Miért tekintik sokan Szent Istvánt negatív történelmi személynek?

Így van, a külpolitikai érdek azt kívánta (mármint az a helyzet, hogy két nagyhatalom is fenyegetett minket nyugatról és délről), hogy az Árpádok visszaszerezzék a főhatalmat és erős központi hatalmat építsenek ki. Ennek érdekében a törzsfőkkel/nemzetségfőkkel le kellett számolni. Ez az ország, a magyarság érdeke volt, és nem hatalommániából és öncélú agresszióból tette Géza és István. Pont az az ő politikai nagyságuk, hogy felismerték, hogy egységesíteni kell politikailag az országot, és azok voltak a tévúton járók, szűklátókörűek, akik makacskodtak a törzsi, nemzetiségi hatalmukhoz. Hazaárulást abban az időben az jelentett, ha valaki a saját hatalmát nézte szem előtt, és nem volt hajlandó a fejedelemnek (később a királynak) behódolni. Mert az ilyen ember csak viszályt szított, megbontotta a magyarság egységét, ami az ellenségeknek kedvezett.

A másik, hogy a kereszténység felvételére azért volt szükség, mert a keresztények csak keresztény állammal voltak hajlandóak diplomáciai kapcsolatba lépni, aki nem volt keresztény, azt tűzzel-vassal üldözték. Ezt csinálták a frankok az avarokkal, ezt csinálták volna a németek is velünk (és a bizánciak is). Keresztes hadjáratot hirdettek volna ellenünk. És igazából később, a keresztény évszázadokban mi is ezt csináltuk azokkal, akik idejöttek Keletről - vagy megtérítettük őket, vagy tűzzel-vassal irtottuk.

Ilyen helyzetben a legnagyobb történelmi tett, a legnagyobb politikai zsenialitás az, hogy valaki rájön arra, hogy kereszténnyé kell tenni a magyarságot. Ha pogány nép maradunk, a kersztények szemében kiírtandó vagy megtérítendő nép vagyunk (ami egyenlő a magyarság meghódításával). Lehet itt ajvékolni, hogy István az ősi magyar hitet üldözte, de ez a pogányság jelentette pont azt, hogy egy idő múlva a keresztény hatalmak ránk fognak törni és a megtérítés címén hódítanak meg minket. Ebben az esetben mára már rég eltűnt volna a magyarság.

Szóval adott politikai helyzetben a magyarság megmaradásának egyedüli záloga az volt, ha ez a nép felveszi a keresztény vallást, és betagozódik a keresztény Európa országainak sorába.

Persze ezt kegyetlenül, véresen hajtották végre az akkori magyar királyok (Szent István is, Szent László is stb.). De az akkori időben ez mindenütt így ment, ezt XXI. századi fejjel nem írhatjuk a számlájukra. Ezek a dolgok a középkorban így mentek és kész, ezt így kell elfogadni. Mai modern értékrendünk alapján ne ítéljünk már el egy középkori uralkodót, basszus!

Ugyanígy Sztálinhoz se hasonlítsuk már, mert Sztálin egy öncélú, agresszív, hataloméhes diktátor volt, aki csak azért kegyetlenkedett, hogy a diktatúráját fenntartsa. Szent István viszont az ország érdekében tette, amit tett, a népe jövője érdekében, hogy megmaradjon a magyar még 1000 évig. És ez így volt jól, mert ma is van még magyar ember a földön.

Ellenben, ha az ország megmarad a törzsi/nemzetségfők kezén, akik széthúztak, és semmilyen központi akaratnak nem engedelmeskednek, akkor 50 éven belül a külföldi hatalmak egymás után győzték volna le őket "megtérítés" címén, vagy keresztes háború címén, és mára ugyanúgy eltűntünk volna mint az avarok, kunok, besenyők, jászok vagy akárkik. Csak egy elfeledett középkori nép lennénk a történelemkönyvekben, akik ideig-óráig rettegésben tartották Európát és eltűntek, beolvadtak.

Úgyhogy inkább legyünk büszkék Géza és István politikai éleslátására, hogy nekünk ilyen vezetőink voltak akkor! Egy középkori lovasnomád nép nem maradt meg mára, és nem alkot államot, akik akkor Keletről jöttek Európába, egy sem! Csak a magyar nép az egyetlen nomád nép, amelynek sikerült megmaradnia, és amely ma is államalkotó nép. Ez nagy szó ám!

Ehhez már csak én is annyit tudok hozzáfűzni, mint te az én kommentemhez: ÍGY VAN! :D

Amúgy csak hobbiból foglalkozol a témával, vagy ez a hivatásod?

