Ti miről szoktatok filozofálni?

Hát így szegről-végről valláshoz kapcsolódó filozófiai kérdések, amelyekkel foglalkoztam mostanában:

- Definiálható-e az erkölcs valamiféle felsőbb entitás – isten, törvény – nélkül, pusztán materialista alapon?

- Ez a definíció megegyezik-e lényegét tekintve az általános erkölcs fogalmunkkal?

- Az erkölcsnek melyik része az, ami szubjektív, a kultúrából fakadó elem, és melyik az, ami általános, a létezésből leszűrhető elem?

- Szükséges-e egyáltalán bármiből levezetni az erkölcsöt?

- Létezhet-e egyáltalán szabad akarat?

- Ha van szabad akarat, összeegyeztethető-e a kereszténység alapvető dogmáival? (Mert itt vannak problémák.)

- Ha nincs szabad akarat, az összeegyeztethető-e a kereszténység alapvető dogmáival? (Mert itt is vannak problémák.)

- A fenti két kérdés és más problémák miatt a keresztény világkép mennyire tekinthető konzisztensnek?

2*Sü!

1. Akarat és elhatározás kérdése. No meg attól is függ, miféle fogalmat akarunk e szó alatt érteni. Azonban a folyamat az, hogy valaki definiál, utána, akiket érdekel, reflektálnak, és kijön valami. Nevezheted konszenzusos álláspontnak is.

2. Nincs általános erkölcs fogalmunk. Van valami, amit elég sokan annak vélnek, de az se pontosan egyforma. Viszont, ha valaki leírja, akkor azon lehet vitatkozni. És ilyen van.

3. Nem gyilkolok, ha kedvem tartja, mert ezt tanultam a szüleimtől, az iskolától és a közösségtől, amelyben élek. Nem gyilkolok, ha kedvem tartja, mert felérem ésszel, ha más is így gondolja, én is sorra kerülhetek, ez pedig veszélyezteti mind a saját, mind a fajtám fennmaradását.

4. ???

5. Definíció kérdése. De mindenképpen a közösségi létből, mint életformából érdemes levezetni.

6. Szerintem – nem. Mi van, ha nem követed isten szavát?

7. Szerintem – a dogmák ellentmondásosak. Akkor melyikkel egyeztessek?

8. Amennyire szükség van rá. És szükség van rá. De nem mindenki számára.

…. csak elgondolkodtam a felvetéseken….

2*Sü

Jók ezek a kérdések, az előzőnél bővebb kifejtést és eszmecserét is megérdemelnének! Nem akarod feltenni őket mondjuk a valláskritika kategóriában?

A vallással kapcsolatban nem sok filozófia van. A vallások igazságtartalma nem különösebben nagy, az alap morális kérdések fel vannak téve, de ezek vallástól függetlenek.

Én elsősorban az életben felmerülő motivációk, kapcsolatok, viszonyrendszerek, illúziók és egyebek vonatkozásában szoktam beszélgetni ha erre alkalom nyílik.

Válasz a 15/15-ös hozzászólásra:

Azt írod:

"Jó és rossz: jó és rossz nincs. Ezek csak egymással kapcsolatban léteznek, ha nem fogalmazzuk meg egyiket a másik sincs. Sokkal fontosabb a viszonyok tisztázása különösen az emberek vonatkozásában. Magyarul: nem az számít hogy valaki szerintem jó vagy rossz, hanem az, hogy én hogyan viszonyulok ahhoz az emberhez."

Válaszom:

Szerintem létezik jó és rossz.

Az én filozófiámban az élet célja az életnek magának a folytatódása (az evolúció-kutatás, a genetika, etológia, viselkedéstudomány stb., tehát az embertudományok legújabb kutatási eredményei mind alátámasztják a szavaimat, az evolúciós elméletemet, a rendszeremnek is ezt a címet adtam: "Az evolúció filozófiája".)

Az emberi élet értelme pedig szintén az, hogy ezt (az élet fennmaradását) a lehető legjobban elősegítse.

És mivel az emberi erkölcs az, amely az emberi világban ezt a legjobban segíti, ezért szerintem az emberi élet értelme a minél magasabb erkölcsi szint elérése, minden ember számára. Tehát jó és rossz létezik.

Most arról írok, hogy mi adja valaminek a jóságát vagy rosszaságát, mi az a tényező, viszony, amely ezt megadja.

Mivel az élet célja az élet folytatódása, így szerintem az a "jó", ami az élet fennmaradása, az evolúció számára hasznos, és ami nem, az pedig a "rossz". Ezek a fogalmak teljesen összefonódnak az erkölcs jelenségével és fogalmával, így azt is kijelentem, hogy az az erkölcsös, ami hasznos az evolúció, az élet fennmaradása számára.

Ugyanez vonatkozik az értékekre, az számít szerintem értékesnek, ami hasznos az evolúció, az élet fennmaradása számára. Vagyis ezek - az erkölcs, a jó-rossz kérdése és az értékek - lényegében egymás szinonímái.

