A mai ember miért fogadja el megkérdőjelezés nélkül az államhatalmat?

Azért, mert a közösségi életnek előnyei vannak. Csak gondold el, mit csinálnál remeteként...

Amúgy a régebbi emberek még sokkal jobban elfogadták ezt, mint a maiak... ebben hatalmas szerepe volt az egyháznak (a királyoknak ugye istentől kapott hatalmuk van, vagyis az isten nevezi ki őket).

Elég könnyen belátható hogy az államhatalom és rendfenntartás mennyivel jobb mint a medmexes anarchia.

Te szeretnéd hogy az utcán az első szembejövő baromállat agyoncsaphasson büntetlenül? Ugye hogy nem.

Az ész az erő fölé kerekedett. A rafinéria a naivság fölé. Ennek köszönhetően van ma az ami.

Mókuskerékbe van kényszerítve az ember, legtöbbjük épphogy megél és így nincs energia lázadozni.

Akinek van gógyi az közelebb kerülhet az államhatalomhoz... és neki már megéri.

"mert az anarchia természetéből fakadóan kitermeli a saját megszüntetőit, lásd francia és orosz forradalom után kiépülő diktatúrák, ahol szélsőségesen erős lett az álllamhatalom"

"Az ész az erő fölé kerekedett. A rafinéria a naivság fölé. Ennek köszönhetően van ma az ami. "

Ok akkor ennek fényében kérlek fejtsétek ki Magyarországon ma mi történik?

Mert forradalom nem volt, anarchia nem volt.

De az államhatalom lassan karhatalommá erősödik...

De azt nem látom hogy az ész az erő fölé kerekedett volna. Jelenleg inkább fordítva történik...

Igazságszolgáltatás sincs már, inkább csak "jogszolgáltatás" -nak nevezném...

Azért, mert a Mad Max-ben az ember embernek a farkasa. Egy kutyakajáért vagy pár liter benzinért legyilkolják egymást.

Ehhez képest egy társadalomban (az ókortól kezdve) munkamegosztás van, és az állam szavatolja az egyén biztonságát, és azt is, hogy a társadalom minden tagja megkapja a társadalom többi tagjától azt, amire szüksége van. A földművelőktől megkapod az élelmet, a bíróktól a jogbiztonságot, a katonaságtól a közbiztonságot, a kereskedőktől messze földről érkezett termékeket, az iparosoktól a ruhát és mindenféle használati tárgyakat. Egy anarchiában ez mind egyedül rád van bízva, és ha nem tudod valamelyiket elérni magadnak, meghalsz. De az ember nem szeret anarchiában élni, hanem biztonságban, ezért azt választotta, hogy társadalmakba szerveződik, és isten adta jogainak nagy részéről inkább lemond (vagyis alárendeli magát az állam erőszakszervezetének annak érdekében), hogy létbiztonsághoz jusson.

Hagyjuk jelző nélkül. Nem ”mai”, csak ember. A filmkészítőkkel nem foglalkozom, ott a profit törvényei uralkodnak, sajnálatos, ha egyre több ember hagyja el az emberek valóságát, és áll be a profitgyárosok virtuális (nem létező) valóságába. Persze, bizonyos értelemben ott kényelmesebb az élet, és nem foglalkozunk a halállal.

Az ember társas lény. Sok állat is bizonyos értelemben, sőt a növénye kis, ennek roppant egyszerű oka van, a létfenntartás. A társas ember elég hamar rájött, hogy hatékonyabb az élet megtartása mind egyéni, mind csoportszinten, ha munkamegosztást hoz létre. Ezért alakult ki gyűjtögető, vadászó, rituális tevékenységet folytató és később még sok más réteg. Az is hamar kiderült, a munkamegosztás egyrészt szereposztást igényel, másrészt egyfajta cserekereskedelmet. Én hozom a vadat, te adod a krumplit, a szomszéd a tüzet és így tovább. És osztozunk mindenben, vadban, krumpliban, tűzbe és egyebekben.

Csakhogy amint nőtt ez emberek létszáma, és fejlődött az életük, a dolgok egyre bonyolultabbak lettek, már nemcsak a természetes szükségleteket kellett szervezni, de az együttlétet is, sőt, azt is, mikor vadásszunk, hol és hányan, miként tanulják azt meg a gyerekek, és még számtalan más dolog. Így jött létre egy új szereposztás, újfajta munka, az emberek tevékenységének szervezése, koordinálása, összehangolása. Ezt az új szerepkört nevezzük államnak, amely ma egyre bonyolultabb, sokszínű és sok szereplőjű, már ezen belül is van munkamegosztás.

Az állam tehát azért van, hogy szervezze a csoportokban létező egyének életét, tevékenységét, sőt, az egyes csoportok (most már országnak nevezzük) egymás közötti viszonyát is. Az ember, természeténél fogva ezt az állapotot igényli, mert tudja, hogy a leghatékonyabb létezési forma. Azonban az ember sokfajta. Mivel itt elég bonyolult dolgokról van szó, van egy jó csomó ember, aki ebből egy kukkot se ért. És azt hiszi, lehet állam nélkül is létezni.

Csakhogy az embernek esze is van, képes előre látni, és e sokféle emberből néhányan azt is észreveszik, a tudatlanságon lehet élősködni is, és ez előnyösebb az ő számukra, mint a munkamegosztásban hagyományosan részt venni. És itt jutunk el EagleHUN #6-beli problémájához.

Akik szeretnek élősködni, hamar csoportot alkotnak, mert ők tudják igazán, milyen nagy a csoporthatalom értéke. A jeleség tehát adott, van egy csomó ember, aki sok mindent nem lát át, és ezért becsapható, és van egy kisebb csoport, amely ezt észreveszi, és új szerepet talál ki, a megtévesztést. Ennek lényege, hogy feltérképezzük, a szóban forgó csoportnak mik az alapvető érdekei (például, hogy ne éhezzen), és kidolgozzák a beetetés mechanizmusát. Ennek több ága van. Egyfelől kötni kell őket csábító dolgokkal. Másfelől tönkre kell tenni mindent, amitől okosodnának. Mondjuk ma ez azt jelenti, kézbe venni a médiát, ellenőrizni a híradásokat, amit nem lehet, oda álhíreket betenni, az okoskodókat ellehetetleníteni (ez két dolgot jelent: egyrészt hiteltelenné tenni őket hazugságokkal, másrészt tönkre tenni az életterüket munkahelyek megszüntetésével, megfélemlítéssel és mással). Közben pedig folyamatosan mérni a hatást. Van egy fontos szabály: az ember szokásai rabja, ezért mindent lassan kell csinálni, hogy az embereknek legyen lehetőségük megszokni az új (rosszabb) helyzetet. Így szép lassan el lehet érni, hogy a normális híradás büntethető, hogy az abnormális cselekmény a hatalmi csoport tagjainak dicsőség, a többinek büntetés. A mai körülmények között ez a megfelelő intézményrendszer kiépítését, a függőség megteremtését jelenti, mert ezáltal a szűk hatalmi csoport a megdöntés után is képes irányítani és profitálni a hű intézményrendszeren keresztül. Aki ezt átlátja, nehéz helyzetbe kerül a „rendszerváltás” megvalósításához, ugyanis elsősorban az így kialakított „közvélemény” hamis nyomását kell legyőznie. És ez egy nagyságrenddel nehezebb, mint egy szűk, akár fegyveres csoportot eltakarítani.

A diktatúrák régi típusú kialakulása és a maiak hagyományos megdöntése ezért ma érvénytelen.