Hány száz évet nem ismer az emberiség a Mezopotámiai idők előtti időkről?

Horex, nem kell ide atomháború. Csak kérdezz meg egy átlagos képzettségű informatikust, hogy egy mai adathordozó mennyi ideig képes tárolni az információt. Meg fogsz lepődni. Azt fogja mondani, hogy egy SD kártya, pendrive 9 évnél már elkezd felejteni, egy merevlemez állásában a Földi mágneses mező gyengítése miatt az adatok 3 évente újraírandók, a floppy-k 3..9 évente, az optikai lemezekből a gyáriak pár évtizedet vészelnek át optimális tárolás (és nem napi használat közben).

Ennél is rosszabb a helyzet a különféle adatformátumokkal, mert olyan tömörítési és adatelhelyezési szerkezetekkel dolgozunk, amit visszafejteni egy szupercivilizáció sem feltétlenül tudna, ha nem kapja meg a hozzávaló technológiai útmutatót. Azaz hiába lenne a 126. generációs unokaöcsikémnek egy csoda folytán sértetlen DVD-lemezen meg a mai világot bemutató videófilm, vagy fotoalbum, s hiába ismerné fel, hogy a lemezen pitek sora van spirális alakzatban elhelyezve, amit pl. egy lézerrel leolvashat, a kapott eredménnyel semmire se menne. Nem ismerné fel a partíciós táblát. Az általa megadott filerendszert, nem tudná azonosítani még a fájlokat sem, nemhogy egy JPG adatvesztésesen tömörített képet, vagy egy DIVX-es videót bármiféle megjelenítő eszközre feltenni.

És ahogy a civilizáció fejlődik, vele együtt bonyolultabbá, egyre inkább dekódolhatatlanná válik a róla tárolt információ.

Lehet, hogy a Mú, Lemúria, vagy pl. Atlantiszi szupercivilizáció létezett, s közben tucatnyi faj tonnaszámra különféle adatároló kristályokat írt tele az utókornak magáról. Ám ez számunkra csak egy félig legömbölyödött, csiszolt kődarab a sóderben, amit szpbánk padlójában szépen, síkban jól bebetonoz a kőműves. Mert az a lézerrel, vagy a fene tudja mivel a krisztályszerkezetbe órák, vagy napok alatt belegravírozott, filerendszerrel, multimédiás tartalommal felvértezett rácsszerkezet mindössze ennyit jelent: jobb lesz tőle a padlónk betonozása... :)

Ahhoz, hogy ez ne így történjen, véleményem szerint egy igen átgondoltan, tudatosan felépített és elhelyezett (pl. a Holdon, Marson, aszteoridákon, stb) archívumrendszerre volna szükség, aminek hozzáférésére

egy adott technikai szint alatt nincs lehetőség. Akkor, amikor már nem a sírrablók fosztogatnák, hanem értő kezek vizsgálgatnák, csakis akkor fedhetné fel fokozatosan titkát egy efféle archívum. A rendszernek rendkívül hosszú élettartamúnak kellene lennie és a tárolt anyagokhoz való hozzáférést a végletekig segíteni. (legalábbis a kezelését, felépítését, szervizelését leíró információkhoz mindenképpen valami primitívebb tárolási eljárásra van szükség, amit bárki megérthet, átláthat egy adott technikai szint felett)

Utána már, mint valami BOOT LOADER az oprendszert, szépen felállítható az archívum egésze, vagy megmaradt része.

Plusz redundáns tárolás, plusz archívum töbvbszörözés, mégpedig azonos felépítéssel, hogy máshol található és más egységek sérült részeiből reprodukálható legyen lehetőleg minden.

Na ilyeneket még csak nem is keres a mai emberiség, nemhogy készítene...

Jelenleg egyetlen univerzális és multiredundáns tárat ismerünk, amit hamarosan képesek lehetünk majd olvasni és ez a DNS.. Ebben, amennyiben valamilyen tudatos létforma alkotta az itteni életet, valóban lehetnek jelentős és igencsak adatok kódolva, tárolva, figyelembe véve persze az évmilliárdos evolúciót, kihaló és megjelenő fajokat, miegymást. AZ is lehet, hogy számos későbbi lény belebarkácsolt a "teremtésbe" és ezek is hagytak járulékos információkat "nekünk vagy valakiknek", illetve addigi történelmükről. Vagy lemodellezték és nagy valószínűségi pontossággal tudták, mi fog történni,

(vagy csak hitték, hogy tudják), de valami jelzést mindenképp hagyna ilyen eseményről egy gondolkodó lény.

