Régebbi évszázadokban hogyan és mennyit buliztak általában a magyar fiatalok?

Annyira nem, mint mostanság, szóval nem jártak el minden hétvégén valahova.

A gazdag városi réteg (vagy méginkább a nemesség) bálokba járt, amiket egy-egy családnál tartottak, vagy néha közösségi épületekben; nem tudom pontosan, milyen időközönként került sor ilyesmire, de ünnepnapszámba ment. A fiatalok nem is egyedül jártak még ezekre sem, a lányokat mindig kísérték (nevelőnő, dajka stb.)

A szegény polgárság soraiból kikerülő legények főleg a kocsmába jártak, már a "rosszabb fajta"; időnként nekik is voltak különböző mulatságok.

Falun pedig még kevesebb alkalom volt az ilyesfajta szórakozásra, inkább csak ünnepeken, vagy például szüretkor.

Arról nem beszélve, hogy évszázadokkal ezelőtt nem volt a mai értelemben vett "fiatalság". "Gyerek" volt és "felnőtt". Slussz!

A gyerek az azt csinálta, amit az idősebbek mondtak, a felnőtt meg dolgozott, vasár- és ünnepnapokon pedig mulatott a fentebb leírt lehetőségek szerint.

A tinédzserkor csak a 20. sz. második felének a "találmánya"!

Jajaja...

Igen fiatalon váltak felnőtté a gyerekek, szóval nem igazán volt "átmenet".

Még a 20. század elején sem. Az én falusi nagymamám például 16 évesen ment férjhez az akkor 19 éves nagypapámhoz, és ez egyáltalán nem számított különlegesnek. Sőt, kb. 20-on felül már "vénlánynak", ill. "öreglegénynek" számított, aki még a szülői háznál élt.

Falun a gyerekeket egyébként már 5-6 éves kortól befogták házimunkára, meg a földeken segíteni, meg libát őrizni stb.

Városon pedig a szegény családok gyerekei gyárakban dolgoztak már akár 6-8 éves kortól, napi 10-14 órát.

(A gyermekmunkát Magyarországon csak 1840-ben szabályozták először, és csak a múlt században tiltották be teljesen. Világszinten tragikus a helyzet: jelenleg is kb. 200 millió 5 és 17 év közötti gyereket dolgoztatnak, sokszor embertelen körülmények között.)

Peter Burke: A népi kultúra a kora újkori Európában c. könyvében nagyon részletesen ír erről a kérdésről. A fiataloknak nem volt külön "bulija", a felnőttekkel együtt kapcsolódtak ki. Nem vált el élesen a nap úgy, hogy most dolgozunk, most meg pihenünk, hanem az év megadott pillanataiban az egész család, falu, város, stb. "szórakozott".

Mivel a nap nem osztódott munkaidőre és nem munkaidőre, így nem egyszerű ehhez időmérleget rendelni. Például nyáron akár napi 12-14 órát is dolgoztak, de a munkába lazán belefért a kényelmes tempó, egy-egy nagyobb beszélgetés, az ebédszünet addig volt, amíg ettek, stb.

Az 1800-as években (Magyarországon 1860-tól) a jobbágyfelszabadítás miatt terjedő gyáripar változtatta meg a munka jellegét és fogalmát (munka: valami olyan, ami nem a családban eltöltött idő és fizetnek érte, valamint kényszer).