Milyen történelmi tények támasztják alá a Romániában tényként tanított dákoromán kontinuitás elméletét?

Igen, a románok szeretnek Anomymusra hivatkozni. Csakhogy a történettudományban fontos követelmény a megfelelő forráskritika. Anonymus gesztáját forráskritikával kezelve viszont ez nem bizonyíték a románok honfoglalás-kori létezésére.

A geszta ugyanis nem történetírói műfaj, hanem szépirodalmi. Amolyan történelmi regényként kell értelmezni. Vagyis akik gesztát írtak, arra törekedtek, hogy az olvasókat szórakoztassák, és a történelmi hűség mellékes volt számukra (a 13. században egyébként sem nagyon lehet történelmi hűségről beszélni a mai értelemben). Az a lényege ennek, hogy a gesztairodalom az nem arról szólt, hogy valaki pontosan leírja a saját népe múltját, hanem arról, hogy megkölt egy történetet.

Mivel Anonymus számára nem volt forrás a honfoglalás koráról (mert honnan lett volna?), ezért egészen egyszerűen a saját korának a jellemzőit vetítette bele a honfoglalás korába, és az azt megelőző korok tárgyalásába.

Így lehetséges, hogy Árpádék lovagi tornákat tartottak, hogy románok voltak a Kárpát-medencében stb. - ezek a saját korabeli viszonyait írják le, és nem a múltat! A másik pedig, hogy a szereplők nevei is a saját korabeli divatos nevek voltak (egyébként Attila fia, Csaba királyfi is kitalált személy, a Csaba az kedvelt középkori magyar név volt... Vagyis a hunok tárgyalásánál is a saját korabeli dolgait vetítette vissza Anonymus).

Semmi, mert nincs a honfoglalás korából írott forrás. Azok a középkori munkák, amik ezzel foglalkoznak, évszázadokkal később keletkeztek (mint Anonymus gesztája is).

Igazából nem is az írott források az egyedüli döntőek ebben a kérdésben, hanem a régészeti leletek.

Az a lényeg, hogy a Kárpát-medencében minden nép régészeti leleteit megtalálták már a régészek, amelyekről tudjuk, hogy a Kárpát-medencében megfordultak. A római kor időszaka után vannak leletek a hunokról, longobárdokról, avarokról, bolgárokról, szlávokról, magyarokról stb. - de semmilyen lelet nincs, amire azt lehetne mondani, hogy "román". Az első ilyen leletek a 13. századtól bukkannak fel, amikor az írott források is megemlítik a románok jelenlétét (a legelső forrás egy oklevél, hogy II. András megengedi, hogy bejöjjenek az országba, cserébe katonai szolgálattal tartoznak a királynak). De a 3. század és a 13. század között nincs semmilyen olyan régészeti lelet, ami román jelenlétet igazolna.

Épp ezért van az, hogy a dákoromán elméletet igazából már a mai román történészek is kritikusan kezelik, az újabb történész generáció már náluk is kezdi belátni, hogy hülyeség.

Még annyit mondanék ehhez, hogy a komcsi időszakban persze a román régészek mindenféle más leletre rá próbálták erőszakolni, hogy az a saját népük őse. A történészek pedig előszedték Anonymust és ugrabugráltak örömükben, hogy még a magyar forrásmunkák is megemlítik a román jelenlétet a honfoglalás korában.

Csakhogy ma már ezek az állítások nem nagyon tarthatóak, mert tudományosan sehogy sem állják meg a helyüket, ezer sebből véreznek.

Ez is mutatja, hogy a román "tudományos" kutatás tipikus példája annak a módszertani hibának, hogy először kitalálnak egy ideológiát, és azután mindent úgy ferdítenek, hogy azt igazolják, és amik pedig cáfolják, azokat félresöprik. Ezért nem lehetett pl. magyar történészeknek és régészeknek rendesen dolgozni az előző rendszerben Erdélyben. Ma már ezt sem tudják megcsinálni, úgyhogy előbb-utóbb be kell, hogy lássák ők is, hogy sokmindent át kell gondolniuk erről a dákoromán elméletről.

Ezt a hozzászólást egy történész írta ugyanebben a témában csak egy másik kérdésnél. Gondolom, ideteszem?

1. Erdély területe a Kr. u. 4-9. századig különböző germán törzsek birtokában voltak (gótok, gepidák, stb.). Ez minimum 5 évszázad. Ha a mai románá népesség ott élt volna, elkerülhetetlen lett volna, hogy a román nyelvbe kerüljön legalább minimális szintű germán jövevényszó (mint ahogy a magyarba is kerültek szláv jövevényszavak az együttélés miatt). Azonban a román nyelvben egyetlen egy germán jövevényszó vagy kifejezés sincs.

