Miért van ilyen sok mindenkinek megfelelési kényszere? Miért akarnak díszelegni?

Figyelj,ez azért több holmi "díszelgésnél". Az ilyen ember nem álszent,hanem önbizalom-és szeretethiányos,ami sajnos ilyen reakciókhoz vezet.Lassan alakul ki,és nagyon nehéz felismerni és rálépni a gyógyulás útjára.Tapasztalatból beszélek.Fóbiám is van,és valószínűsítem,hogy ehhez van köze.

Valahogy úgy tudnám elmagyarázni,hogy az ilyen ember számára nincs olyan,hogy "ez az,ezt most jól csináltam,jöhet egy kis pihenés." Körülbelül úgy kell elképzelni,hogy megcsinált valamit,de már jön is a következő verseny,beadandó,dolgozat vagy akármi,amiben éppen érintett.

Az ilyen ember számára sokszor sajnos ez jelenti a szeretetet,és azt hiszi,hogy csak akkor szeretik,ha mindenből tökéletesen teljesít.Emiatt nemet mondani is egyet jelent egy (ön)akasztással,hiszen ha mond is egyáltalán nemet az ilyen ember,azt nagyfokú bűntudat kíséri.

Nálam szerencsère már nem ilyen vészes a dolog,de még javában benne vagyok a szarban.Az a szerencsém,hogy nincs belém sulykolva ez a teljesítmény kényszer.Soha nem is volt.Én sulykoltam magamba.

Szóval,a kérdésedre válaszolva,azért van ilyen sok megfelelési kényszeres ember,mert az oktatási rendszer úgy van felépítve,hogy csak akkor érhetsz el bármit az életben,ha kitűnően tanulsz.Ellenkező esetben egy senki vagy konkrétan.De ez csak egy példa.Ezer másik oka van a családi körülményektől kezdve a fiatalok egymás közötti rivalizálásáig.

Le lehetne még mélyebbre is ásni,meg ezer féleképpen meg lehetne közelíteni ezt a dolgot egyébként.