Milyen szerepe lehet egy ember erkölcsi gondolkodásmódjának abban, hogy milyen jövőt képzel el az emberiségnek?

Na most, ha az a kérdés, hogy az elképzelt jövő erkölcsi mondanivalójára mekkora hatása van, akkor a válasz az, hogy nagy.

Ha az a kérdés, hogy az ember disztópikus vagy utópisztikus jövőképet vázol-e fel, akkor a válasz az, hogy nem. Legalábbis nem közvetlenül. Alapvetően az, hogy az ember milyen jövőt képzel el, vagyis hogy az hogyan viszonyul saját erkölcsi-morális normáihoz vagy elvárásaihoz, negatívan vagy pozitívan, az nem teljesen az erkölcsi gondolkodásmódjától függ, hanem az erkölcsi norma és a tapasztalt világ közötti feszültségtől.

Pl. Orwell 1984-e (most az egyszerűség kedvéért tekintsük úgy, hogy ez egy jóslat volt, és nem egy irodalmi kép), az író nem azért választotta a disztópia műfaját, mert olyan erkölcsisége volt, amilyen, hanem mert az erkölcsi képe és a tapasztalt világ között feszültséget érzett.

#3 jót írt. :)

Vegyünk egy példát: Mondjuk 1938-40 környékén egy német tiszt úgy gondolja, hogy a világ végre egyenesbe jön, végre a rend felé tartunk, eltűnik az emberiség söpredéke és egy magasabb rendű faj válik dominánssá. Teljesen pozitív, utópisztikus jövőkép, de vajon ez milyen erkölcsből származik?

Az ember általában a saját jövőjéről rendelkezik valamifajta képpel. Hogy milyen ez a kép, az a múltbeli tapasztalatokon és a jelen megélésének minőségén (értsd: hogyan ítéli meg saját magát és helyzetét jelenleg) alapul. Mivel a jövőt nem ismerjük (nem is ismerhetjük), ezért csak arra tudunk alapozni a jövő elképzelésénél, amink van - ez pedig a már átélt tapasztalatok és élmények.

Ez akkor is igaz marad, ha az emberiség jövőjét próbáljuk elképzelni. Abban, hogy disztópikus vagy utópikus jövőképet vázolunk fel, elég sok minden szerepet játszik. Egyrészről az, hogy mennyire vagyunk elégedettek jelen helyzetünkkel. És mik a múltbeli tapasztalataink. De inkább hozok konkrét példát.

Ha például valaki elégedetlen a mostani helyzetével, és a múltbeli tapasztalata az, hogy nem tudja saját maga irányítani a saját sorsát, és a világ alakulása mindig is rossz irányba történt, akkor elég valószínűtlen, hogy utópikus jövőképet vázoljon fel az emberiség számára. Persze, mivel itt az emberiség jövőjéről van szó, ezért az egész társadalomról, sőt a társadalmak összességéről alkotott tapasztalatok és benyomások lesznek a döntők.

De ezek mellett a kulturális közeg is meghatározó erővel bír. Nem mindegy, hogy az adott kulturális közeg milyen képet közvetít felé. Az emberiségről alkotott jövőképünk ugyanis nem egyedi - ezt kollektív módon alakítottuk ki (akkor is, ha tartalmaz adott vonásokat). Erre is lehetne példát hozni.

Ha valakit megkérdeznél, hogy milyennek képzeli el az emberiséget 100 év múlva, akkor kiemelhet olyan súlyosbodó problémákat, mint a klímaválság vagy a globális szegénység például. De példának hozhatja a technológiai fejlődést. Persze, mivel jövőről beszélünk ezért értelemszerűen ezek így néznének ki mondatba foglalva:

Szerintem 100 év múlva a globális felmelegedés olyan súlyos méreteket ölt, hogy a probléma kezelhetetlenné válik, és nagyon sokan fognak emiatt szenvedni.

Vagy:

Szerintem a technológiai fejlődés következtében képesek leszünk minden betegséget meggyógyítani, és minden embert el tudunk majd látni elég élelemmel.

Észre kell venni, hogy egyik megfogalmazás sem egyedi - mindegyiket hallhattuk már, ezek eleve a társadalomban "benne vannak".

szerintem nem az emberek moralitásán múlik ez, hanem azon, hogy miként látják, észlelik a többi ember, a társadalom erkölcsösségét. Hiába vagy te jó, ha mindenki rossz, akkor valszeg borúsan látod a jövőt.

kicsit hasonló témájú az egyik házi feladatom. Légyszi töltsétek ki a kérdőívet, sokat segtenétek vele.

[link]

köszi

"Hiába vagy te jó, ha mindenki rossz, akkor valszeg borúsan látod a jövőt."

Ez nagyon igaz, de erősen függ attól, mit tekintünk jónak vagy rossznak. Ez pedig a saját értékrendünk függvénye.

"" "Hiába vagy te jó, ha mindenki rossz, akkor valszeg borúsan látod a jövőt."

Ez nagyon igaz, de erősen függ attól, mit tekintünk jónak vagy rossznak. Ez pedig a saját értékrendünk függvénye."

Aminek alapja végül is a társadalom.

"Aminek alapja végül is a társadalom."

Néha a társadalmi elvárás ellenében is lehet megítélni dolgokat, sőt néha kell is. Ilyenkor az erkölcsi érzék pont hogy a szemben megy a társadalommal.