Üdv. H. L.

Ezt írjátok (a válaszom az aktuális kérdéshez mindig közvetlenül utána van, zárójelben!):

11-es hozzászólás:

2*Sü nevű felhasználó válasza

Hát így szegről-végről valláshoz kapcsolódó filozófiai kérdések, amelyekkel foglalkoztam mostanában:

a - Definiálható-e az erkölcs valamiféle felsőbb entitás – isten, törvény – nélkül, pusztán materialista alapon?

(Szerintem az erkölcs objektívnek is tekinthető meghatározása: az egyén erkölcsös esetben legyőzi a rosszra vivő vágyait, késztetéseit, amelyek a „könnyebb útra” vezetnek, vagyis az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereinket, tehát testi szinten a hamis élvezetszerzési kényszerünket és lelki-érzelmi szinten a hamis önbecsülési kényszerünket és a hamis közösségi tudatunk (érzésünk) kényszerét)

b - Ez a definíció megegyezik-e lényegét tekintve az általános erkölcs fogalmunkkal?

(Annyiféle van, hogy biztosan csak egyet állíthatok, hogy az enyém jó, a többi szerintem csak részben vagy csak közvetve határozza meg az erkölcsöt, és a kiindulópontja, a hívatkozási alapja egyiknek sem jó, mert nem az élet fennmaradásából indulnak ki…)

c - Az erkölcsnek melyik része az, ami szubjektív, a kultúrából fakadó elem, és melyik az, ami általános, a létezésből leszűrhető elem?

(Ez a kérdésfeltevés azt az erkölcs-megközelítést feltételezi, amely szerint az erkölcs nem abszolút, minden emberre vonatkozó követelményrendszer, hanem egyéntől és közösségtől – kultúrától – függ, vagyis az Arisztotelész és rengeteg követője álláspontját, tapasztalatom szerint ők sokkal többen vannak, mint a Platón-Kant-Sartre-vonal, mellyel én is lényegében egyetértek: az erkölcs nem hajlítgatható-szabdalható az egyéni igények, ízlések és pofonok szerint, hanem egyöntetű, azonos követelményrendszer: az élet fennmaradását szolgálja, és a létfenntartó ösztönökből ered, a lelkiismeret közvetítésével.)

d - Szükséges-e egyáltalán bármiből levezetni az erkölcsöt?

(Nem. De akkor megmarad ösztöni szinten. Az állatoknál ez működik, de az ember a nagy esze miatt sokkal gazemberebb. Nálunk valamiből le kell vezetni, de nur nicht beszarren, ott van pl. az én megközelítésem! Objektív, érthető, egyértelmű, világos… :-) )

e - Létezhet-e egyáltalán szabad akarat?

(Az én felfogásom erről, a saját „Fogalomtár”-amból: „Az akarat-szabadság fogalma: Mivel a helyes, erkölcsös döntés mindig az, amely az élet fennmaradása, az evolúció számára kedvező, emiatt teljes akaratszabadság nem létezik, legfeljebb az egyén tájékozatlansága azt illetően, hogy mi a helyes, erkölcsös döntés az adott helyzetben, mert ha már valaki tudja, mi a helyes, erkölcsös döntés, tehát mi a hasznos az adott helyzetben az élet fennmaradása számára, akkor már nem dönthet másképp. Az akarat-szabadság tehát csak erkölcstelen vagy tájékozatlan emberek számára áll fenn, akik hajlandóak erkölcstelen döntést is hozni. Erkölcsös, felelősségteljes emberek számára erkölcsi kérdésekben akaratszabadság nem létezik.)

f - Ha van szabad akarat, összeegyeztethető-e a kereszténység alapvető dogmáival? (Mert itt vannak problémák.)

(Nincs szerintem szabad akarat)

g - Ha nincs szabad akarat, az összeegyeztethető-e a kereszténység alapvető dogmáival? (Mert itt is vannak problémák.)

(Majd, ha az én fogalmamat alkalmazzák, bármivel összeegyeztethető lesz. Az alkalmatlan elméletekre kár szót vesztegetni, én legalábbis már, a saját meghatározásom birtokában, nem tudok ilyen álkérdésekkel foglalkozni.)

h - A fenti két kérdés és más problémák miatt a keresztény világkép mennyire tekinthető konzisztensnek?

(Aki elismeri, hogy az isten fogalma, feladata, működése lényegében azonos a lelkiismeretével, annak számára ez a kérdés is feleslegessé válik. Addig meg az a véleményem, hogy bármennyire tekintik is a ker. hívők konzisztensnek a ker. ideológiát /hiszen az önigazoló öncsalás miatt előbb-utóbb minden nagy vallás, kultúrkör elmélete önmagán belül konzisztenssé válik/, az csak az egyik árnyképe, vetülete az igazságnak, és számos tétele miatt ez is kirekesztő, káros, embertelen…)

12-es hozzászólás:

*Sü!

