Meg tudott volna-e maradni a magyarság a kereszténység felvétele nélkül?

Természetesen a volna jellegű történelmi kérdésekre nem szabad objektív válaszokat várni, mert olyat nem lehet adni.

A kereszténység felvétele nélkül meg tudtunk volna maradni, miért ne tudtunk volna. Hatalmas katonai erő volt Magyarország, egész Európa félt tőlünk (évszázadokon át vertük-dúltuk őket, a Pozsonyi Csatában egy nagy egyesített seregük is kikapott).

Viszont a kereszténység felvétele nem tisztán István király nevéhez köthető, a folyamat már jóval előbb megindult, és még hosszú ideig tartott a halála után. A keresztény állam megalapítójaként szimbolikusan kapcsoljuk össze az ő alakjával a kereszténységre áttérést.

Nem maradhattunk volna meg itt Európa közepén. Hiába "féltek" a magyarok nyilaitól, a fejlettebb nyugati seregekkel nem tudtuk volna hosszútávon sikeresen felvenni a harcot. A kereszténység felvétele is szükségszerű volt, ha beakartunk illeszkedni a környező államok közé. Ugyanúgy eltűntünk volna a süllyesztőben, mint a hunok vagy az avarok.

Nem árt egy keveset gondolkodni is.

Sokan, mint pl. a #2-es válaszoló csak fekete-fehérben tudja látni ezt a dolgot, tehát azt hiszik, hogy amíg nem vettük fel a kereszténységet, mi voltunk az Európa-verő nomád nép, a legyőzhetetlen, nyíllal harcoló törzsszövetség, és Európa rettegve imádkozott, hogy a "magyarok nyilaitól ments meg Uram minket".

Pedig ez egyáltalán nincs így, a magyar törzsek egyáltalán nem voltak legyőzhetetlenek, 933 után szinte csak vereségekről és visszaszorulásról, lényegében defenzíváról tudunk, míg a kereszténnyé vált ország többször visszaverte sikeresen a nyugati támadásokat, és a keresztény Magyarország egy expanzív Európai középhatalom lett...

Úgyhogy nem látom be, miért lenne Szent István áruló, egyszerűen arról van szó, hogy a történelem időnként választás elé állít egy népet egy korszak határán, és vagy van egy nagyformátumú személyiség, aki felismeri ezt, és képes változtatni (ilyen Géza és István), vagy pedig maradnak a szűk látókörű Koppány-félék.

A másik, hogy ma politikai kérdést is csinálnak ebből, mert hogy az EU "gyarmata" Magyarország, és ugye István volt az, aki térdet hajtott a kereszténység előtt, vagyis ő amolyan "ősi megalkuvó, magyarságot feladó, nyugatnak dörgölőző politikus". Ez azonban úgy baromság, ahogy van, Szent István ugyanis 1000 évvel ezelőtt élt, fogalma nem volt arról, hogy mi milyen politikai körülmények között vagyunk... Egyszerűen csak döntést kellett hoznia, és hozott is.

Persze a kalandozások-korabeli magyar sikereket, hadi tudást és szervezettséget, a nomád magyarok életmódját stb. sem akarom lebecsülni, leszólni, mert nem erről van szó, ugyanis ez mind tiszteletre méltó, és büszkék lehetünk rá. Csak azt mondom, hogy szerintem a helyén kell kezelni a dolgokat. Tévhit, hogy a Nyugat nem tudott mit kezdeni a nomád magyar hadi taktikával. A sikereink oka nem az volt, hogy legyőzhetetlenek voltunk (ugyanis 933-955-ben legyőztek :D), hanem az, hogy Európa politikailag megosztott volt. Nem tudtak úgy összefogni, erőt felmutatni, mozgósítani, hogy a hirtelen támadó, mozgékony magyar haderő ellen védekezni tudjanak. Amikor viszont létrejött I. Ottó birodalma, ez a probléma megszűnt, és meg is vertek minket.

Hasonló ez a dolog a frankok és az avarokra, 100 évvel korábban. Az avarokat is simán szétverte Nagy Károly, amikor összeszedte a frankokat. Pedig az avarok több száz évig ugyanúgy rettegésben tartották a nomád harcmodorukkal Európát... De mivel ők nem vették fel a kereszténységet, el is lettek söpörve, elsüllyedtek a történelem süllyesztőjében. Mi viszont alkalmazkodtunk, és megmaradtunk, hála Géza fejedelemnek és Szent István királynak.

