Valóban semmi sem létezik? (Gorgiasz elmélete)

Nem akarom szapulni az ősi gondolkodókat, de a leírt logikai lánc sok sebből vérzik.

Ebből is látszik, hogy egy sima ok-okozati logikai lánc is vezethet nagyon hibás következtetésekre.

Ha az axiómáid, posztulátumaid, ahonnan indulsz, hibásak, már rossz a végkövetkeztetésed is.

Hát még, ha közben az "ebből következik, hogy..." lépéseknél NEM egyértelmű következtetéseket veszel törvényszerűnek. Aztán meg ha két logikai lépésnél ugyanannak a szónak más értelmezését használod fel következtetésre.

Így simán születhetnek olyan teljesen rossz logikai végkövetkeztetések, mint a régi viccben: nincs akváriumod? Akkor bzi vagy.

Nagyon sarkított az öreg logikája. Mintha próbálná saját magának bizonyítani, hogy nem is létezik semmi. Ez valószínűleg a legnagyobb ellentmondás amit papírra lehet vetni, mivel amíg ezen gondolkodik máris egy létező dolog része. Ha nem lenne létezés akkor nem is gondolkodhatna.

Az lehet, hogy a világ nem úgy létezik mint ahogy elképzeljük. Lehet hogy az egész csak illúzió mint a matrix című filmben de akkor az illúzió létezik tehát megint eltaknyolt az érvelés.

,,Ha határtalan, akkor viszont nem lehet valahol, vagyis sehol nincs. Tehát nem létezik."

Ez így logikátlan már az első részében is: ha határtalan akkor nem valahol van, Hanem az minden és csak benne lehetnek dolgok. Hemzseg az ilyen logikátlan érvelésektől a szövege. Szerintem a maga idelyében ő egy troll volt.

A fő-fő probléma az, hogy az egész gondolatmenet úgy indul el, hogy nem próbálja meg először is tisztázni, mi az, hogy "létezés".

Egy példa: Harry Potter létezik? Ha a válasz nem, akkor Beethoven IX. szimfóniája sem létezik? Ha a válasz igen, akkor az üres halmaz létezik? A semmi létezik?

Lehet játszani ezzel a végtelenségig (a végtelen létezik?), csak az a baj, hogy még soha, senki nem adott kielégítő definíciót a létezés fogalmára, mert az relatív és kontextusfüggő.

> Semmi nem létezik

Tisztázni kell, hogy mit tekintünk létezőnek. Szerintem nem hülyeség kiindulni egy naiv képből, hogy úgy az emberek általában mit tekintenek létezőnek. Persze lehet ezt cizellálni, meg a későbbi filozófusok meg is tették, de kevés ember van, aki mondjuk a szolipszizmus meg is élné, és valóban úgy látná a világot, hogy rajta kívül semmi nem létezik. Nekem is, meg gondolom neked is ha valaki felteszi a kérdést váratlanul, hogy tettél-e fel ilyen kérdést a GYK-n, és jött-e rá válasz, azt fogod mondani, hogy igen, tehát a kérdés is, a válaszok is léteznek.

> Ha létezik is valami, akkor az megismerhetetlen

Ez sem triviális. Valamilyen szinten megismerhető. Lehet, hogy nem teljesen, de lehet nem is kell teljesen megismerni. A kérdésedet el tudom olvasni, és ez a lényeg. Valóban nem tudok róla mindent, hogy mennyi idő alatt írtad, mennyi idő telt el két billentyűleütés között, de nem is érdekes.

> Ha megismerhető is, akkor az ismeret közölhetetlen

Ez sem triviális. A kérdésedet pontosan be tudom idézni. Meg tudom mondani, róla, hogy hány betűből áll, hány bekezdésből, meg tudom fogalmazni máshogy. A kérdésedről szerzett ismeretemet át tudom adni valaki másnak. Lehet nem kap pontos képet, nem tudom minden tudásomat átadni, de megint az van, hogy a legtöbbször nem is szükséges.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Vannak érdekes eszmefuttatások a filozófiában, ezt is ide sorolom. Jópofa, meg minden, de nem a valódi bölcsességhez vezet, maximum gondolatébresztő, megmozgatja az ember fantáziáját. Érdekes, de komolyan nem vehető.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> ha a nemlétező létezik, akkor egy időben létezik is, meg nem is

Itt már felmerül egy érvelési hiba, méghozzá az ekvivokáció. A „létezik” szót is két különböző értelemben és/vagy két különböző dologra használjuk. A „nemlétező” más módon létezik, más a létezés ismérve, mint egy asztal létezésének. Az asztal egy tárgy, a „nemlétező” meg egy absztrakt fogalom, egy állapotleírás. Egy üres szobában az asztal hiányára lehet azt mondani, hogy nem létezik. De a nemlétezésének a létezése nem az asztalra, hanem a „nemlétezésre”, mint „az asztal létezését állító állapotra” vonatkozik. Ilyen módon a nem is vezet arra a paradoxonra, logikai ellentmondásra. Az asztal nem létezik, de a nemlétezése – mint az állapot leírására használt szóösszetétel – igaz és létező.

> ha a létezés létezne, akkor vagy örökkévalótól kellene lennie, vagy valaki által létrehozottnak. Ha örökkévaló, akkor nincs kezdete és határtalan

Itt megint kérdés, hogy miről beszélünk. A létezőről, vagy a létezésről, mint fogalomról. Az asztalról, vagy a „létezésről”, mint fogalomról.

> Ha határtalan, akkor viszont nem lehet valahol, vagyis sehol nincs.

Ha létezés alatt itt a létezőről – az asztalról – beszélünk, akkor annak az örökkévalósága, időben és nem térben határtalan. Az asztal lehet úgy időben határtalan, hogy térben határozott helye van. Ha a létezésről, mint fogalomról beszélünk, az meg valóban nem lehet valahol – esetleg a mi fejünkben gondolatként –, hiszen nem tárgyról, hanem elvont fogalomról beszélünk.

Itt egy újabb érvelési hiba is előjön, a hamis dilemma. Két alternatívával lettünk megkínálva: valami vagy valahol van vagy sehol és akkor nem is létezik. De vannak más alternatívák is. Pl. hogy valami mindenhol van. Vagy valami úgy van sehogy, hogy mégis létezik. A szépség sem valahol létezik. A szépség megnyilvánulhat tárgyakban, de a szépség, mint fogalom nem egy valahol létező objektum. Nem objektum. Mégis létezik a fogalom, megnyilvánul valóban létező dolgokban.

Lehetne folytatni a gondolatmenet kritikáját, de én innentől rád bíznám átgondolásra, elemzésre.

"Szerintem a maga idelyében ő egy troll volt."

Ezen jót vigyorogtam.

:D