Ti miről szoktatok filozofálni?

Kedves „31”-es válaszoló!

Qrvára nem szeretek név nélküli fantomokkal levelezni, de a téma megérdemli, hogy félretegyem ellenkezésemet.

Első és második kérdésedre (mondatodra) az a válaszom, hogy igen, egy embervallás-szerű nézet, paradigma, önkép stb. lehetne egyedül a közös nevező a teljes emberiség számára. Tehát egy olyan „vallás”, amely minden ember számára elfogadható, sőt, vonzó és kielégítő. Azt meg már előzetesen hozzáteszem, hogy igen, ez többek közt és elkerülhetetlenül a szeretet vallása lenne, helyesebben lesz. A szeretet nem lehetetlenség, nagyban, bár nem teljesen, de megegyezik a szolidaritással, és általánossá szerintem úgy lehetne tenni, (pl. az én filoz. rendszerem szerint, vagy ha valaki ennél jobbat ír, akkor aszerint), ha minden ember megértené, hogy ugyanazokkal az ösztönös, rosszra csábító, rosszravivő késztetésekkel születünk, tehát mindjárt ezerszer könnyebbé válna a megértés, a megbocsátás, és ezek alapján létrejöhetne az elfogadás, amely már maga a szeretet, mert belátnánk, hogy minden ember ugyanazokkal a nehézségekkel küzd lényegében, és ez azonnal megértést, megbocsájtást, elfogadást, vagyis szeretetet szül.

Egyszerűbb, bár nagyképűnek fog látszani, ha az én emberképemről beszélek a továbbiakban, mert az teljesen megfelel az Általad felállított követelményeknek.

Az én emberképem abból indul ki, hogy minden ember élőlény, így csakis innen lehet, tehát innen kell megközelíteni a kérdést. Itt az egyik rövidített rendszer-ismertetőm, a "21 pont....." első 3 pontját idézem:

1. Az ember élőlény, az élő természet része;

2. Az élőlények ösztönösen életben akarnak maradni;

3. Ezt az embernél is az evolúciós (életfenntartó) ösztöneink biztosítják (a továbbiakban: ösztöneink);

Mivel egy fajon belül az evolúciótan és az etológia bizonyított tétele szerint az ösztönök minden egyedben ugyanabban a formában öröklődnek, így minden egyedre ugyanazok az ösztönös késztetések hatnak. A továbbiakban legcélszerűbb az lesz, ha idemásolom a „10 pont” című rövid ismertetőmet, mely jelenleg az általam írt legrövidebb ismertetés a filozófiámról, „Az evolúció filozófiájáról”, és egyben a legtömörebb válasz a Kérdező eredeti kérdésére:

1. Az emberrel együtt létrejött a fejlett emberi ész is;

2. Ez lehetővé tette, hogy megjelenjen az öncsalás (az önámítás, az önigazoló önfényezés, az öntömjénezés). Ezáltal a mérhetetlenül élvezetes evolúciós jutalom-érzéseket csaló módon, az evolúciós kötelezettségek teljesítése nélkül is meg lehet szerezni, és ennek a csalásunknak a tényét titokban lehet tartani a tudatunk felé. Ezt a mozzanatot nevezzük öncsalásnak, önámításnak. Az öncsalás elhiteti velünk és az ösztöneinkkel, hogy nem is csalunk. Ezáltal számunkra úgy tűnik, hogy mégis végrehajtottuk az evolúciós feladatainkat, felvállaltuk az azokkal kapcsolatos nehézségeket és nem az erkölcsileg könnyebb utat választottuk;

3. Az evolúciós kötelességeink, feladataink ilyen módon történő elcsalása, szabotálása veszélybe sodorta az evolúció működését, és így magát az élet fennmaradását, vagyis az élet legfőbb célját is, mert a fennmaradáshoz szükséges állandó alkalmazkodás során folyamatosan meghozandó döntéseinket a sok csalás megfosztja a reális, stabil kiindulási alaptól;

4. A fejlett agy és a fejlett genetikai anyag lehetővé tette, hogy egyes mutációkban létrejöjjön a lelkiismeret. A lelkiismeret képes ellensúlyozni az öncsalás káros hatását az élet fennmaradásával kapcsolatban és helyreállítja a létfenntartó ösztönök hatásosságát, az evolúció biztonságos és hatásos működését;