Ha másért nem, hát azért, hogy jövőbeni más lényeknek elmondják, mit és miért csináltak, vagy tudományos kutatásaikat miként szeretnék, ha folytatná valaki.

Az is lehet, hogy számos életforma (vírus, fehérje, baktériumtörzs, gombaféle, növény, állat...) csak azért létezik, hogy ezt az információt a lehető legtöbb ideig megőrizze, vagy a megőrző lényt ebben a munkában támogassa akár annak táplálékaként, akár őrzőjeként is...

Messzire vezetnek ezek a dolgok, de elindulni szerintem innen lehetne. Nem pár évezred itt az igazi kérdés, végleg nem századok. Hanem évmilliárdok sora, ami alatt megszületett ezen a bolygón az élet, humanoid fajok sora és végül emberi faj.

A ciklikus kihaláselmélettel sem feltétlenül értek egyet.

Túl egyszerű, túl általános, túl könnyű ráfogni mindent.

Egyfelől nem biztos, hogy az emberiség technikai fejlettsége nyomogatja periodikusan a civilizációs reset gombot. Meglehet, egy fontos biológiai kísérletsorozat zajlik és egy külső értelem teszi velünk -a kísérletének tárgyával- ezt.

Másfelől megtörténhet az is, hogy egy szint elérése után a civilizáció kirajzik az űrbe, új létformát keres magának, új lakóhelyen és hálából, vagy egy, az "ősöktől" kapott kérés/utasítás sikeres dekódolása után maga dönt úgy, hogy az élet bölcsőjét, a Földet alaphelyzetbe állítja, létrehoz egy utód civilizációt, majd megfigyelőt hagyva hátra, távozik és hagyja az értelmes lények következő generációját kifejlődni.

Egy síma és értelmetlen és periodikus bolygóresetnek nem volna igazi haszna. Az adat elveszik, senki se tanul belőle. Ráadásul az értelmes életet időről időre külső kozmikus események veszélyeztethetik. Lehetnek tűz és jégkorszakok, aszteorida becsapódások, nap felől érkező extrém veszélyes napkitörések, napviharok, stb. Ezek a civilizációkat gyorsabb fejlődésre is ösztönözhetik, fejlődési irányát terelgethetik.

Esetleg mindez előre, bölcs őslények által leszabályzottan, elrendezetten, hogy tényleg végre is hajtsák majd azokat az ősi üzeneteket, utasításokat a sokadik leszármazott gyermekeik... Ki tudja...? :)

Kedves Kérdező!

Két lehetőség van. AZ egyik, hogy időgép nem készíthető. Ez esetben nincs értelme erre várni.

A második lehetőség, hogy létezik időgép. Mivel az idő egy végtelen hurok, így nincs értelme várni az eseményre, az már az időhurok egy adott pontján létezik. Ez esetben viszont hozzáférésünk nincs a szerzett információhoz. Megint nem sok hasznát vesszük neki. Ha viszont mégis van időgép, az egy rendkívül bonyolult és folyamatosan változó eseményláncolattá változtatja az időt, ahol az időben mozgók ténykedése miatt minden eltűnhet múltastól és jövőstül, hogy valami egészen más jöhessen létre a helyében. Ennél veszélyesebb dolgot az emberiség soha nem kapna a kezébe. - Vissza is élne vele azonnal tönkretéve mindent, ebben biztos vagyok...

Kedves kérdező,

>az akkori emberek nem látnának bennünket. Olyan lenne >mint egy mozi nekünk akik visszautaznak, és ők meg

Amire gondolsz, akkor nem igazi időgép, hanem csak idővízor. Pl. egy fény sebesség feletti űrhajó elmegy és egy hiperugrással 5000 fényévnyire elugrik. Akkor 5000 esztendő távolából szemléli a Föld múltját egy nagy kukkerrel a személyzet, vagy hiperrádión keresztül visszarelézve a képet a jelenben élő, földi megfigyelő. Oda még a fénynek ez a része érkezik meg. Ilyen időmegfigyelő műholdak elvileg készíthetők a hiperutazás felfedezése után. Kérdés, mennyi információt hordozó foton képes fény formájában eljutni ekkora távolságra és az így kapott adat mire lenne elég. Talán a nagyobb városokat, esetleg a piramisokat is észre lehetne vele venni, vagy még a Földet sem? :)

Ha viszont a múltban valaki Föld közeli műholdakkal a távoli űrbe közvetítette volna rádión a nagy felbontású képeket, azt a jelet meg lehetne ma nézni és akkor valóban lehetne a közvetítés teljes időtartamáról felvételt kapni. Az sincs kizárva, hogy hiperutazni se kell, mert valahol, egy lezárt adattárolóban egyszer rábukkanunk a felvételekre. :)

Az időgép viszont olyan eszköz, ami képes tárgyakat, élőlényeket szállítani az időben. Lényegében tehát nem vízor, hanem transzporter.