1. Akarat és elhatározás kérdése. No meg attól is függ, miféle fogalmat akarunk e szó alatt érteni. Azonban a folyamat az, hogy valaki definiál, utána, akiket érdekel, reflektálnak, és kijön valami. Nevezheted konszenzusos álláspontnak is.

(Vannak abszolút fogalmak, mint pl. az erkölcs, ahol nincs helye konszenzusnak.)

2. Nincs általános erkölcs fogalmunk. Van valami, amit elég sokan annak vélnek, de az se pontosan egyforma. Viszont, ha valaki leírja, akkor azon lehet vitatkozni. És ilyen van.

(Elfogadottan még nincs, de az én erkölcs-fogalmamat tudományos alapon igazolni lehet, tehát előbb-utóbb ez válik elfogadottá, általánossá…)

3. Nem gyilkolok, ha kedvem tartja, mert ezt tanultam a szüleimtől, az iskolától és a közösségtől, amelyben élek. Nem gyilkolok, ha kedvem tartja, mert felérem ésszel, ha más is így gondolja, én is sorra kerülhetek, ez pedig veszélyezteti mind a saját, mind a fajtám fennmaradását.

(A létfenntartó ösztönök az azonos fajból származókat csak különleges esetben engedik legyilkolni, más fajok, pl. zsákmány-állatként megölhetők, de az emberi fajon belül az ölés tabu.)

4. ???

(Mivel tudunk beszélni, és az ösztönös hamis önbecsülési kényszerünk és ennek megvalósítója, az ösztönös önámítási kényszerünk működik, le kell vezetni minden fogalmat. Ha némák lennénk – még talán akkor is…  Legfeljebb írásban…)

5. Definíció kérdése. De mindenképpen a közösségi létből, mint életformából érdemes levezetni.

(Az „e”-nél már válaszoltam erre.)

6. Szerintem – nem. Mi van, ha nem követed isten szavát?

(Ha nem követi valaki az isten, vagyis a lelkiismeret szavát, akkor van szabad akarat. De erkölcsös ember számára nincs, legfeljebb még nem ismerte föl, mi a helyes, mi az erkölcsös, mit kíván a lelkiismeret /”az isten”/).

7. Szerintem – a dogmák ellentmondásosak. Akkor melyikkel egyeztessek?

(A saját lelkiismereteddel, vagyis a saját erkölcsi érzékeddel.)

8. Amennyire szükség van rá. És szükség van rá. De nem mindenki számára.

(Önmagán belül teljesen, a saját kis burkán kívül meg igencsak bizonytalan ez… )

…. csak elgondolkodtam a felvetéseken….

(Én is. Bár nem szeretek névtelen fantomokkal értekezni… :-) )

Üdv. H. L.

Válasz a 17. hozzászólásra:

Tudnék minden kérdésedre, felvetésedre válaszolni, de ne haragudj, sokkal egyszerűbb, ha már előre elolvasod "Az evolúció filozófiáját", vagy legalább a "10 pontban az emberi erkölcs"-öt, vagy esetleg a "21 pont..."-ot ezekben igen röviden igyekeztem leírni a lényeget.

Hiszen úgyis el kellene olvasnod valamelyiket, még akkor is, ha én részletesen válaszolnák minden felvetésedre.

Ha elolvasod, akkor az én paradigmámban tudunk beszélgetni, ha meg nem, akkor a mostaniban. Amelyikről már milliószor bebizonyosodott, hogy tök alkalmatlan bármire is...

Üdv. H. L.

#13 > Jók ezek a kérdések, az előzőnél bővebb kifejtést és eszmecserét is megérdemelnének! Nem akarod feltenni őket mondjuk a valláskritika kategóriában?

Így nekifutásból nem. Szoktam ezekről beszélgetni hús-vér ismerősökkel. Néha itt a GYK-en is előjön egy-egy téma. De akkor itt jön egy újabb erkölcsi kérdés:

- Etikus-e valakit megingatni a hitében, ha nem vagy megbizonyosodva róla, hogy azt az embert a hitén kívül van, ami megtartja?

És ez nem csak a vallási hitre vonatkozik. Mi van, ha elbizonytalanítasz valakit egy olyan dologban, ami az egész életének a gerincoszlopa? Lehet, hogy ha valakitől elveszed a mankót, akkor rá tudod kényszeríteni, hogy a saját lábán járjon. Akkor helyes, hogy elvetted. De lehet, hogy ha elveszed a mankót, akkor összeesik, lehet, hogy tényleg szüksége van arra a mankóra. Ha valakit a hite segít hozzá, hogy legyen egy lelki egyensúlya, hogy jobb emberré váljon, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy ezt az igazságra hivatkozva elvegyem tőle? Pont ezért egyre ritkábban szállok bele ilyen vitába, és egyre óvatosabban. Nem szoktam magam erőltetni a kérdést, általában csak akkor nyilvánítok ebben véleményt, ha más erőlteti, hogy erről a témáról beszélgessünk.