Miért döntöttek úgy őseink, hogy vadászó és gyüjtőgető életmód helyett áttérnek földművelésre és állattenyészésre?

Olvastam egy másik állítást is: hogy a népességnövekedés "kényszeríti ki", hogy adott területen sok embert kell eltartani.

Valamennyire nyomon követhető abban is, ahogy az ősmagyarok is "kénytelenek" voltak életmódot váltani, amikor kisebb élettérre lettek beszorítva.

Ahogy jobban beleolvasom magam a témába, nagyon érdekes, egy kicsivel különbözőbb kép rajzolódik ki.

Ezek az információk főleg Paul Brians, Washington State University professzor előadásanyagából származnak:

P.B. azt mondja, hogy a földművelő életmód valójában kevésbé hatékony és sokkal munkaigényesebb, mint a nomád életmód.

A földműves életmódnak velejárói a megnövekedett munkamennyiség, a társadalmi egyenlőtlenség, a kényszerű együttélés, betegségek annak következtében, hogy több emberrel, állatokkal és a saját hulladékoddal élsz együtt; folyamatos fenyegetés a megélhetésre a természet és az időjárás következtében: áradások, szárazság, tűz, stb., és könnyű célpontot kínálsz a külső támadókkal szemben.

A korai földművesek csontvázai rosszabb egészségről és rövidebb élettartamról árulkodnak, mint a korai nomádokéi.

A földművesek átlagban kevesebb szabad idejük van, mint a nomádoknak, akik sok időt töltenek történetmeséléssel, énekkel/tánccal, és más művészetekkel (mindennel, ami kicsi és hordozható). A majáknak aránylag több szabadidejük volt, mert a terményük: a kukorica, kevésbé időigényes. De például a rizs -bár évente töbször is lehet aratni az elárasztásos módszerrel- borzasztóan munkaigényes, és nagyon hierarchikus, szabályozott kultúrákhoz szokott vezetni (lásd pl. a kínaiakat).

Miért csinálják akkor?

P.B. szerint két oka van. Először is, a mezőgazdaság "függőséget okoz": egy csomó munkát kell befektetned, hogy megtanuld, és közben lasan elfelejted azokat az imsereteket, amik a nomád életmódhoz kellettek. Miután egyszer belekezdtél, nem marad sok időd a kalandozásra, mert vetésidő van, aratásidő van, stb., nem tudsz messzire elmenni, és hamar kiesel a gyakorlatból.

Van egy-két példa a történelemben, amikor egy kultúra sikeresen visszatért a nomád életmódhoz, de nem sok.

A másik ok a társadalmi egyenlőtlenség. Bár több munka van, ezt át lehet tolni a parasztokra és a rabszolgákra. Tehát egy vezető osztály a társadalmi piramis tetején jobban él, mint a nomádok esetében, és érdekelt lesz ennek a kikényszerítésében.

két megjegyzés még:

a prof. említi, hogy a nomádoknak vándorolniuk kell, ahogy az általuk belakott területeken folyamatosan csökken az élelmiszermennyiség; nem említi, hogy ez is kényszerítheti őket letelepedésre (ahogy egyre több terület válik foglalttá, ahogy a népek letelepednek), ahogy a magyarokkal történt, de gyanítom, hogy ez ugyanígy igaz.

Másik, hogy a váltás a nomád életmódról fokozatos folyamat. A teljes neolitikus kor több évezreden át tart, Kezdetben Kína területén. Irak és Irán fedez fel először valamilyen vadfű terményeket, és Mezopotámia (szinteén Irak területe) és Egyiptom az elsők, ahol a földművelésen továbblépnek a civilizáció felé (városok, monumentális építmények, állami szervezés, kasztrendszerek, munkamegosztás/specializálódás, írásbeliség és számtan, csillagászat és geometria, többletjavak/tartalékok (termények/termékek) felhalmozása, és hosszú távolságokon történő kereskedelem).