A piramisokat hogy építették?

Kérdező: ezotéria kategória.

Hatszor volt már a kérdés, nem nézted vissza, boszorkányokról kérdezel - tehát nyilván ezotériás választ vársz.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=Xb5RJnetGMc

"A 30 évvel az a gond, hogy amint kiszámította egyszer valaki, 5 percenként kellett volna a helyére tenni egy öt tonnás követ, úgy hogy ebben benne van a kifaragás, hajóval helyszínre szállítás, és a rámpán felgörgetni fahengereken. Az ilyen elméletet csak olyan emberek tudnak kitalálni, akik életükben két téglát nem raktak egymásra, és el sem tudják képzelni milyen fagörgőkön laza talajon tonnás köveket mozgatni."

A Suzuki gyárban másfél percenként gurul le egy új autó a sorról, ebben természetesen benne van szintén minden gyártási művelet a kasztnilemezek préselésétől, hegesztésen át, festés, komplett kocsi összeszerelés, tesztelés.

Fel kéne fogni, hogy a piramisnál is, egy kőtömb öt percenként nem azt jelent, hogy 5 perc a kifaragás, helyre szállítás és beillesztés, hanem hogy 5 percenként követik egymást a kövek, amelyek természetesen egyenként párhuzamosan sokkal több idő alatt készültek el.

Ami 5 perc, az csupán a végleges helyére igazítás.

Amúgy szerintem az 5 perc túlzás, sok történész véleménye szerint ez a 30 év nem a komplett építés volt, csupán egy "előd piramisra" ráhordott emelet, a teljes térfogatnak max. a fele.

Sajnos az ember már több ezer évvel ezelőtt ember volt, a politikai történelem-hamisítás már akkoriban is dívott, tehát a monumentális építkezési adatok eredeti iratai is tartalmazhatnak ferdítéseket. Az istenkirályság eléggé kimeríti a személyi kultusz fogalmát ahhoz, hogy ilyen korabeli történelem-hamisítást feltételezhessünk.

Mag a a piramis belső felépítése meg erősen utal arra, hogy az építés több lépcsős volt, eltérő módon és időben.

"Ha időközben meghalt volna, akkor az új fáraó, már a saját piramisát kezdte volna építeni, úgy, hogy valószínűleg felhasználták volna a félkész piramis építőelemeit."

Nem. Gyönyörűen ráépíthetett az előd kisebb piramisára.

A piramis felépítményét átlagban 1 köbméteres, 2 tonnás kváderekből építették, összesen körülbelül 2,5 millió köbméter mennyiségben, azaz ötmillió tonnás tömegben. Az építés technológiája a Sznofru piramisainál már bevált módszerű, ennek lényege, hogy a téglatest alakú kvádereket nem a hagyományos módon, a legkisebb felületű oldalra állítva és döntött szögben helyezték el, hanem a legnagyobb felületű oldalra és vízszintesen. Emellett nem közel függőleges rétegeket építettek, mint korábban, hanem vízszinteseket, minden egyes követ átlapolva helyeztek el egy sík felületen, bár erre csak a külső rétegeknél ügyeltek. Ez jelentősen megnövelte a stabilitást. A belső mag gyengén megmunkált, csak durván tégla alakúra faragott kövekből áll, amely a külső részek felé egyre pontosabb és finomabb faragásúvá válik. A belső részeken a kváderek közti hézagokat kőtörmelék és homok tölti ki. A legkülső kváderek már összecsiszolt felülettel kerültek beépítésre.

Mark Lehner NOVA-projekt nevű piramisépítési kísérlete alapján 12 munkás napi 8-9 köbméternyi sziklát termelt ki. Egy munkacsoport tehát 312 500 munkanap alatt fejezte volna be a 2,5 millió köbméter kitermelését, ami 965 év. Tehát körülbelül 160 munkacsoport (1920 ember) alig hat év alatt kifejthette a szükséges mennyiséget.