>Ezért tartom hülyeségnek, amikor mondják a tudósok,

Nem kiforrott fogalomrendszer még ez, de a tudósok nyilvánvalóan nem a vízorra gondolnak, hanem a transzporterre. Több helyen egyértelműbbek, ahol időportált, vagyis kaput, átjárót emlegetnek. Azt nem lehet félreérteni.

>hogyha lenne időutazás akkor már rég meglátogattak volna >minket a jövőből.

Ha létezik, ez nyilván meg is történt sok alkalommal. Ettől még nem feltétlen tudunk persze róla. Egyesek pl. az UFO jelenségeket is időutazóknak tudják be.

>Állítólag a levegőnek is színe van, csak az emberi szem >nem érzékeli. Vagy ott van a világűrben a sötét anyag.

Ez nemcsak állítólag van így, Ha felnézel az égre, kéknek látod. Holott a nap fehéren izzik. Ekkora mennyiségű légrétegnél már ennek a híg gáznak is előjön a halvány színe, vagyis a beérkező fehér fény egy bizonyos spektrumképét elnyeli a légkör. Ettől olyan a színe a légkörnek, amilyen. A cseppfolyósított, azaz nagyon besűrűsített levegő is kékes színű.

A Marson pl. sárgásvörös a légkör. Azt javaslom, töltsd le pl. a CELESTIA nevű űrszimulátort. Abban nemcsak elutazhatsz az egyes bolygókra és körülutazhatod őket vagy megnézheted pl. a légkör színét, hanem a paraméterfájlok átírogatásával kipróbálhatod, hogy mi lenne az uralkodó szín, ha a gázok összetétele, vagy pl. nyomása megváltozna a légkörben, esetleg nap üzemmódban felgyújtanád a Jupitert, stb... :)

#13

Egyetértünk az adathordozók adatvesztésében

Nekem is van/volt több olyan öreg CD-m ami olvashatatlan. Nem gondolnám hogy az utolsó olvasásnál sérültek volna meg.

"Na ilyeneket még csak nem is keres a mai emberiség, nemhogy készítene"

Viszont mivel ismered ezt a technológiát, miért "fanyalogsz"? Hiszen igy tárolják, több helyen és archiválva az adatokat.

Egy idetévedő szupercivilizáció nyilván nem egy kihalt bolygót találna, hogy saját magának kellene megfejtenie egy adat olvasó működését, de ha igy is lenne bizonyára megfejtené

Ha mi emberek megfejtettünk sokmindent a XIX. századtol kezdve,ők is meg tudnák tenni

Az hogy mi hogy lesz a sorsa az emberiségnek, és miért, milyen körülmények miatt jött létre a "semmiböl, fene tudja

Az is különös hogy csak mi vagyunk egyedül ilyen "fejlettek" a belátható, vizsgálható, világmindenségben

Nem hiszek az elmúlt évezredek, nálunk magasabb szintű, kihalt civilizációjában.

>Viszont mivel ismered ezt a technológiát, miért

>"fanyalogsz"? Hiszen igy tárolják, több helyen és

>archiválva az adatokat.

Ketté kell a kérdést választani. Direkt üzenet céljára össze lehet rakni egy apró adatcsomagot, ("időkapszulát") amit átküldünk a jövő régészeinek és ezt jó eséllyel meg is kaphatják. De szerintem nem erre gondoltál, hanem egy teljes civilizáció rekonstrukciójára, ami messze nem ugyanaz a problémakör.

Ezért nem is fanyalgok, hanem tényeket írok. Az a gond, hogy a vésett kőtáblák év tízezredeket, vagy sokkal többet is kibírnak, a fejlettebb papírusz tekercsek esetleg pár évezredet, a finomabb, mártott papíros évszázadokat, az új tárolóeszközök meg legfeljebb évtizedeket. Ezek leteltével át kell őket másolni, vagy gyorsuló ütemben veszik el az információ.