Előre bocsátom, István utólag valószínűleg a legjobb utat választotta, a Nyugathoz csatlakozást, azonban akik nem kedvelik, a következők miatt lehet (esetleg többek között):

- mert, mint ahogy Sík Sándor Szent István-drámájában a következő regös dal elhangzik: “Ne sírj, ne sírj, ne sírj / Szent István királyunk,/ Nem vagyunk ördögök,/ hanem te szolgáid.” a változás nem ment könnyen, áldozatok nélkül (mint általában),

- mert – pl. egy XX. századi párhuzammal élve, hasonlóan Kádár Jánoshoz – az ország korábbi ellenfelétől (Német-római Birodalom) kérve segítséget került hatalomra saját népe ellenében, de ez volt az ára, hogy a Nyugathoz csatlakozzunk. (Hasonló estek sokszor megtörténtek a történelem folyamán)

- mert összefüggésben az előzővel, Gizellával kötött házasságot és német lovagoknak adományozott földeket a győzelem után (ami egyébként érthető),

- mert Orseoló Péterre hagyta a trónt, aki mindenre alkalmatlan volt, nemhogy egy ilyen borotvaélen táncoló ország irányítására, amivel valószínűleg István tisztában volt. Az egyetlen érv mellette a kereszténysége volt. (Polgárháború is lett a vége),

- mert a magyar hagyományok, a pogányság ellen fordult, szó szerint tűzzel-vassal, vakítással (Vazul), négyeléssel (Koppány, ha igaz?), élve eltemetéssel (Tonuzoba, ha nem ő maga választotta az élve eltemetést). Ahogy mások is írták, ezen eljárásokat ma kegyetlennek ítéljük meg, akkoriban azonban nem voltak kirívóak. Illetve például a vakítás egyben praktikusan azt eredményezte, hogy onnantól nem volt alkalmas az illető az uralkodásra, hiszen akkoriban úgy gondolták (és még jó sokáig), hogy bármilyen testi fogyatékosság alkalmatlanná tesz bárkit a trónra lépésre.

István kiválósága szerintem abban rejlik, hogy a saját korában felismerte, merre kell vezetnie az országot. Az eszközei az akkoriban általánosan alkalmazottak voltak, kellő távolságból kell megítélni azokat.

Tényleg nem szeretem ezeket az erőltetett párhuzamokat, pl. amit most az előző Kádárral és Istvánnal kapcsolatban írt, mert ilyeneket nem lehet tenni. Más kor stb.

Viszont olyan értelemben sem jó a párhuzam, hogy Kádár ugye szovjet segítséggel jutott hatalomra, és ezután gyakorlatilag a szovjetek ölebe lett, visszavitte ezzel az országot a keleti blokk akoljába, Moszkva ernyője alá.

Szent István viszont nem ezt tette. Igaz, hogy a német-rómaiaktól kért térítőket és onnan kapott fegyveres segítséget is (felesége révén nyugati lovagok jöttek az országba), viszont ezt István a maga módján az ország jövője miatt tette, a független Magyarország érdekében. 30 évvel később sikeres háborút is vívott pont a németek ellen! Tehát István a független Magyarországot építette fel és védte meg.

Én nem azt emelném ki a munkásságából, hogy honnan hozott lovagokat, hanem azt, hogy két érsekséget is létrehozott uralkodása alatt! Ez óriási szó ám, mert abban az időben az érsekség jelentette egy ország függetlenségét is. A cseheknek pl. nem volt érsekségük, így egyházi szempontból a Mainz-i érsek fennhatósága alatt álltak a cseh püspökségek, és ez közvetve politikai függést is jelentett a Német-római Birodalomtól.

Lengyelországnak volt egy érseksége.

Szent István Magyarországon kettőt hozott létre! És ez olyan érdem, ami miatt igazából nem lehet hazaárulással vádolni őt, hiszen gyakorlatilag mindent megtett az ország függetlenségéért, a kor lehetőségeit, adott politikai mozgásterét maximálisan kihasználva. És kevés ilyen magyar uralkodó volt.

Most az, hogy honnan hozott térítőket, és lovagokat, hát istenem... A fő célját, egy önálló, Európa által elismert, magát megvédeni képes, sikeres állam létrehozását elérte, ez a lényeg.

Na akkor, kedves Rézfaszú Bagoly, mielőtt nekiállsz marhaságokat írni a tudatlanoknak, olvasd már el legalább a Szent Jobb történetét röviden.

[link]

De ignorantia...