Mark Lehner számításainak és kísérleteinek eredménye az volt, hogy 1212 kőfejtő, 1360 kőszállító és 680 kőrakó ember (összesen 3252 fő) elegendő ahhoz, hogy 20 év alatt épüljön fel a nagy piramis.

Ebből már viszonylag pontosan megmondható, hogy napi 7000-7500 köbméter kőanyagot kellett beépíteni, ha csak az évenkénti száz munkanapot vesszük figyelembe. (Illetve a közmunkás kőfejtők és szállítómunkások évente valójában kilencven napot dolgoztak itt, hiszen le kell számítani a dekádonkénti pihenőnapot.) A szakmunkások, akik a csiszolást, a belső helyiségek készítését végezték, az év 324 napját töltötték itt munkával (dekádonkénti egy munkaszünet, valamint az év végi öt isteni születésnap vonódik le). Már csak az a kérdés marad fenn, hogy hány főnyi közmunkással kell számolni: ezen adatnak birtokában megmondható lesz, pontosan mennyi egy munkás napi teljesítménye. Mai ismereteink szerint mintegy 2-3 ezer főnyi közmunkás elképzelhető (az építőmunkások feltárt települése alapján, amelynek mintegy 8000 fős összkapacitása ennyit enged meg), azaz napi 2-2,5 köbméter körüli egyéni teljesítmény mutatható ki - ami egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiszen durva átlagban egy köbméteres kvádereket használtak, azaz egy munkásra 2 kváder jut naponta, vagy egy tízfős munkacsoportra 20, óránként kettő.

nkanap, vagyis nem egészen négy év alatt (kétezer munkással sem egész hat év az eredmény!), egyáltalán nem kell a kb. két évtizedes uralkodásának teljes idejét figyelembe venni. Következésképp bőven maradt idő és kapacitás a halotti körzet fejlesztéséhez is, és talán éppen ennek köszönhető, hogy Hufu olyan komplexumot hagyhatott hátra, mely minta- és példaképe lett az összes további halotti körzetnek.

A fenti elméleti számításokra bizonyítékot is találhatunk a Reisner-papiruszon, melynek alapján feltehető, hogy egy munkás napi normája mintegy tíz köbkönyöknyi kő volt. Ez a mennyiség valamivel nagyobb mint 2,5 köbméter, vagyis kicsit több, mint amennyit a fentiekben egy munkásnak számoltunk.

Ez a tipikus íróasztal mellett kiszámoljuk hogy egy ember átlagban kivág, kifarag, elszállít 80 km-re, beemel egy2,2 m3-es darab követ. Persze a kereket még nem ismerték, és a legkeményebb fém a réz volt. Így persze könnyen felépíti pár ezer ember 10 év alatt is a nagy piramist, vagy mégsem? Egy ember ezzel a számítási módszerrel, napi egy kő, az 2,5 millió kővel számolva, évente 200 munkanappal 625 ember 20 év alatt tényleg felépíti. A bökkenő csak az, hogy a hetvenes évek elején pár száz méterrel arrébb rakták az Abu-Szimbel templomot 50 ország összefogásával, a legmodernebb eszközökkel, darukkal, teherautókkal. 2200 darab kb akkora tömegű kövek-szobrok voltak, mint a piramisban található kövek, állandóan 1700 ember dolgozott 50 országból, és öt évig tartott a művelet. A kövek nagy részét nem kellett megmunkálni, csak szétszedni, áthelyezni 250m-re, nem úgy mint a piramisnál, ahol a nagyját 80 km-ről hordták oda, a 80 tonnás belső gránittömböket meg 250 km-ről. Tehát ezek szerint ezek az egyiptomiak állatira fel lehettek pörögve, mert az Abu-Szimbeli teljesítménnyel mi "csak" az 1700 emberrel, gépekkel, gyémánt szerszámokkal, aszfaltutakkal, kamionokkal, kb 5680 év alatt tudnánk felépíteni. A vicc az, hogy elvileg 4500 évesek, tehát amit az egyiptomiak a nagyon okosok szerint 600-2000 emberrel 20 év alatt készre építettek, azt mi gépekkel 1700 emberrel még mindig legalább ezer évig építenénk. [link] Ez az eszmefuttatás úgy marhaság ahogy van, tipikus példája amikor elméletben oldanak meg gyakorlati dolgokat. 91-ben egy csapat valóban reprodukálta a piramisépítést, amit bizonyítékként harangoztak be, de a valóságban pontosan bukta volt. Tíz ember egy másfél tonnás követ tíz óra alatt tudott megemelni másfél méter magasra, és a kövek megmunkálásához is korszerű anyagokat használtak. A párszor párméteres próbapiramis sosem készült el teljesen, később össze is dőlt magától. [link]