Ezen a mai redundáns tárolási módszerek (Pl. raid tömb) se sokat segítenek, mert ezek is folyamatos felügyeletet, karbantartást, cserét követelnek meg. Ezzel pedig bajok lesznek. Ráadásul tömörítést használunk, ami olyan, mintha egy különösen erős titkosírással lenne minden tárolva úgy, hogy a kódkulcsot ehhez eldobtuk.

Ma ez azért nem tűnik nagy gondnak, mivel a civilizáció "él", az adott technológiai irányban folyamatosan fejlődik, így a fontosnak vélt adatokat az előre menekülés elve alapján folyamatosan újabb és újabb rövid életű technológiákra másolva a formátumot konvertálgatva életben tartjuk. Azon kívül vannak egyéb hagyományos alapú adathordozók (szakkönyvek, szaklapok, stb.) ahol a formátumok leírásai még léteznek.

Viszont vedd figyelembe, hogy a jövőre nézve nem garantálható, hogy ezek az alternatív adathordozók a szükséges arányban fennmaradnak majd. Ki lehet számolni a termékek életciklusa alapján, hogy mennyi időt él túl a legutolsó bit egy memóriachipen, vagy egy szilícium alapú mikroprocesszor fizikai léte, ahonnan még leolvasható annak felépítése, azaz ha nem is javítható, legalább rekonstruálható, megérthető az eszköz egykori működése, ezáltal logikailag is megjeleníthetővé válik az adathordozó érdemi tartalma, ami nem egyenlő a puszta adatbitek fizikai sorozatával.

Az sem garantálható, hogy marad olyan üzemképes egyéb tárgy (pl. könyv), ami elégséges mértékben tartalmazza ezeket a rekonstrukciós információkat, vagy ami önmagában mintául szolgálhatna egy ilyen újraalkotásához.

Továbbá érdemes figyelembe venni, hogy elsősorban csak a teljesen logikusan felépített technikai eszközök és módszerek reprodukálhatók hatékonyan. Sajnos azonban eszközeink hardvere és szoftvere sem teljesen logikus, egy sor önkényesen megválasztott paramétert, módszert alkalmaz, egy sor konkurrens szabadalom megkerülése miatt olyan nyakatekert, amilyen.

Egy külső értelem meg se lenne képes érteni, miért van pl. -R és +R formátumú DVD, miért a sokféle filerendszer, video formátum, mi az a little és big endian tárolási mód, (a kisebb vagy a nagyobb helyiértékű bájt legyen elöl, mert még ez se egységes) vagy hasonló dolgok milliói.

Vagy pl. a fiziológiai elvekre épülő adatvesztéses tömörítéssel egy más fiziológiára épülő faj, vagy akár a közben esetleg többször is megváltozott genetikájú emberiség a távoli jövőben nem feltétlen tud mit kezdeni. De nagyobb baj, hogy egy adott bináris adatfolyam nem tartalmaz önmagára vonatkozó használati utasítást.

Szemléletesebb a dolog ha azt mondom, hogy az utolsó processzor megsemmisülésekor feldolgozhatatlanná válik a rá írt összes addig ezeken futó program, beleértve a képekhez szükséges dekódoló algoritmusokat is. Ettől kezdve egy adattáron egy adag véletlenszerű bitminta lesz mindenből, ami korábban vektoros térkép, video, zene, beszéd, program, olvasható szövegek milliárdjaiból álló kevert rendszer volt. Most ne is beszéljünk a filerendszereket összedrótozó katalógusfájlok, indextáblázatok esetleges sérüléséről, ami miatt gyakran a mai tudással és eszközparkkal se lehet mindent megmenteni. Elképzelhetetlen, hogy ebből a katyvaszból valaki értelmes adatot kinyerjen, aki nincs benne a mai technológiában. És akkor még sehol a kismillió fajta, mindent átszövő és a formátumokba is beépített, gyakran egyedi adattömörítés, ami a statisztikai analízist is szinte lehetetlenné teszi.

Egy processzor működését már nem fogod tudni egy bináris videofile alapján lekövetni, se egy azt lejátszó, egykori program analízisével. Túl sok a random paraméter, túl sokféle a kombinációs lehetőség. Eleve azt se tudhatod, mit kell adatnak, mit az adatot kezelő vezérlési szerkezetnek venni. Nemhogy azt, miként kell ezeket feldolgozni, értelmezni. Erre elméleti lehetőség se nagyon van, elsősorban nem technológiai fejlettségtől vagy intelligenciától függ a dolog. Egyszerűen egy bizonyos adatvesztési ráta esetén bizonyos információk az általunk ismert 3D univerzum fizikája alapján örökre elvesznek. Az időgép persze más eset, de nem is az ismert 3D univerzum elvein alapul.

