A japánok hogyan lettek ilyen fejlettek?

Az iq önmagában nem sokmindent jelent ahogy fent elhangzott.

A kultúra sokat számít, az hogy a történelmi változásokat hogy tudja követni a kultúra változása.

Ez sokkal inkább szociológiai kérdés (és még mittudom én hány tudomány ág)

Hogy a szemléletet és a kulturát mi határozza meg? Az elöző generációk életvitele, a környezet, a világgazdaság a vezetők, a vallás stb

"Ugye az emberi IQ ját a genetikai állománya határozza meg"

-> óriási baromság.

Az örökölt tulajdonságok SEGÍTHETNEK, de az intelligenciát az határozza meg, hogy miben és mennyit képzi magát valaki. Országos szinten az adott ország kulturális szintje, az oktatás és képzés színvonala és az egyes emberek erre való gazdasági lehetőségei.

Senki nem születik tudással a fejében.

"Erre nem igazán volt példa az elmúlt időkben az emberiség történetében."

-> távolról sem igaz. Vedd elő újra a történelemkönyvet. -_-

Még ha csak a világháborúknál is maradunk: Japán messze nem az egyetlen vesztes ország, ami újra talpraállt. Nézd meg a németeket, akik ma szintén gazdasági nagyhatalom, vagy az olaszokat.

Egyébként atombomba csak 2 várost pusztított el. Sokkal nagyobb kárt okozott az évekig tartó háborúskodásban elveszett emberélet, vagy a Tokió bombázásakor elveszett értékek.

Amúgy a "csoda" nem ekkor "történt"...amit tudhatnál, ha olvasnál vmit Japánról...:/ Japán a vh.k előtt MÁR iparilag magas szintű ország volt.

A Meidzsi restauráció kora volt az, amikor sikerült egy nagyon gyors modern felzárkózást felmutatnia. Olvass utána.

Hogy miért sikerült talpra állniuk a 2.vh. után ezeknek az országoknak: ugye az 1. vh. után az volt a politika, hogy fosszuk ki, semmisítsük meg a legyőzött Németországot. Következmény: szegénység, elégedetlenség, hazafiasság és ellenségesség növekedése, és hamarosan újabb háború. A 2. vh. után az volt az USA politikája, hogy inkább fejlődjenek ezek az országok és koncentráljanak a békés növekedésre. Az USA abban is érdekelt volt, hogy a kapitalista modellt juttassa sikerre a kommunista/szocialista országokkal szemben, következésképpen nyújtott ezeknek mind pénzügyi támogatást, mind katonai védelmet. De az, hogy

De megintcsak mondom: ezek MÁR iparilag fejlett országok voltak azelőtt is, amit még némelyik iparvidék háborús tönkretétele sem tudott teljesen elvenni.

Most bele lehetne menni, hogy konkrétan milyen gazd. döntések születtek, amik ezt megvalósították...Pl. Japán 1949-ben egyesítette a saját ipari és külgazdasági minisztériumát, ez volt a híres MITI – Ministry of International Trade and Industry, azaz nemzetközi ipar és kereskedelem minisztériuma. Következésképpen az ipari stratégia közvetlenül kapcsolódott a külkereskedelmi stratégiához, ami jelentősen megnövelte a nemzetközi piacra termelés képességét.

Azonkívül különböző filozófiák, mint:

Shūshin koyō - életre szóló garantált alkalmazás (amihez kapcsolódik a vállalat iránti elkötelezettség és a kemény munka)

Keiretsu - ezek olyan (bankokból, vállalatokból álló) gazdasági csoportok, amik több szempontból informálisan közös gazdaságpolitikát folytatnak valamilyen közös gazd. célért. A vh. után ezek váltották fel a családi kézben lévő monopóliumokra épülő zaibatsu rendszert.

Erős szakszervezetek és a "shuntō", azaz éves bér fölötti tárgyalások a szaksz.-k és a vállalatok között.