5. Így az evolúciós szelekció során a fejlettebb lelkiismerettel rendelkező egyedek száma nőtt gyorsabban. Ezáltal egy idő után a teljes emberi faj öröklődő tulajdonságává vált a lelkiismeret. A lelkiismeret valamilyen módon képes lerombolni azt a falat, amelyet az öncsalás a valóság és a tudatunk, illetve a valóság és a létfenntartó ösztöneink közé emel. Így az a benyomás keletkezik bennünk és az ösztöneinkben, hogy mi nem is csalunk. Ezáltal úgy tűnik számunkra, hogy az evolúciós feladatainkat és a nehézségeket, amelyeke feladatokkal járnak, felvállaltuk,és nem is az erkölcsileg könnyebb utat választottuk;

6. Ezek alapján kimondhatjuk, hogy az erkölcsösség a lelkiismeretből származik és csak az az egyén nevezhető erkölcsösnek, aki tisztességesen végrehajtja a lelkiismerete utasításait. Az erkölcsösség tehát azt jelenti, hogy az illető képes ellenállni a rosszravivő csábításoknak, vagyis képes ellenállni az erkölcsileg jogtalan, erkölcstelen hedonista vágyainak, amelyek a megszolgálatlan evolúciós jutalom-érzések megszerzésére irányulnak.

7. Amilyen mértékben sikerül végrehajtanunk a lelkiismeretünk utasításait, vagyis amilyen mértékben képesek vagyunk vállalni a túlélés evolúciós feladataival járó nehézségeket, a létfenntartó ösztöneink követelményeit; amilyen mértékben képesek vagyunk ellenállni az öncélú, elvtelen, erkölcstelen, hedonista élvezetszerzési kényszereinknek; amilyen mértékben felvállaljuk az erkölcsös út nehézségeit --- olyan mértékben vagyunk erkölcsösek;

8. Ezek az ösztönös, rosszravivő, elvtelen, öncélú, hedonista késztetések, amelyek a rosszra csábítanak minket, túlnyomórészt az öncsalás közreműködésével valósulnak meg, így ki lehet jelenteni, hogy aki képes uralkodni az öncsalásán, az önigazoló önámításán, az képes az erkölcsös életre;

9. Az önigazoló öncsalás és az őszinteség (becsületesség) egymást kölcsönösen kizárja. Jogosan mondjuk tehát, hogy az őszinteség (nemcsak kifelé, hanem befelé, saját magunk felé is!), a legnagyobb érték, az erkölcsösséggel együtt. Ez a két vonás lényegében ugyanazt jelenti;

10. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy az emberi világban az élet célja, az emberi élet értelme az erkölcsösség minél magasabb fokának az elérése.

Az erkölcs fogalma tehát legrövidebben: a könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszereink és a lelki-érzelmi szinten a hamis öröm- és boldogságszerzési kényszerünk, a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere elleni küzdelmünk, az előbb felsorolt rosszravivő ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú csábítása elleni küzdelmünk.

Tehát egy olyan valláshoz, amely minden embert magához vonzana, szükségszerűen magából az emberből, mint biológiai lényből kell kiindulni.

Üdv. H. L.

Harcz László Menj máshova hittéríteni. Senkit nem érdekelnek a bigott,önmegtartóztató,prűd,szexellenes,abszolúterkölcsista,konzervatív hazugságaid.

Azon szoktam,hogy a szexualitás jó és termédzeres dolog,nincs objektív csakis szubjektív erkölcs(nem vsgyunk egyformák),szabadelvűnek,tolerànsnak,lázadónak kell lenni.

33-as névtelen vagdalkozónak:

A képmutatók mindennél jobban gyűlölik azt, aki kimondja az igazságot. És milyen szar alak az, aki még a nevét sem meri leírni...

Aki nem vállalja saját magát névvel, az ugyan mit ugat itt nekem bármiről is...

Az 1-es hozzászólónak:

„Én például gyakran gondolkodok el azon,hogy miért kell belekötni minden sz@rba egyeseknek. Miért kell bántani olyanoknak akiket én se bántottam.”