2. A románok nem azért beszélnek neolatin (és nem latin!) nyelvet, mert rómaiak lennének, hanem mert valami miatt megőrizték. Mellesleg a középkorban egész Európában a hivatalos nyelv a latin volt! Svédországtól Spanyolországig. Ha 1000 év múlva Svédország területén kiásnak latin nyelvű misekönyveket, akkor ez azt jelentené, hogy a svédek a rómaiak leszármazottai? Elég valószínűtlen.

3. Amikor a rómaiak meghódították Daciát és provinciává tették, nem történt nagyarányú római betelepülés (egyébként szinte sehol nem volt jellemző). Néhány vezető arisztokrata érkezett, de semmiféle nagyobb római betelepülésről nem volt szó. A köznép ugyanaz maradt. A római uralom megszűnésével a kevés arisztokrata visszatért Itáliába, a köznép maradt a helyén. A köznép kultúrájában romanizálódott, de etnikailag nem. Ugyanaz a dák alapnép maradt.

4. A románok bizonyítottan a Balkánról lassanként felszivárgó vlach (oláh) törzsek leszármazottai, akik csak a honfoglalás után 2-300 évvel kezdtek betelepülni a Havasalföld területére. Itt jelentősen keveredtek besenyőkkel, és egyéb pusztai népekkel.

5. A románok embertanilag sem egyeznek meg a rómaiak valódi leszármazottaival, az olaszokkal. A vércsoportjuk is különbözik, valamint antropológiailag a románok zöme valamilyen fajta keleti mediterrán csoportba tartozik, de semmiképp sem corded vagy protomediterránok (amiből a mai atlanto-mediterrán típus kialakult).

És egy ponton kívüli pontként jegyzem meg: Magyarország területén is volt római provincia, a középkori magyar imakönyvek is latinul íródtak...ez még nem jelenti azt, hogy rómaiak lennénk. Ilyen alapon egész Nyugat-Európa rómainak mondhatná magát.

A románok a balkán nyugati részén lévő egykori Illíriában élő népnek a vlachoknak leszármazottai, akik a római hóditások révén romanizálódtak akárcsak a dalmátok (a mai horvátok). Magashegységi állattenyésztők voltak, így roppant kedvező volt nekik a Havasok és a Havasalföld térsége felé vándorolni.

A dákoromán biszbaszra ezt az alternatívát találom a legtöbb helyen. Több közük van a románoknak a horvátokhoz vagy az albánokhoz mint a "rómaiakhoz".

Szerintem semmi szégyen nincsen ebben az eredettörténetben. Csak hát ugyebár valami hazugsággal jogot kellett formálni Erdélyre az egykori Dacia-ra.

Igen, pontosan. Még azzal egészíteném ki, hogy amikor a rómaiak meghódították Dacia provinciát, valószínűleg a közkatonák nyelve az görög és egyéb balkáni és kis-ázsiai volt, hiszen valószínűbb, hogy onnan toborozták a katonákat és nem latin nyelvterületről. A katonai vezényszó a latin volt, de a katonák többsége nem beszélte a latint. A másik pedig, hogy amíg Galliában, Hispániában, Illíriában stb. több száz évig voltak ott a rómaiak, így ezek a területek nyelvileg is latinok lettek, addig Daciaban alig 150 évig voltak ott, és ez túl kevés idő lett volna ahhoz, hogy nyelvileg asszimilálják a helyi lakosságot...

Egyébként az is bizonyítja, hogy Illyriából származnak az oláhok, hogy rengeteg olyan pásztorkodással kapcsolatos szavuk van, ami albán eredetű. Tehát eredetileg pásztorkodó nép volt, az albán nyelvterület szomszédságában (ezt most sarkosan fogalmaztam, de a nyelvtörténeti adatok erre utalnak).

<Erdély területe a Kr. u. 4-9. századig különböző germán törzsek birtokában voltak (gótok, gepidák, stb.).>

Szeretném erre a - történészek és főként a RÉGÉSZEK által - hangoztatott állítás minőségére felhívni az ezt a lapot olvasók szíves figyelmét.

Ez évben jelent meg Szabó Antónia: Megy a gyűrű vándorútra című könyve, amely a fenti állításokat teszi górcső alá. A múzeumi tárlók, ismertetők szövegét valamint művészettörténeti és régészeti értékes lelet(eke)t idézi és elemzi.

A könyvbemutató egy részlete itt:

https://www.youtube.com/watch?v=XJ3PDiuYkGk

Csak 24-25 perc!

De megéri végighallgatni, végignézni, és elgondolkodni, ismereteinket kibővíteni.