Miért mozog a buta emberek szája gondolkodás közben?

Az ember kétféle módon tud gondolkodni, a gondolkodásnak van vizuális dimenziója és nyelvi dimenziója. Ez a kettő együttesen jelenik meg, de a nyelvi gondolkodás a fontosabb, ez fejlődik ki legelőször, és ez dominál, a vizuális csak "kiegészíti".

(Meg vannak rutinok is, tehát amikor meg kell mondanod, hogy mennyi 5X5, akkor gondolkodás nélkül rávágod, hogy 25).

A vizuális gondolkodás, amikor pl. matek órán át kell látnod egy geometriai alakzatot, hogy eszedbe jusson a képlet, hogy mivel kell az átlóját kiszámítani. Aki térben tud gondolkodni, annak ez könnyen megy. Vagy az is vizuális gondolkodás, amikor tájékozódnod kell egy városban, ahol még nem jártál sokszor stb. Meg persze ezer dolgot fel lehetne még a vizuális gondolkodáshoz sorolni.

Namost, a nyelvi gondolkodás a legfontosabb. Ha pl. egy nagyon bonyolult egyenletet kell kiszámolnod, akkor nem tudod rutinosan rávágni az eredményt, mint az 5X5-nél, hanem először nézed az egyenletet, keresed rajta a fogást, majd elkezded megoldani. Iyenkor az agyad egyrészt vizuálisan is gondolkodik (hogy mit hova írj stb.), de leginkább nyelvi gondolkodási folyamat zajlik le az agyadban, tehát magát a műveletet, amíg csinálod, nyelvileg követed, azaz beszéled magadban, hogy mit csinálj. Ez a "beszéd" töredékes, és igazából folyik rajta a vita a tudományban, hogy ez milyen jelenség, de az a lényeg, hogy ez nem tudatos, azaz te észre sem veszed sok esetben.

Viszont voltak pszichológiai kutatások ezzel kapcsolatban, és megfigyelték, hogy minél rutinosabb egy feladat, annál kevésbé támaszkodik az ember a nyelvi gondolkodásra, és minél nehezebb a feladat, annál jobban kezd el "magában beszélni". Biztos észrevetted már, hogy ha egy nagyon bonyolult feladatot kell megcsinálnod, ami érzed, hogy kifog rajtad (most nem matekra gondolok, hanem akármire), az ember elkezd magában motyogni, mozog a szája. Vagy: ha otthon vagy, akkor lehet, hogy nehéz feladatot meg tudsz csinálni némán, de iskolában a tábla előtt ugyanazt százszor meg kell gondolnod, és ilyenkor is a nyelvi gondolkodásra hagyatkozol, és elkezdesz magadban beszélni, ilyeneket is mondasz magadban, hogy "úristen, ezt megszorzom ezzel, vagy osztom vagy mi a franc lesz?"

Namost, az általad megfigyelt jelenség, hogy a buta emberek szája mozog, szerintem ezt nem lehet általánosítani, de ha mégis van ilyen, bizonyára azért van, mert ők mindig megerőltetik magukat gondolkodásnál, azaz inkább a tudatos nyelvi gondolkodásra hagyatkoznak, a rutinos gondolkodás és a vizuális kevésbé fejlett náluk.

Nem hiszem, hogy ez az értelmi szinttel erős, egyértelmű kapcsolatban lenne.

Hallottam ezt már úgy megfogalmazni, hogy nagy a belső beszéd hangereje, vagyis a belső monológ olyan erősen leköti az embert, hogy elnyomja a külső zajokat (az ilyen ember gyakran nem veszi észre, hogy hozzá beszélnek, nehezebben koncentrál oda másra, ha erősen gondolkodik), plusz a gondolatai hatással vannak a külső kommunikációért felelős agyterületeire is, gesztikulál, vagy akár hangosan kimondja a gondolatait, esetleg motyogásként. Van, akinél az adott gondolatokhoz tartozó erős érzelmi töltés váltja ki ezt alkalmilag. Gondolj bele, mi értelme van, hogy valaki egyedül van, mégis hangosan káromkodik, ha az ujjára üt a kalapáccsal.

Valahol ez egy belső feszültség levezetés is.

Ez tükrözhet bizonyos mértékű idegi defektust, de teljesen függetlenül az értelmi szinttől. Ahogy mondják, a zsenit egy paraszthajszál választja el az őrülttől és bizonyos szempontokból ez igaz is.