Miért van sok rasszista a fehérek között?

Hát az propaganda, hogy csak a fehéreknél vannak rasszisták, sőt lassan elmondható az, hogy a legtöbb fehér ország alapvetően elfogadó.. legalábbis a külsőségeket tekintve*.

A rasszizmus a xenofóbiából, illetve az éles társadalmi különbségekből fakad.Például amerikában már akkor erős rasszizmus volt a feketékkel szemben, amikor még nem is volt téma a bűnözés, vagy hogy nem dolgoznak. Itt egyszerűen csak külön kasztnak számított a két rassz évszázadokon keresztül. *Máig megmaradt ennek egy része, és persze ha nem is beszélnek róla nyíltan, még mindig bőven jelen van statisztikailag. Azaz a fehérek nem barátkoznak feketékkel, kevés a vegyespár, külön iskolákban taníttatnak, illetve a mnukahelyeken is számít a bőrszín. Ezeket 50 év alatt nem lehet csak úgy elsikálni.

És ez a másik oldalról is egyfajta öngerjesztő folyamat. Például Dél-Afrikában még ma is sokkal jobb a kisebbségi fehérek anyagi helyzete, mint a feketéké, pedig már 20 éve lecsengett az Apartheid, és sok vezető pozícióba kerültek azóta feketék. Ez olyan feszültségeket kelt, ami erős indulatokat vált ki. A politikusok teljesen rossz oldalról közelítették meg a problémákat, és most ezért van ott ekkora nagy sz..r.

Itthon a cigányság a rasszizmus fő célpontja. Szerintem ez a többségben - bennem is - valamilyen szinten benne van, egyszerűen azért, mert egy komoly integrációs problémáról van szó, ami mindkét oldal életét megnehezíti.

Viszont ez is egy olyan dolog, hogy sokan a génekre, meg a fajelméletre akarnak rákenni egy alapvetően társadalmi eredetű gondot.

Az biztos, hogy itt nincsenek egyszerű válaszok. Hatalmas teljesítmény egy ország számára, ha képes kilábalni az "etnikai válságából".

A #4 válasz főbb megállapításaihoz csatlakozom, és folytatom a gondolatmenetet. Sokan meg vannak győződve, hogy a rasszizmus elterjedtsége nem véletlen, és oka csak genetikai lehet. Ez bizonyos értelemben igaz, csak egészen másképpen, és ehhez az emberiség nagyléptékű történelmét kell alapul venni. Aki sokat utazik és sokféle élethelyzetet látott, meg fogja érteni, és tudom, hogy sokan nem.

A kezdeti ősközösségi társadalom a fejlődés következtében áttért a munkamegosztásra, ezáltal a magántulajdonra, és megkezdődött a társadalom vagyon szerinti elkülönülése, tagozódása. Eddig jó, csakhogy ez nem mindenütt egyformán történt. Voltak hatalmas népvándorlások, már az ősember korában, és később is, végig az emberi történelem során, napjainkig. Miért? Mert a föld éghajlata, eltartó képessége erősen eltérő, eltérő magatartásformákat is követel a túléléshez. Ennek egy magasabb szintű formája, mikor a magatartások már nemcsak a túlélésért, hanem az ember másik alaptulajdonsága érvényesüléséhez, a kényelemszeretet magasabb foka érdekében is más és más magatartások keletkeznek.

Északon kegyetlen az időjárás, aki ott él, hamar megtanulja, hogy a túlélésért keményen dolgozni kell, a kényelemért még többet. Ez a fantáziát is megmozgatja, miképpen lehet egyszerűbben, „olcsóbban” elérni ugyanazt a szintet. Ez az állandóan érvényesülő magatartásforma sok nemzedéken át szemléletté válik, a kutatás is önálló és megbecsült cselekvéssé nemesül, már nemcsak a túlélésért, főleg a kényelemért, hatalomért, és sok más érdekében. Nem véletlen, hogy az északi népek kultuszában a „munka” előkelő helyen áll, hogy harciasak, hódítók (emberrel szemben is). Ugyanakkor vannak a földön „áldott helyek”, ahol szinte minden magától terem, itt nem létszükséglet a kemény munka, az alapos körültekintés. Másfelől ez nem is nagyon lehetséges. Próbáljon meg valaki sivatagi körülmények, vagy 30 fok, tűző nap és 95% páratartalom mellett fürge lenni. Lesz rá egy kevés ideje, ha folytatja, belehal. Ott egy teljesen másfajta életfelfogás, szemlélet és munkamód szükséges, és válik általánossá. Fölösleges a kutatás, innováció, nincs komoly hozadéka, és nagyon nehezen kivitelezhető. Itt is az emberi alaptulajdonság érvényesül: amihez érdek fűződik, csináljuk, amihez nem, azt nem csináljuk. És minél erősebb az érdek, annál inkább igyekszünk, minél kevésbé, annál inkább csak használjuk, ami van. Ez irtózatosan nagy szemléleti, szokásbeli, és kultikus eltéréseket eredményez.

