Hogyan buliztak általában a fiatalok az 1900as években?

Bálokban.

Az "uraságok" báljain persze a ruha, zene, étel-ital drága volt. Fiatalok táncoltak, és udvariasan bókolgattak egymásnak, az öregek meg kártyáztak (tarokk: tanárok, papok, orvosok, bridzs: jogászok, bankárok), vagy dumcsiztak.

"Parasztbálokon" pedig valami népzene vagy cigányzene szerűség szólt, az "alfalu" meg a "felfalu" néha összeverekedett, a fiatalok pedig néha kimentek a szénakazalba dugni.

Javavítás: a zene nem drága volt, hanem más. Operába is mulatni jártak az emberek. Kevesen tudják, de a páholyba ha az embernek volt kedve kiülni és hallgatni az előadást akkor kiült, ha nem érdekes részt ment, akkor meg visszament a függöny mögé, ahol nagy orgiák voltak...

Tánczene pedig mondjuk keringősebb stílusú és nem néptáncszerűség, illetve később Amerikából hódított a blues, majd a jazz...

Pont úgy, mint ma. Önfeledten, kissé talán túlzottan is. És sokféleképpen, moráltól, felelősségérzettől függően.

Persze az egyes korokban más volt a zenei irányzat, mások a lehetőségek, néha a zene is átpolitizált lett, ezért virágnyelvnek is alkalmas volt.

A részletek fentebb olvashatók.

De a buli soha nem fog változni, mindig a kikapcsolódásról, a haverokról, szerelmekről, néha viháncolásról, alkalmanként a kor ízléséhez képest erős túlzásokkal átitatott viháncolásról, néha botrányról, egyszóval mindenről szól, amiről az élet szólhat. A kor lehetőségeinek megfelelő eszközökkel és módszerekkel.