Én arra szavazok, van még bőven kutakodni a nagy piramis körül, koránt sem lefutott téma.

Ez az a film, ami szerint több Húsvét-sziget van, a rák az egy skorpió, a Kheopsz piramis alapterülete nagyobb mint Bp legnagyobb kerülete, és a Föld mágneses pólusa 3000 kilométerrel odébb van mint valójában?

Kiváló forrás!

A tömböket önthették is.

[link]

A piramisokat úgy építették, ahogy az látszik is.

Akkoriban, egy erősen vallásos népet nem volt nehéz sem behülyíteni, sem karhatalommal rávenni ilyesmire. Ennek ellenérte ma már bizonyított, hogy a piramis építői pénzért dolgoztak és kiváltságot jelentett az építkezésben való részvétel.

Maga a munka kétségtelenül monumentális, mérnöki, matematikai emelkedettségről is bizonyságot tesz, de nem képtelenség.

A piramis egyébként is csak kívülről olyan impozáns, a belseje nagyon sok helyen fel van töltve homokkal és kőtörmelékkel. A kövek helyre juttatásához épített rámpa is a piramis részét képezi, ráadásul eleve egy kisebb hegyre épült a mű, amely hegy a teljes térfogat 12-14 %-át kiteszi. Összességében talán ha 1.7-1.8 millió darab, egyenként kb. 1 köbméteres kőből áll az építmény.

A kövek felhordása sem volt akkora feladat, mint azt sokan elsőre gondolják.

Építsünk egy lépcsős piramist:

10x10 négyzet alakú kő legyen az alap.

Erre jön a 8x8-as első emelet, rá a 6x6-os második és így tovább.

10x10 = 100

8 x 8 = 64

6 x 6 = 36

4 x 4 = 16

2 x 2 = 4

1 x 1 = 1

Jól látszik, hogy csak az alapszint és az első emelet megépítésével a teljes kőmennyiség (221 db) majd háromnegyede (164) beépítésre került.

Ez a gúlák jellemzője, sajátossága, ami a szilárdságukat is adja.

Ugyanezek az arányok a nagy piramisnál is, tehát nagy magasságba feljuttatni már csak a kövek kisebb részét kellett.

Az akkori lakosság GDP-jének maximum 1 %-át kellett adó formájában elvonni, hogy a piramis megépülhessen. Ez a mennyiség még a szegényebb rétegek köreiben sem számottevő, olyan, mintha valaki 100 ezer Ft helyett csak 99 ezret kapna kézhez.

A piramis anyaga mészkő, tehát egy kifejezetten puha kőzet, amit adott esetben körömmel is meg lehet karcolni. Ilyen puhaságú anyagot még rézeszközökkel is remekül lehet faragni, alakítani, darabolni. A kitermelést segíti, hogy a mészkő üledékes, réteges kőzet, tehát kiválóan hasad.

Az egészhez nem kellett más, csak néhány jó mérnök, néhány ezer ember és néhány év.

Ha istenek, földön kívüliek építették volna a piramist, akkor sokkal profibb lenne.