Amíg a fejlődés ott tart, hogy nehéz a nagytávolságú mozgás, csak kevesek tehetik, addig nincs különösebb probléma, feszültség. A népvándorlások egész (azonos mentalitású) népeket mozgatnak, hely van, az új helyen néhány generáció alatt idomulnak a szokások, szemlélet az új körülményekhez. Amikor azonban a mozgás könnyű, hirtelen nagy tömegek találkoznak alapvetően más kultúrákkal, nem ismerik, nem értik, és félelmetesnek találják (gyakran ezt se tudják). Az emberi természetes védekezőkészség elutasít, de meg kell magyarázni a helyzetet, fel kell oldani az ellentmondást, kialakul a rasszizmus (annak megmagyarázása, miért „én” vagyok a jobb, miért ez a követendő magatartás). Ugye ebből az is kiderült, kik tudtak előbb utazni, hol volt előbbre a fejlődés (ha az „előbbre” alatt a bonyolultságot értjük), és milyen irányú lett az alá-fölé rendeltségi képzet? Az sem meglepő, ha az egyébként ugyanolyan alaptulajdonságú ember a lenézést, megalázást nem fogadja el, és visszahatásként a maga lehetőségeivel reagál. Persze ő is úgy választ (most már kényszer alatt, most már neki is meg kell tanulnia, hogy nincs kényelem, csak harc az életért, a kényelemért), ahogy képes. És ő is győzni akar, mert neki is ez a fontos, hiszen ő is ugyanolyan ember, csak a lehetőségei, eszközei mások. A cigány majd nem egyedül, hanem csoportosan támad, megerőszakol, mert tudja, hogy ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb visszaalázási forma, és hasonlók. De ugyanezt teszi az arab, a fekete, és a többi. Mind más szokásokkal rítusokkal rendelkezik, természetes, hogy reakciói is mások. Alaposabb vizsgálattal mindig kiderül, az ősi szokások munkálnak, hiszen azok váltak össztönszintté.

Persze ez így túl egyszerű lenne. De a sokféle forma kitermeli a sokféle érdeket, sokféle módszert, szerveződések jönnek létre, a hatalom érdekében ezt ki lehet használni, mert a dolgokat kevéssé átlátó ember mindenütt van. A dolog „politikává” válik, azaz elkülönül az eredeti ok és a konkrét cselekvés. Innentől egyre nehezebb a valódi összefüggéseket észrevenni, ráadásul sok a mellébeszélés is.

Az ember társas lény, csoportban él, ez az alapvető életformája. Ez egyben azt is jelenti, hogy idomulni akar a saját csoportjához. Ha pedig ott a rasszizmus szemléletté vált, akkor a legnemesebb lélekre is igaz lesz, hogy „valamilyen szinten benne van”. Benne, de erősen küzdeni kell ellene, és ennek legjobb módja, ha tudjuk, miről van szó. E meggyőződéstől vezetve vetemedtem ilyen hosszú írásra. Azt remélve, legalább néhányan elgondolkodnak. Mert annak messzemenő következményei lehetnek, és azon csak nyerhet mindenki.

Bár úgy lenne, de sajnos ez hülyeség. Pont, hogy fehérek között a legkevesebb a rasszista.

Én nem tudom, hogy hol "figyelted meg", kérdező. És ráadásul, egyáltalán nem lehet a rasszizmust "fehér sajátosságként" azonosítani.

Lehet, hogy valami baj van a kérdéssel?