A kapitalista rendszernek koszonheto hogy ennyi ember megbetegszik es meghal a stressz miatt, hiszen folyamatosan versenyeztetik oket akar a lovakat a loversenyben es folyamatos nyomas alatt vannak?

Az a helyzet, hogy nincs ennél jobb, hiába rossz ez.

Az emberek nem szívjóságból dolgoznak, hanem pénzért, bevételért. Amíg az embereket bérrel kell motiváltan tartani a munkára, azért, mert utána ezzel vásárolhatnak ,addig a piac profittörvényei is életben lesznek, az meg fenntartja a versenyt.

A tapasztalat az, hogy ha ebbe az állam elkezd úgymond humanizáló irányban erősen beleavatkozni, az annyi homokot tol a fogaskerekek közé, hogy az egész rendszer működésképtelenné válik.

Konkrétan ez lett a szocialista gazdaság csődjének fő oka is.

Jó kérdés. Van itt néhány tényező:

1. Az ember – és kvázi az összes élőlény – alapvetően lusta. Minden élőlény arra törekszik, hogy takarékoskodjon az energiáival, mert ugye a táplálék mennyisége véges. Ergo a versengés az erőforrásokért nem is annyira ember, mint inkább az élet törvényeiből fakadó jelenség.

2. Persze az ember egyben több, mint állat. Képes igen nagy energiákat megmozgatni, ha olyan ügyről van szó, amiért lelkesülni tud. Sajnos a legtöbb ember a munkájában ezt nem tudja megélni. Amiben meg meg tudja élni, az a legtöbb esetben a többi ember számára nem jelent értéket. Pl. lehet, hogy valaki szeret gördeszkázni, önként és haszon nélkül is képes erre jelentős energiát, időt fordítani, csak éppen ez másoknak nem jelent értéket, így nem tud jövedelemszerző tevékenységként működni.

3. Az ember másik oldalról meg szereti a kényelmet. Nyilván a lustaság is közrejátszik ebben. Ergo az ember könnyen meg tud szokni és természetesnek tud venni bizonyos dolgok, szolgáltatások meglétét, hogy van fűtés a házban, hogy a csapból víz folyik, stb…

Ebből a háromból az következik, hogy a jelenleg megszokott életmódunk fenntartásához jelentős mennyiségű munka szükséges. Viszont az ember annyira nem akarja azt a munkát elvégezni, így kellenek más ösztönzők, nyilván ez a legtöbbször a pénz. Ebből fakadóan viszont az emberek kénytelenek versenyezni a munkaerő piacon, vagy nagyobb tudást, több megtermelt értéket felmutatni ugyanakkora fizetésért, vagy ugyanazt a megtermelt értéket kisebb bérért eladni. Nyilván ez a kapitalista rendszer lényege munkavállalói szempontból, így az ember hajlamos túl sokat vállalni, ígérni, a munkáltató meg túl sokat elvárni. Ez a stressz, a frusztráció oka, ami valóban sok betegség forrása.

Milyen alternatíva van? A szocializmus, kommunizmus javarészt azért vezetett a legtöbb helyen csődhöz, mert az emberek – mivel a pénzzel való motiváció alacsony volt, vagy éppen semekkora – nem is dolgoztak túl nagy elánnal. A munkás bement a gyárba, dolgozgatott persze, de koránt sem akkora hatékonysággal, mint egy kapitalista rendszerben. A boltban is dolgozgattak, senkinek nem volt érdeke, hogy különösebben a vevő kedvébe járjon. Mert kedve nem volt, előnye meg nem származott belőle. Oké, ha nagyon hajt, esetleg a ranglétrán előre kerül, de az sem jár ugye szignifikáns fizetésemeléssel. Hiába volt veszteséges egy állami cég, egy iparág, azt nem a termelékenység fokozásával, motivációval próbálták megoldani, hanem meghitelezte az állam a veszteséget. Illetve volt ideológia motiváció, csak azt meg a legtöbb ember nem vette be, hogy itt most a nagy fényes jövőt építjük.

