Mi a valóság?

Nincs egyértelmű definíciója a szónak, ezért több különböző dolgokat értenek alatta. A fogalmak egyeztetése nélkül pedig nem lehet megegyezésre jutni.

Legkézenfekvőbb, hogy a valóság csupán közmegegyezés. E közmegegyezés alapján különítjük el egymástól az őrülteket és a normálisakat, a tévképzeteket, érzéki csalódásokat a valóságos érzékeléstől. Kívánalmaknak megfelelő tudati elemek összessége.

Mások szubjektív és objektív valóságról beszélnek. Ennek alapja az a megfigyelés, hogy az emberi érzetek esendőek, becsaphatók, korlátozottak. Azonban van ezen kívül objektív valóság, ami sziklaszilárd. Számukra ez lényegében a természettudományok törvényeit jelenti, pontosabban azt a végcélt, ami felé a természettudományok haladnak.

Vannak, akik valóság alatt egyszerűen az agy által létrehozott képet értik, valóban függetlenül annak tartalmától. Az őrült tévképzetes valósága is valóság, ez az, amit az ő elméje elé tár. Furfangos dolog, hogy az elmét, és az általa létrehozott valóságot az idegrendszer működésének következményeként tekintjük, csakhogy az idegrendszerünk is annak a valóságnak a része, amit elvileg ő maga hoz létre.

Itt jön képbe egy szimpatikus teória, miszerint az összes elme összes valósága, teljes egészében, minden tudati elemével együtt, közmegegyezések ide vagy oda, puszta illúzió. Ebben az a trükk, hogy az illúzióból nincs kiút, mint a filmekben. Hiszen minden fogalmunk, beleértve önmagunk létezéséről, mibenlétéről alkotott fogalmainkat is, csak ebben a valóságban vannak értelmezve. A valóságon kívüli abszolút igazságtól tökéletesen el vagyunk szigetelve. Valahogy úgy, mint ahogy Super Mario nem tud kimászni a monitor oldalán. Ő nem létezik a virtuális valóságon kívül, illetve az egész létezése csak látszat, az emberi elme önbecsapása. Az emberi elme és valóságképzet talán egy másik elme hasonló önbecsapása.