Pedig igenis volt jelentősége a kereszténység felvételének. Egyrészt István felesége is a Német-római Birodalomból való volt, ami azt jelentette, hogy ennek köszönhetően megszűnt a nyugati fenyegetettség. Csak miután az a dinasztia kihalt, kezdtek a birodalomból támadni ismét. Bár ez aktuálpolitikai dolog...

Ennél nagyobb jelentősége van annak, hogy a keresztény országok nem ismerték el politikai partnernek a pogány népeket (max., ha rá voltak kényszerülve), de igazából a hit terjesztése, keresztes háborúk címszó alatt jogot formáltak a támadásra ellenük. Keresztény országként ellenünk ilyen jogalappal nem lehetett háborút indítani, azaz a politikai színtéren mi is megjelentünk, mint egy keresztény ország, és mi is egyenrangú politikai partnerek lettünk, sőt, onnantól kezdve mi kezdtünk keresztény hit terjesztése címszó alatt keleti irányú expanzióba (persze nem azonnal).

Igazából itt nem is a seregek nagyságáról van szó, és a Magyar Királyság hadviselése sem változott olyan nagyot (továbbra is a könnyűlovasság dominált szinte végig az egész Árpád-korban). Bár jöttek nyugati lovagok is és nyugati földbirtokosok is, vagyis a nyugati páncélos lovasság is gyökeret vert a magyar hadviselésben, de itt nem ez a lényeges.

Európában (a középkorban) egy nép csak úgy tudott megmaradni, ha felvette a kereszténységet. Erre ellenpéldát nekem itt senki nem fog tudni mondani.

Mit jelent megmaradni? Nem irtottak volna ki. De nem is lett volna mára egy (többé kevésbé) elismert, önálló etnikum, önálló területtel (országgal).

Ehhez ismerni kell a természettörvényeket (az ember a természet része), és ismerni kell az alapvető emberi tulajdonságokat. Azt kell megérteni, hogy ha egy többé kevésbé hasonló tulajdonságú közegbe egy teljesen más tulajdonságú kerül, akkor a keveredés elkerülhetetlen, és mindig az erősebb győz. Embernél az erő alatt nemcsak fizikai erőt kell érteni, hanem gondolkodást, stratégiát és helyzetfelismerést is.

A magyarok érkezésük utáni rabló kalandozásukkal ellenszenvet vívtak ki. Minthogy akkor errefelé sok és gazdag kolostor volt (egyház), azt volt gazdaságos kirabolni. Csakhogy akkoriban az egyház volt az egyetlen közös szervező erő, és fellépése eltakarította volna az új etnikumot. Ehhez jön, hogy közöttünk is volt sok kíváncsi, a bizánci egyházzal korábbi jó kapcsolataink voltak, és sok akkori magyar volt már keleti keresztény vallású.

Istvánnak azt felismerni, hogy az egyházzal nem árt jóban lenni, nem volt különösebben nehéz. Az igazi gondolat az volt, hogy előbbre vivőnek és veszélyesebbnek tartotta a nyugatit a keletinél.

A lelkesedésben se feledkezzünk meg egy fontos körülményről. Minden társadalmi változás fokozatos, és egy adott időben egyszerre van jelen több nézet, ezek összecsapása elkerülhetetlen, és nem választás kérdése. A kereszténységgel a kapcsolatot már a honfoglalás előtt felvettük. Géza fejedelem megteremtette a kapcsolatfelvétel feltételeit (gesztusok, viselkedés, meghívások és látogatások, stb.) Legfőképpen pedig eszerint nevelte a fiát, Vajkot. Ifjú titán korában nagy események sodrában mindenki gyermekkori énjéhez nyúl. István az apja által lerakott alapok nélkül nagy valószínűséggel elbukik (vagy ő teremti meg az alapokat az utódja számára).

Még egy elég fontos apróság. Itt ezer évről van szó. Benne rengeteg eseménnyel, sok derék és kevésbé derék nagyhatású emberrel. Egy nép sorsának alakulása nem egyetlen eseményen múlik, hanem tagjai folyamatos viselkedésén. Ha lett volna jobb és használható alternatíva az ezredév során, akkor arrafelé mentünk volna. Ennyi képességet már csak tételezzünk fel önmagunkról.

Most sem ártana elgondolkodni: vízválasztónál vagyunk. Nem mindegy, mit döntünk, mert sok sok évre lesz hatása.