Harc, vagy megalkuvás?

Úgy tudom, hogy a koppenhágai értelmezés keretében egymásnak gyökeresen ellentmondó publikációk születtek, vagyis ezzel arra célzol, hogy az egyéni véleményalkotás szabadsága a lényeg?

Ha a jelen kor eseményei zavarnak, akkor hagyd figyelmen kívül.

Mi a jobb, küzdeni a végsőkig, akár esélytelenül is, vagy meghajolni a realitások előtt?

Örülök neki, hogy részletes választ kaptam, az érvelés logikus és sok helyen egyet is értek vele.

Spartacus esetében kellett volna szerintem, hogy közös nevezőre jussanak, mert abban az értelemben Krixosznak volt igaza, hogy ha megszűnik a rabszolgaság, akkor a későbbi évszázadok ilyen nyomorúsága eltűnt volna a világból és együtt talán lett is volna esélyük, de az erők megosztása után már egyik csoport sem szállhatott szembe Rómával, hiszen Crixosszal elpusztult a kemény, harcias mag, Rómának meg voltak tartalékai.

A széthúzás mindkét álláspontot vereségre ítélte. A nagyobb cél a Róma elleni harc lett volna, talán arra kellett volna törekedniük, de persze az ember megérti, mindenkinek csak egy élete van.

Kossuth esetében sem volt rossz a küzdelem választása, mert a csekély esély és a korábbi vereségek ellenére már eléggé győzelemre álltak a magyar hadak, amikor az orosz haderő beavatkozott, amely nagyobb volt, mint a magyar és az osztrák együttvéve, de ez nem volt előre tudható. Másrészt kétséges volt a kompromisszum, amely talán csak a dacos ellenállás miatt következett be később, mármint a kiegyezés, mert ilyen arányú változás a szabadságharc nélkül nehezen lett volna elképzelhető. Utólag Széchenyi igaza látszik beteljesülni, de ne felejtsd el, hogy az végül Trianonhoz vezetett, vagyis lehetséges, hogy nekik is össze kellett volna fogniuk, bár nehezen állítható itt fel kompromisszum, de lehet, hogy pont Széchenyi politikai jártassága hiányzott a diplomáciában ami az orosz cár ellenében felhasználható lehetett volna.

A mai helyzetben meg a választók legalább fele Fidesz párti.

Magam nem szoktam szavazni, nem érdekel a politika.

A Fidesszel szemben áll az, hogy tömik a zsebüket, de ez szerintem megszokott dolog, a Gyurcsány sem volt szemérmes, mikor a millióit szedte össze, vagy a Botka a Rolex gyűjteményét, ez nem szép dolog, de mindig is így volt, ma is így van és mindig is így lesz. Nekem tök mindegy, ki szedi meg magát, mert én úgysem kapok belőle. Egy kicsit irigylem, meg utálom, de számomra ez nem döntő érv-

Ezzel szemben a többi párt ígéretei egyrészt nem látszanak reálisnak, túl populárisak, másrészt a migráció mellé helyezkedésükkel hazánkban csak keveseknek szimpatikusak.

Nekem sem, bár engem nem is a terrorista veszély riogat, hiszen ha szabadon közlekedhetnek a már beengedett EU-s bevándorlók, akkor bármikor robbanthatnának nálunk is, átjőve Németországból, ha kedvük szottyanra rá.

Nekem egyszerűen nem tetszenek. Kimondom, hogy nem szeretem a négereket, sem az arabokat.

Ettől még nem vagyok rasszista, mert ugyan miért kellene nekem őket szeretni? Köteles vagyok erre?

Elismerem, hogy emberek, igazából nincs velük semmi bajom, ha ide nem jönnek.

Nekem nem tetszik a néger sötét bőre, a gyapjas haja, a bevert orra, ehhez jogom van, szerintem ronda, oszt kész. Ha neki szép, vagy másnak, az legyen az ő dolga.

Az arabbal meg nyilván a vallása a probléma, magam ugyan ateista vagyok és ebben is elég toleráns, de nekem nem hiányzik az, hogy idecsődüljenek, elég nekem a számos keresztény felekezet, akik szintén elég fanatikusak, bár mondjuk nem szokásuk kamionnal a népbe tarolni. Amellett hazánk évszázadokig küzdött az Iszlám ellen. Őseim talán hiába harcoltak, szenvedtek, küzdöttek? Próbáld csak beüzemelni az egri minaretet, majd kiderül, mi lesz a reakció.

Azt sem igen értem, hogy ha a háború elől menekülnek, miért a gyaurokhoz mennek, miért nem az arab, vagy muszlim testvéreikhez?

Ettől függetlenül még egyáltalán nem döntöttem el, kire szavazzak, mert sajnálom is kissé a bevándorlókat, ők is csak emberek és felmerülnek bennem gondolatok.

Ha már az ENSZ, meg a szabad világ ennyire támogatja őket, akkor annak kell valami értelme is, hogy legyen.

Szép ez a nyitott társadalom, az, hogy az emberi jogokat kiterjesztenénk az egész világ minden emberére, de kétségeim is vannak, mert hát az őseink tevékenysége folytán lett nekünk mondjuk Lánchidunk, meg az a kevés amink van, örököltük tőlük, lényegében ők is építhettek volna Lánchidat, de ha ezt elmulasztották, akkor miért kellene ezt nekünk velük megosztani?

Annyi gyanúm van ezzel kapcsolatban, hogy, ahogy Hawking mondta állítólag:

Az emberiségnek már csak száz éve van arra, hogy a Föld élhető legyen.

A túlnépesedés, amely a modern világ minden baját okozza, vagy felerősíti, nem sok lehetőséget hagy számunkra.

Fogynak az energiahordozók, az erőforrások, a nyersanyagok és egyenesen arányosan nő a létszámmal a környezetszennyezés. A globális felmelegedésre és egyéb globális problémákra nyilván egy globális világkormány adhatna csak megfelelő választ, a nemzeti kormányok valójában anakronisztikusak.

Ki lehetne mondani, hogy le vagytok ti szarva magyarok, meg európaiak, meg kell menteni Afrikát, mert a Föld sorsa múlik rajta és ha a Föld pusztulása megindul, akkor azok sem ússzák meg, akik kerítést építenek.

Mellesleg eltértünk egy kissé a tárgytól, de engem ez is érdekel, miről van itt lényegében szó, de az eredeti kérdés továbbra is nem teljesen megválaszolt, most harcoljunk, vagy keressük a kompromisszumot?