Szerintetek van igazság abban hogy gondolkozni nem szabad? Főleg a mai világban.

Ez az állítás relatív, mint (majdnem) minden. Szerintem a konkrét esettől/helyzettől függ.

Lehet, hogy úgy értette, aki mondta/írta, hogy a mai világban annyi borzasztó dolog van, hogy csak depis lesz attól az ember, ha túl sokat foglalkozik vele, ill. ha próbál(na) megoldásokat keresni, de nem talál, vagy ha talál, de rájön, hogy kivitelezhetetlen, mert az emberek olyanok, amilyenek... És ebből a körből nem lehet kitörni. :(

Én úgy látom, akinek visszafognia sem kell magát, annyira hagyja a trendeket, propagandát, közízlést gondolkodni maga helyett, nagyon kényelmesen, stresszmentesen elvegetálnak. Kevesebb konfliktushelyzetet jelent sodródni az árral, mint más irányba, önállóan gondolkodni.

Az már megítélés kérdése, mennyire lehet ezt életnek nevezni.

Amivel boldogulni akarsz, abban nem árt, ha profi vagy.

Ha gondolkodni szeretnél, ez arra is vonatkozik. Félig meggondolt, hamis következtetésekkel vagy átgondolatlan dolgokkal nem sokat érsz, ha profi gondolkodóval (tudós) kerülsz szembe.

Amúgy tényleg van egy erős késztetés, hogy mindenben kövesd az aktuális trendet - ezért kell profinak lenni, ha ezt nem akarod.

Nem véletlenül lett ekkora is ilyen borzalmasan energiaigényes agyunk. Annak ellenére, hogy nagyon sok hátrány származik belőle, nagy koponyaméret, korai és nehéz szülés, rengeteg energia, még mindig óriási evolúciós előny...

Ennek megfelelően messzemenőkig azt gondolom, hogy megéri logikusan gondolkodni, pragmatikusnak lenni.

Ha valaki ezt nem teszi meg, önkéntelenül hátrányos helyzetbe kerül, beleegyezik olyanba, ami neki egyáltalán nem előnyös, folyamatosan stratégiai hibákat vét. És itt még csak becsapásról sincs szó, csak annyiról, hogy két tisztességes ember közül az egyik logikusan gondolkozott, átgondolt volt, a másik ezt nem tette meg...

Ha "gondolkodás" alatt "morfondírozást, tépelődést, filozofálgatást" értesz, akkor egy szint után egyértelműen NEM.

Ha "gondolkodás" alatt azt érted, hogy "kritikusan kielemzni a lehetőségeket", "pragmatikusnak" lenni, a lehető "legjobb stratégiát választani", vagy törekedni erre, akkor messzemenőkig IGEN.

De, szabad. Nem tiltja senki, bár volt idő, mikor igen, és vannak ma is, akik szívesen tennék.

Viszont kell. Főleg a mai világban, ha élni akarsz. Ha csak létezni, az más.

Persze filozófiai/pszichológiai értelemben (ha gondolkodás nélkül érted, mi az) azt kell mondanom, a kérdés hibás. Az agy képtelen nem gondolkozni. Nincs az a kemény elhatározás, ami erre tudná bírni. Sőt, ellenkezőleg. a "kemény elhatározás" meglehetősen intenzív gondolkozást jelent. És még valami. Gondolkodni, és a gondolatnak tudatosulni (pláne megérteni) az két nagyon különböző dolog.