A honfoglaláskori magyarok vadászó-gyűjtögető életmódot éltek?

Nem. Amiről te beszélsz, az az őserdei népekre volt jellemző (és egyes őserdei népekre ma is jellemző), illetve azon európai népekre, akik erdős területen éltek, földet nem műveltek, állatot nem tartottak. Ez 6000 évvel ezelőtt még szokványos volt Európában, de a 800-as évekre már nem sok nép élt így, esetleg pár kisebb északi nép, pl. finnek (de valószínűleg ők is ismerték már akkor a növénytermesztés, illetve állattenyésztés alapjait). A füves pusztákon, ahonnan az ún. „honfoglaló magyarok” érkeztek, amúgy sem állt volna rendelkezésre elegendő élelem vadászó- és gyűjtögető törzsek számára.

Mivel a kérdésre adott magyarázatod alapján vizuális típusnak tűnsz, leírom, hogy hogyan képzelhető el a folyamat. Az ún. „honfoglaló magyarok”, akik valójában egy több nyelvet beszélő, de azonos, és igen fejlett kultúrájú népcsoport volt, szervezetten, zseniális logisztikával érkeztek a Kárpát-medencébe, több hullámban. Állati szőrméből készült ruhájuk gazdagon díszített volt, a vezető rétegek arany ékszerekkel, aranyozott tarsolylemezekkel, aranyozott markolatú szablyával. A szegényebbeknek szintén rendezett és díszített ruházat, bár nem arannyal. Egészséges, jól táplált állatok százezreit vezették rendezetten, gyorsan. Lovaik később is évszázadokig Európa legjobb lovainak számítottak. Íjászatban sem nagyon volt Európában senki, aki felvehette volna velük a versenyt (és bár Európa számos népe, pl. a rómaiak is megpróbálták ugyan megtanulni korábban a lovas íjászat harcmodorát a hunoktól, ám erre képtelenek voltak). Szekereken szállították kincseiket, a vetőmagot, továbbá az élelemtartalékokat is. Ezeket jól szervezett katonák védték. Közben jónéhány híd nélküli folyón átkeltek állatokkal, rakománnyal, mindennel együtt, mindezt igen gyorsan. A bejövetel alatt minden egyes nap számos nő egészséges gyerekeknek adott életet, akiknek szülését az akkori európai orvostudománynál jóval fejlettebb gyógyítók segítették (ha érdekel a téma, olvass utána a középkori ún. máguspereknek). Végül a Kárpát-medencébe érve egyesültek a korábban már itt élő rokon népekkel, mint pl. az avarokkal (akiket a tévhittel ellentétben nem irott ki Nagy Károly, hiszen településeik megtalálhatók az ún. honfoglaló magyarokéval párhuzamosan, egymás mellett). Azok települései mellé néhány nap alatt felállították tágas jurtáikat, és bevetették földjeiket. Közben lovaik és egyéb állataik a füves területeken legeletek. Aztán még évszázadokig éltek itt háborítatlanul, az ország területére betörő ellenség ugyanis sokszor a hatalmas túlerő ellenére holtan maradt ott, a túlélők csalódottan kullogtak haza. Aztán legalább 100 évig (István király koráig) nem is merte senki a Kárpát-medencét háborgatni. Az egyes törzsek nyelveinek összeolvadásából, bizonyos elemek kihalásával később aztán kialakult az egységes modern magyar nyelv (amelynek beszélői azonban értették volna őseik nyelvét is, mint ahogy mi is gond nélkül értjük pl. a kb. 800 éves magyar nyelvű szövegeket. A magyar nyelv így a ma a nomádok ősi nyelveinek sajátos továbbvitele, melynek elemei távoli nyelvrokonainknál (a mai legelterjedtebb besorolás szerinti uráli, és altaji nyelveket beszélő népeknél) is felismerheőek, őrizve őseink kulturális hagyatékát.

Valami ilyesmire gondoltál, ugye?