Miért van ilyen sok mindenkinek megfelelési kényszere? Miért akarnak díszelegni?

Engem lepontoznak, téged meg lehurrognak majd.

Nem vagy te ezért szar ember. Ellenkezőleg, példát kéne sokaknak venni rólad. Akikről beszélsz, azok a tipikus konformdroidok. Egy valakinek kell megfelelned, az pedig te vagy. Ezt nem akarom ragozni. Nekemm két közúti baleset kellett ahhoz, hogy eszerint éljek, és elfelejtsem a megfelelési kényszert. De sokan így vannak vele. Egyszer történik valami, ami ráébreszti őket, hogy "mi a redvát csinálok bakker, hiszen bármikor vége lehet". Csak az a baj, hogy ezt a megfelelési kényszert nevelik belénk egészen kuskorunk óta

"MIÉRT?"

--> Valóban ezt nevelik belénk. A szülők is, és nyilván beléjük is ez lett nevelve - bumm: örökös körforgás. A gyerekkor elég meghatározó az ember életében. A szülőktől is ezt látjuk, minket is erre tanítanak..

--> Az ember félti az önértékelését, és ezt gyakran másoktól teszi függővé. Attól függ Pista bácsi önértékelése, hogy a szomszéd, a kocsmai haverok, a főnök úr mit mond róla, hogyan értékeli. Jó értékelést, akarja érezni, hogy ő valaki, hogy őt értékelik, és ezért igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Így próbálja növelni a saját önértékelését (rossz ötlet).

--> Megfelelési kényszer ugyanaz, mint a tömegbe való beállás. Nem beállni a tömegbe, elszakadni tőle ijesztő az embernek. Ez tesztelve van. Pszichológiai kísérlet: egy tanteremben tűz gyullad ki (nem valódi, de a tesztalany nem tudja). Mindenki más nyugodtan ül. Valószínűleg ő is fog annak ellenére, hogy azt hiszi a tűzről, hogy igazi. (Ha nagyobbak lennének a lángok azért biztos nem így lenne, gondolom, remélem).

____________

Az a kiút ebből, ha rájössz, hogy hiába tartasz a tömeggel, a te hibáid következményeit te fogod hordozni, nem a tömeg.

Szintén segít, ha felismered, hogy ha az önértékelésed más emberektől függ, akkor valójában nem is létezik.

Segít, ha felismered, hiába akarsz embereknek megfelelni, nem vezet sehová. Hisz miért követnél olyanokat, akik a rossz irányba mennek? Találd meg a jó utat (ez egyébként nem könnyű), és ne számítson, hogy a többség nem arra megy.

_______________

Egyébként hatalmas különbség van az "elfogadom magam", és az "elfogadom magam, mert úgysem tudok, de főleg nem akarok változni" között. Az előbbi jó önértékeléshez vezet, az utóbbi egy kellemetlen személyiséghez.

Akkor adod fel önmagad, ha CSAK azért akarsz változni, hogy másoknak megfelelj (ez megjátszás, képmutatás -> rossz önértékeléshez vezet). Ha viszont azért akarsz változtatni magadon, mert felismered, hogy az a jó, és változtatsz, az éppen hogy jó önértékeléshez vezet (és segít felismerni, hogy vannak hibáid, aminek köszönhetően kevésbé leszel lenéző). Hatalmas a különbség a kettő között. Az előbbit nem javaslom, az utóbbit mindenképp.

ez egy teljesen normális ösztön. az ősember ugyanis halálra volt ítélve, ha kiközösítették.

Nyilván ma már nem ez a helyzet, és ha nagyon tudatos vagy, akkor nem alkalmazkodsz semmiben, mindenkinek jól beszólsz, ellene mész a szabályoknak.

Megteheted, ha sok pénzed és jó kapcsolataid vannak.