Abban egyetértek, hogy más régészeti leletek birtokában (pl. megtalálnak egy régi könyvtár romjai közt egy szakkönyvet, kulcsfontosságú technikai leírásokkal, az segíthet valamit. De vegyük figyelembe a nyelvi problémákat, illetve az eltérő technikai környezetet, az értelmezési nehézségeket. Ez még akkor se lenne egyszerű, ha egy mai hightech mérnököt beküldene az ember egy mai, jól felszerelt szakkönyvtárba könyvek ezrei mellé, hogy onnan dolgozva építsen egy berendezést, ami egy mai pendrive-on lévő 50..100 féle gyakoribb formátumot képes lesz megjeleníthetővé tenni. Gondolj arra, hogy csak az egyik legáltalánosabb PDF formátumnak mennyi önkényesen megválasztott alfaja létezik, s akkor sehol a kismillió hang, kép, video tömörítési formátum, egyes dokumentumokat védő titkosítások... Mi tudjuk, mik a védett anyagok, amikre nem sok erőforrást érdemes elpazarolni. De egy idegen a jövőben erről mit sem tudhat.

Ráadásul az algoritmusok jó része ipari titkot képez, a legjobb szakkönyvtárban se feltétlen lehet meglelni. Sőt, szabadalmi leírások alapján sem, hiszen ott is csak egyes kulcsfontosságú részeket adnak meg. Pl. Singer a varrógépét úgy szabadalmaztatta, hogy a varrótűt levédette. Semmi nincs az első varrógép szabadalmában annak felépítéséről, működéséről. Van egy tű szabadalom, ami alapján újra feltalálhatod az egész varrógépet. Az informatika viszont ennél sokkal összetettebb dolog.

Nem véletlen, hogy korábban élt (pl. egyiptomi) civilizációk adatainak sorsa nagyjából azonos a civilizációkéval. Eltűnik a civilizáció, - az adatok zöme vele pusztul. De el se kell pusztulnia, csupán egy törés miatt elég, ha fejlődési irányt változtat. Pár évtized/század múlva ugyanaz az eredmény, ha a folyamatos mentés, konvertálás, vagyis az adatkezelés elmarad.

>Egy idetévedő szupercivilizáció nyilván nem egy kihalt

>bolygót találna, hogy saját magának kellene megfejtenie >egy adat olvasó működését, de ha igy is lenne bizonyára >megfejtené

Erre nincs garancia. Ha üzenni akarunk a jövőnek, ilyen feltevésekre nem lehet alapozni. Mindennek van egy adott valószínűsége, amivel minimum számolni kell. Annak viszonylag nagy a valószínűsége, hogy nem lesz egyetlen üzemképes olvasó, vagy ha lesz, akkor nem lesz hozzá dekódoló, értelmező szerkezet/vagy azon futó üzemképes program. Egy átlagos elektronikus panelben közel 100db elektrolit kondenzátor található, amik 1...10 üzemévet tudnak. Direkt ilyenre vannak tervezve. A szilícium alapú chipekben a kristályrácsot érő hatások (kozmikus sugárzás, hő, mágneses terek, stb. miatt maximum 100..200 éveket jósolnak élettartamra. Pontos adatunk ugyan nincs erről, hiszen nem telt el ennyi idő. Azonban laborokban az öregbítési teszteredmények ezt mutatják.

Magyarán ha megérted a kondenzátorok funkcióját, újakat építesz, lecseréled erre az ősi áramkörben lévőket, majd bekapcsolod, 500 esztendő múlva a félvezetők se fognak már szuperálni. Az őket védő, hordozó műanyagok is lebomlanak, a réz fólia elkorrodál, a vezetékek eredeti mintázata részben elveszik addigra, az eszközök fizikailag szétesnek, stb...

>Ha mi emberek megfejtettünk sokmindent a XIX. századtol >kezdve,ők is meg tudnák tenni

Nyilván annyit amit mi megfejtettünk, ők is meg fognak fejteni. De ez a vésett, festett, nyomtatott, írott adathordozókban merül ki jórészt.

Az újabb kori filmművészet, a szoftveripar, a mesterséges intelligencia, az elektronikus könyvek, a digitális fényképek, a tudományok jó része, az elektronikusan tárolt történelmünk, a szakmai tudás, stb. Ezek mind mind elvesznének. Tegyük szívünkre a kezünket: mekkora része élné túl mai világunk lenyomatának ezt és mennyire lehet reális képet nyerni rólunk ezek nélkül...