Az emberi élet is élet, és az élet legfőbb parancsa az, hogy folytatódjék. Ez az evolúció keretében az (életfenntartó) ösztöneink segítségével valósul meg. Ezek az ösztönök két fő csoportra oszlanak: a falka-ösztön (vagy az én elnevezésemmel „a közösséghez tartozás ösztöne”, kényszere) és a rangsor-ösztön (az én szavaimmal „az önbecsülési kényszer”).

Ez utóbbit az emberi lény nemcsak saját értékessége növelésével igyekszik növelni, hanem csalással, hamissággal, hazugsággal, önámítással képmutatással is. Szorosan ehhez az „ösztönös” értékesség-növeléshez, vagyis az önbecsülés hamis módon való növeléséhez, tehát hétköznapi szóval a hamis önbecsüléshez tartozik ez az akadékoskodás, mások sározása, a saját értékesség LÁTSZATÁNAK a relatív növelése mások ócsárlásával, bántásával.

Van egy jó hírem: minél értékesebb ember vagy (tehát minél tisztességesebb vagy, mert a legfőbb emberi érték a tisztesség, az erkölcsösség, vagyis az önkritika, a lelkiismeret szavának a lehető legnagyobb mértékű betartása), annál inkább bántanak a tisztességtelen, gyenge jellemű emberek, mert nem bírják elviselni, hogy Te többet érsz náluk. Tehát ha sokat bántanak, akkor komoly eséllyel értékes ember vagy. A kérdésfelvetésed is ezt igazolja. Mert ha értéktelen ember lennél, és amiatt bántanának, éspedig jogosan, akkor nem vetetted volna fel ezt a problémát…

A kettes hozzászólónak:

„Lelki-társadalmi fejlődés és viszonyok

A "jó" fogalma

A "nem ártás" és beleavatkozás fogalma (és ezek határai, hatásai)

A lét fogalma, értelme”

Az első és a harmadik felvetésedre a válaszom bármelyik evolúciós címkezdetű írásomban megvan, de nagyon röviden:

A „jó” fogalma lényegében az erkölcs fogalmával egyezik, mert az erkölcs(össég) a legfőbb érték, a legfőbb „jó” szerintem.

Tehát a jó, az erkölcsösség azt jelenti, hogy szembeszállunk a rosszra vivő ösztönös késztetéseinkkel, testi szinten az öncélú élvezethajhászattal, lelki-érzelmi szinten pedig a hamis önbecsülésünkkel (az önbecsülési kényszerünk hamis módon való kielégítésével, tehát főként a bűnbakképzéssel, mások alázásával) és a hamis közösségi tudatunkkal (a közösséghez való tartozásunk kényszerének a kielégítésével hamis módon, tehát főként a kirekesztés, a rasszizmus általunk való elkövetésével).

„A lét fogalma, értelme”: szerintem a lét értelme az ember előtt maga a lét, az élet folytatódása volt, ez automatikusan belénk van építve az életfenntartó ösztöneink révén; az embernél pedig a lét értelme az erkölcsösség minél magasabb foka elérése, mert az ember megjelenése az élet fennmaradását az emberi természet tökéletlensége miatt eleve veszélybe sodorta az emberi hamisság és az önbecsapás megjelenésével, és ezt a hatást az erkölcsösségünk növelésével ellensúlyozhatjuk.

Még tágabb értelemben az emberi lét értelme az evolúció számára minél hasznosabban élni, mert így növeljük meg a legjobban az élet fennmaradása esélyeit.

A középső felvetéseddel – a nem ártás és beleavatkozás fogalma - eddig őszintén szólva nem foglalkoztam, de a két másik fogalomból ez símán levezethető.

Üdv. H. L.

Arról,hogy az életnek kalandosnak kell lennie,nem kell félni semmitől,hanem igenis merésznek,bevállalósnak kell lenni!

Én minden országba el fogok utazni,és csak jó történhet,akkor van baj,ha valaki otthon marad és unatkozik.

Semmi más vágyam sincs,csak beutazni mindent és nem félni semmitől. A félelem az ellenségünk,kalandvágyónak kell lenni!