias világ amelyben az emberi érzelmeknek nem lesz már szerepe, inkább az érzékeink táplálása válik célunkká.
Az ipari forradalom utáni első időszakban még szociális háló sem volt, a tőkések annyira kizsákmányolták a munkásokat, hogy azok az éhhalál küszöbén álltak, alig volt idejük enni és aludni, mert egész nap dolgoztatták őket.
Ehhez képest a mai kor tele van szolidaritással, támogatással, a gyengék segítésével stb.
Így van, mondj egy kort, egy rendszert, amiben jobb volt a helyzet.
Ma már akkor a szolidaritás és a szeretet, hogy még a fáknak is jogaik vannak. Fél országok élősködnek a másik félen, aki képes dolgozni, 3 másikat tart el merő "szolidaritásból", inkább ez a baj.
"Az az igazság hogy az elfogadás, szolidaritás, támogatás, a gyengék, rászorulók melletti kiállás stb egy nagy illúzió,hazugság."
Na, ez annyira illúzió és hazugság, hogy nekem 1 millió forintomba kerül havonta.
Van egy 10 főt foglalkoztató mikro-vállalkozásom.
10 fő munkájára van folyamatosan szükségem.
De nekem erre 13 főt kell felvennem, mert 1,5 ember állandóan évi rendes szabadságát, meg anyanapját, meg apanapját tölti - fizetett szabadságként. 1 fő állandóan táppénzen van. Éves átlagban egy fél ember meg állandóan valamilyen képzésen van. (Ami nyilván plusz költség.) Hol a minőségirányítási rendszer ISO 9001 szabványa változik meg és amiatt kell képzésre menni. Most például adatvédelemmel kapcsolatban GDPR képzésen lesz 2 ember 5 napig Budapesten. [Szállással, utazással együtt egy misi.]
Na ez a plusz 3 ember éppen egymillióba kerül a vállalkozásomnak havonta. Éves szinten 12 millió forint.
[És irigylem a hírlapos ismerősömet, akinél mindenki vállalkozó, és ahány napot dolgozik, csak arra a napokra kap díjazást. Nincs nála táppénz, sem fizetett szabadság. Meg anyanap, meg apanap, meg betegszabadság, meg meghalt az anyám, meg nesze-neked. "Oldják meg egymást közt úgy, ahogy tudják" - ez jellemző a mentalitására.
De én vele ellentétben szeretek nyugodtan aludni, és nem szeretem az izgalmakat. És emiatt jogkövető magatartást folytatok.
De ez egymisit elvisz a hasznomból havonta!]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!