Pszichiátriai eset vagyok, ha a világképem nagyon radikális?
Tehát pl.: Szerintem, aki velem nem ért egyet (tehát nem olyan életet él, amit én jónak találok) az elkárhozik.
Vagy.: az ünnepeket bűnnek tekinetm, (pl.: születésnapot, karácsonyt, húsvétot, legalábbis ilyen rituális formában, mint ahogyan megünneplik őket) és nem ünnepelek karácsonykor semmit. És nem is érdekel se a farsang, se a húsvéti locsolkodás, és azt is vallom, hogy aki ilyeneket tesz, az elkárhozik. Ez pszichiátriai esetnek mondtható, vagy csak egyedi (mint pl.: egy muszlim, vagy jehova tanúja).
@Gabriel.Tailor: nem hiszek a kérdezőnek. Aki valóban egoista, az nem kérdezi másoktól, hogy ez így normális-e. Nem így beszél, nem ilyen kifejezéseket használ, nem így védi magát és a nézeteit. Ez egy kétségbeesett kölyök, aki szeretné magára irányítani a figyelmet. Meg aki szeretne kitűnni a tömegből. És az, hogy így kapálózik neten, nem sok jót jelent.
@Kérdező: komolyan, rossz nézni a próbálkozásod. Keress valami hobbit, menj közösségbe. Sport, vagy zene, vagy akármi, ahol jól éreznéd magad. És ahol eleve lenne egy közös kapcsolódási pont másokkal. Lehet úgy akarod érezni, erre nincs szükséged, de nagyon úgy néz ki, hogy bizony van.
"Ha az alapján bírál másokat hogy egyetértenek-e vele vagy sem, az azért erősen arra hajaz." - Én nem vagyok egoista. (Csak más)
Egyébként nem feltétlenül hajaz arra, hogy egoista, egyszerű példa: Ha valaki azt mondja neked, hogy 2+2=5, akkor te arra mit mondasz, az hogy téved, vagy azt hogy igaza van, vagy azt hogy nem tudod? (Mivel ha biztos vagy, hogy 2+2=4, akkor tudod, hogy a másik illető téved, és ez egy vallási kérdésben viszont üdvösség feltételévé válhat. Tehát hogy ki mit hogyan értelmez, mit vall, pl.: katolikus és a református is mást vall, vannak közös pontok, de a bálványimádásban egymást kárhoztatják. Mivel a református szerint a katolikus kárhozik el a bálványimádás miatt, a katolikus szerint a református kárhozik el a Mária-kultusz és pápaság-kultusz hiánya miatt. Csak ezt nem szokták kimondani, mivel felesleges. Illetve mindenki tudja, és a töri könyvek is írják, hiszen azért protestáns a protestáns.)
Ha valaki meg van győződve valamiről, akkor tudja, hogy amit vall az helyes. És ami ezzel ellentétes az gonosz {tehát a rossz megtestesülése}.
Mivel vallási szempontból nem jó, ha valaki nem biztos a világnézetében. (Ez olyan, mintha egy katona nem tudná, hogy pontosan melyik oldalon ál, vagy egy FIDESZES nem tudja, hogy most Fideszben van-e vagy egy másik pártban. Pl.: Te (Tailor) meg vagy győződve róla hogy a karácsony jó, én meg arról vagyok meggyőződve, hogy rossz {bár nem maga a családi összejövetel a rossz, hanem maga a rituálé formája, megtestesülése, pl.: hazudnak a gyereknek a mikulással kapcsolatosan, ami egy gonosz dolog, hiszen hazudni bűn. Vagy a fenyőfa feldíszítése– faimádatnak tűnik nekem.}.
(Pl.: egyébként egy muszlim szerint gonosz dolog a karácsony.)
NEM feltűnési betegségem van, hanem kíváncsi vagyok, hogy kik miként ítélnek meg a vallásom miatt? Vagy milyen véleményt fogalmaznak rólam.
Nos, én megkérdezném, hogy ha már az ünnepek nem, más emberrel egy jó kis véleménycserélő vita nem, hozzáállásod miatt egyáltalán a pozitív emberi kapcsolatok nem, akkor mi a szent xar örömöd van az életben?
Vagy, a vallási ünnepektől elzárkózva mégis vallási dogmatizmus szinten zárkózol el minden testi-lelki örömtől?
Ha már orvosi esetről van szó, akkor a mazochizmus ide passzol.
Ezzel a hozzáállással nem hoztál még össze egy jófajta krónikus depressziót is?
Ez nem radikális világkép. Ez rögeszme.
Nem tudom, hány éves vagy, mennyi ideje lovalltad bele magad ebbe, de ha már bevésődött, piszichiáter legyen a talpán, aki kihúz belőle.
Mert az nem segít, ha minél többen mondják meg neked, hogy hülyeség, amit csinálsz, úgysem értesz velük egyet, lepereg.
Elgondolkodhatnál, mennyi örömöd lenne az életben, ha nem ILYEN lennél.
Ezt az elkérhozós marhaságot meg el kéne felejteni, ha már úgysem érzed magad semmilyen valláshoz tartozónak, talán hívőnek sem.
Soha, senki még a történelem folyamán nem jött vissza odaátról elmondani, hogy gyerekek, tényleg, ezt így nem szabad csinálni, én is elkárhoztam.
Tudod, mi az elkárhozás?
Azt a viszonylag kevés időt, ami nekünk itt a földön megadatott, nem kiélvezni.
Szerintem már beszélgettünk.
Azok alapján nem vagy pszichiátriai eset, annyiban, hogy nem volna érdemes zártosztályra becsukni.
Viszont van egy kis bibid, ha ezt felismered, s keresel megfelelő szakembert, az még helyrezökkenthet.
Szumma szummárum: nem pszichiátriai, hanem pszichológusi eset vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!