Alapvetően a japánok tényleg sokat dolgoznak, de ehhez egy ezt erősítő kulturális környezet társul, és rengeteg szervezet van, ami kvázi "garantálni" igyekszik, hogy úgy érezzék, a dolgok kézben vannak tartva, és nekik kvázi kötelességük ebben a keretben a maguk részét elvégezni. A családi, vállalati háttér, az illető megbecsülése mind ezekre fut ki. Bizonyos hagyományok eleve megvoltak mindig is.

Mo.-nak, lásd be, eleve más a nemzeti karaktere, mások az igényei. Azonkívül nem gazdaságilag elég fejlett (itt megint bakizol: NEM voltunk jobbak már a vh-k alatt se a japánoknál, soha).

A mi igényeinket is meg lehetne ragadni, de ha a japán karaktert és hagyományokat akarnánk ránkerőltetni, a magyarok fellázadnának. :p Megvannak a saját beidegződéseink, és ezt kellene jó érzékkel fejleszteni.

Nagyon jó válaszokat kaptál, így most én csak kiegészíteném ezeket.

A génállomány nem határoz meg intelligenciát. Legfeljebb nagyon szélsőséges esetekben (pl. vérfertőzésből származó gyermek, értelmi zavart okozó genetikai rendellenesség). De népekre lebontva nem jelentheted ki, hogy egyik intelligensebb, mint a másik. Nem mellesleg a problémát azt is bonyolítja, hogy kérdéses, hogy az intelligenciára vonatkozó mérési módszerek érvényesek-e (részletesebben keress erre: társadalomkutatási módszerek - megbízhatóság és érvényesség).

Szintén ott bukik a feltevés, hogy ok-okozati kapcsolatot tételezel fel a genetikai állomány, az intelligencia és a technikai fejlettség között (amit sokan tévesen társadalmi fejlettségnek mondanak).

De a kérdésfeltevésed alapvetően érdekes. Nos, a jelenkor megértésének legfontosabb eszköze a történelem. A történelmi folyamatok nagyon sok mindenre rávilágítanak. Ezt ki is fejtették előttem, nem rabolnám rá a szót, de a Marshall-segéllyel fejlődő Japán és a kommunista megszállás alatt lévő Magyarország nem is fejlődhetett azonos ütemben, és nem is értek el azonos szintet.

Viszont van más valami, ami meghatározza a társadalmakat: ez a habitus. Ez Bourdieu fogalma. Nehéz meghatározni, pontosan mit ért alatta, de konyhanyelven talán úgy mondanánk: mentalitás. Nem pontosan fedi le. De minden társadalmat jellemez egy sajátos gondolkodásmód, és egy ebből fakadó magatartásmód. Ez társadalmanként eltér. Lényeges különbségekre bukkanunk, ha a japán és a magyar habitust próbáljuk összevetni egymással. A japánoknál fontos a munkamorál, fontos a tisztelet egymás felé. Ez a vallásból is adódik (Kínánál is hasonló a helyzet). Magyarországon nem. Ennek az a történelmi oka, hogy az államunk sokszor idegen kézen volt. Ha boldogulni akartál, kibúvót kellett találnod. Például ott volt a török hódoltság kora. És akkor nem volt ritka a kettős adóztatás, amiről bizonyára hallottál történelemből. Ha nem akart az ember tönkremenni, akkor trükköznie kellett. De nem kell távolra menni. A szocializmusban a téeszekben nem folyt - hogy is fogalmazzak - túl erős termelés, az emberek ezért azt csinálták, hogy hazamentek és csinálták a háztáji gazdálkodást. Aztán eladták feketén az árut. Ment a fusizás is. Ezek tartották életben a gazdaságot. De aztán ezek a viselkedési minták átöröklődtek a rendszerváltás utánra. Sajnos ez meg is látszik az országon. De az állam sem tett semmit a jobb partnerségét. Itt mindenki átörökölt egy sajátos szellemiséget, és ezt viszi tovább.