Másik lehetőség az lenne, ha az igényeiket csökkentenénk, akkor kevesebb munka, kisebb versengés is elég lenne, csak hát azért mindenkinek kell az új autó, a nagyképernyős tévé, meg a légkondi, meg a két hetes nyaralás a tengerparton.

~ ~ ~

Tehát a rövid válasz az az, hogy igen. A kiegészítő válasz meg az, hogy viszont ez legalább ilyen szempontból hosszabb távon is működőképes rendszert eredményez, ellentétben más lehetőségekkel. Legalábbis én így látom. Nem tudom neked, vagy a többi eseteleges válaszoló tud-e olyan alternatívát mondani, ami kicsit jobban mikroszkóp alá helyezve is működőképesnek, fenntarthatónak tűnik.

Jó kérdés... Nem konkrétan a kapitalizmusnak, de úgy általában a mai globalizált, kapitalista világnak stressz és stresszhez köthető kórképek (pl. szív-érrendszeri betegségek, rák) a népszerűek.

De a másik oldalról meg ne felejtsük el hogy folyamatosan növekszik a születéskor várható élettartam! Ma Magyarországon átlagosan 76 évesen halnak meg az emberek, amíg egészen a rendszerváltásig olyan 69 év körül mozgott az átlag.

Hiszen sokkal jobban tápláltak vagyunk mint mondjuk 100 éve. Az egészségügyi innovációk is könnyebben elterjednek világszerte.

A középkori feudalizmusban többen haltak meg és nem is éltek ennyien. A kommunizmus alatt is sokan meghaltak.

A kapitalista rendszerben alapjában ideális lenne az élet.

Nem a kapitalizmussal van a baj, hanem a neoliberalizmussal. Ez a beteg és torz forma, ami az Usából indult, a mértéktelen fogyasztás és a pazarlás az alapja.

Nincs kapitalista rendszer. Az állam szabályoz mindent hogy ne őröljön fel minket a szabad verseny (még jó).

Fogalmam sincs, hogy az emberek a kapitalista rendszer miatt stresszesek-e. Biztos van rengeteg ilyen is, de hogy ez általános jellemző lenne? Nem igazán hiszem.

"Nincs kapitalista rendszer. Az állam szabályoz mindent hogy ne őröljön fel minket a szabad verseny (még jó). "

Hát ha nem is mindent, de gyakorlatilag ez a kötőfékje a piaci szabadverseny megszaladásának.

Már ahol van fékje.

A kontrollálatlan mértékű liberalizmus és a liberalista globalizáció veszélye éppen az, hogy nem az államok kontrollálják a piaci versenyt, hanem a nemzetközi konzorciumok, vállalatok, bankok stb. irányítják a kormányokat, így elvész a szabályzás és a szabadverseny irányít mindent.

Valahol van egy "arany középút".

Csak sajnos azt, hogy egy állam megtalálta-e, csak évek, évtizedek gazdasági statisztikái képesek kimutatni.

#8: igen kimondtad a kulcszsót: robotizálás.

Amint a munka napi 8+X óra kényszerű robotolásból olyan kényelmetlenségi szintre javul, mint az egyszerű otthoni tennivalók,szinte szórakoztató időtöltéssé válik, mindenkinek a szükségletei ki lesznek elégítve és gyakorlatilag csak luxus-extrákért kell majd átlag felettit asztalra rakni, akkor majd magától megvalósul a szocializmus idealista álma.

Persze ebben is van némi veszély.

Az inspiráció, hajtóerő jókora része elvész és a technikai fejlődés kárára válhat (vagy jó esetben csak megakadályozza a technológiai szingularitást).

viszont kulturális és művészeti szempontból meg esetleg új virágzást indíthat.

Hiszen akinek nem kell hullára robotolnia magát fél napon át, több, pihent szabadidőben többet alkothat is.