Ha mi magyarok feladtuk a rovasirasunkat akkor a japanok es kinaiak miert nem tudnak lemondani az ovekerol?

Igaza van az előző válaszolónak, össze sem lehet hasonlítani a két ország helyzetét, annyi az eltérés.

Viszont én azt nem értem, hogy a kanji helyett miért nem használják a hiraganát/katakanát?

Gond nélkül le lehet írni egy kanjit bármelyik írásmóddal és sokkal könnyebben is meg lehetne így tanulni az írást/olvasást.Talán azért nem halt ki a nyelvből, mert mélyen beivódott a kultúrába.

Európában a latin keresztény ország mindegyike áttért a középkorban a latin betűs írásmódra. Ez ezzel a kultúrával jár, a nyugati keresztény kultúrkör nyelve a latin volt a középkorban, és ennek az írásbeli változata a latin betűs írásmód. Ebből alakultak ki a kultúrkörünk anyanyelvi írásainak a jelei is. Amikor a magyarság bekapcsolódott ebbe a kultúrkörbe, természetes volt, hogy áttért a latin írásra, mint ahogy az összes európai nemzet, amelyik ennek a kultúrkörnek a része.

Egyébként pedig a kereszténység előtti magyar nép kultúrája orális kultúra volt, vagyis nem volt a magyarságnak írásbeli kultúrája. Bár lett volna, mert akkor sokkal többet tudnánk a népünk múltjából, de nincsenek írásbeli forrásaink. Úgy értem, hogy kódexeket, hosszabb terjedelmű történeti munkákat, mítoszokat, történeteket, verseket nem írtak le sehogyan, mert ez nem volt az ősi magyar kultúra része (mármint hogy ilyeneket lejegyezzenek). Ha volt is rovásírás, akkor az csak rövid feljegyzésekre volt alkalmas, rövid üzenetekre, gazdasági lejegyzésekre, és kézműves tárgyakra is írtak rövid szövegeket. De ez nincs egy súlycsoportban a latin nyelvű írásbeli kultúrával, én egyáltalán nem mondanám, hogy a rovásírást feladtuk... Nem volt mit feladni.

Több okból sem mond(hat)nak le róla. Első és jó eséllyel a legfontosabb a hagyomány. A kínaiak évezredek óta használják az írásukat, az egyik legrégebbi, még használatban lévő írásmód a világon. A japánok szintúgy nem ma kezdték. Következésképpen a nyelvbe és a kultúrába is teljesen beépült.

Második a gyakorlati ok. A kínai és a japán esetében is rengeteg olyan szó van, aminek a kiejtése nem, hanem csak az írása különbözik. Ez a kínaira fokozottabban igaz.

A rovásírás és a latin ábécé között nincs nagy különbség, mindkettő ugyanúgy betűkkel dolgozik, mi több, az eredetük is ugyanaz. Továbbá amikor áttértek a latin ábécére, akkor az egy kulturális és technológiai átvételt jelentett, s ezen kívül a latin nyelv használatát, ami több mint 800 éven át a hivatalos nyelv volt. És akkor viszonylag könnyebb is volt váltani, mert a lakosságnak elenyésző százaléka tudott egyáltalán írni-olvasni. Ezzel szemben jelenleg Japánban az írástudás 99%, Kínában pedig 95% körül mozog.

A Kínaiak szimplán bármiféle maszlag nélkül csak azért nem térnek át latin betűs abc-re vagy cirillre (lsd mongolok), mivel a hatalmas területből adódóan rengeteg nyelvjárásuk van. Amit még tetéz a több mint 50 nemzetiségük. Maoék kidolgoztak egy struktúrát amivel át lehetett volna térni a latin írásra, de rájöttek, hogy abban a pillanatban, ahogy az írás megszűnik egységesnek lenni (értsd különbözni a többi országétól) semmi közös nem fogja összetartani az országot és joggal fedődhetne fel a szuverén államok létrejöttének kérdése azon a hatalmas területen.

Japánnál hasonlóan az írás teszi egységessé a nyelvet, a hasonlóan rengetek tájszólás miatt. (Ezeknél ne olyanokra gondolj, mint a székely meg a Pesti, hanem olyanra mint az angolnál az indiai meg a londoni. Persze a kínainál ez inkább olyan, mint az angol vs német, hasonló gyökérrel rendelkeznek, de attól még nem értik egymást.) Továbbá Japánnál a rengetek hangalaki ütközést csak a Kanjikkal lehet megkülönböztetni. Míg a kínainál a tonalitás miatt ez sokkal könnyebb. Ezzel lehet vitatkozni, én tapasztalatból írok.

Illetve összevetve az hangjelölő írással a piktorgrafikus (vagy inkább fogalomjelölő) írást, utóbbit magas szinten űzve sokkal gyorsabbá válik az olvasás.