A tehetség meddig mutatkozik meg? Mi az a kor, ami után már egyértelműen kiderül, hogy valaki valamiben jó lesz-e vagy nem?

A tudásnak mint olyannak több területe van. Megkülönböztetjük egymástól a kognitív és a pszichomotoros tudást. Mindkét tudásterületet lehet fejleszteni, de mindkettő másképp fejlődik, más fejlődési ívet jár be.

A kognitív tudás azokat a műveleteket jelenti, amiket fejben végzel. Vagyis megoldani egy képletet, megtanulni egy fogalmat, gondolkodni, agyalni valamin az kognitív tudás. A pszichomotoros tudás azt a tudást jelenti, amit úgy végzel, hogy mások által lehet érzékelni. Vagyis a biciklizés, éneklés, írás, a sportok stb. a pszichomotoros tudáshoz tartoznak.

Namost, ha valaki jó akar lenni egy sportban vagy zenében, azaz pszichomotoros területen, azt valóban kicsi korban kell elkezdeni megtanulni, illetve kicsi korban is megmutatkozik már, ha valaki ezekben kivételesen tehetséges. Ha 22 évesen kezdesz el hegedülni, akkor már nem leszel Paganini, az biztos. Vagy ha ekkor kezdesz el úszni, nem lesz belőled Miachel Phelps. Még akkor sem, ha esetleg kivételesen tehetséges lehettél volna belőle. Mert nem kezdted el időben, gyerekkorodban ezeket a tevékenységeket.

A kognitív terület az viszont teljesen más. Karinthy Frigyes bukdácsolt, rossz tanuló volt iskolás korában, mégis az egyik legműveltebb, legtermékenyebb klasszikusként tartjuk számon a magyar irodalomban. Úgy hírlik, hogy Einstein is kettes volt fizikából (ez nem tudom, hogy urban legend-e), de annyi biztos, hogy sok ilyen történet van. A kognitív tudás ugyanis olyan, hogy gyerekkorban nem lehet előre jelezni, hogy milyen lesz. Sokan dicsekednek a gyerekükkel, hogy "4 évesen már tudott írni, jajj, milyen zseni lesz belőle".

Ez nem így van. Sok gyerek megelőzi ilyen korban a társát, de elég sok olyan felmérés van, hogy a későbbi életkorokban ez a tudáskülönbség kiegyenlítődik, sőt, aki 7 évesen még csak dadogva olvasott, 18 évesen lehet, hogy ötös lesz irodalomból; aki meg már 4 évesen folyékonyan olvasott, lehet, hogy hármas. Arra is van példa, hogy valaki általános iskolában utálta a matekot és a fizikát, el nem bírta viselni, középsuliban pedig megszerette, sőt, azzal ment tovább egyetemen.

Vagyis kognitív területeken mindenki egyéni utat jár be, és össze-vissza fejlődik, és sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy milyen iskolába jársz, és annak is, hogy magadtól mennyi energiát fektetsz bele. Mert Paganininek születni kell, de pl. egy töri diplomát igazából bárki elvégezhet. Jó persze, történésznek is születni kell, de lehet, hogy aki ma docens egy történész karon, az általános iskolában vagy gimiben hármas volt töriből.

Remélem a hülye példáim rávilágítottak arra, hogy mi a különbség a kognitív és a pszichomotoros tudásterületek között. Kivételként a nyelvtanulást mondanám, mert az is kognitív terület, viszont ha nem kezded el kicsi korodban, akkor 20 éves fejjel már lehet, hogy nehezebben megy a fejedbe egy nyelv, de még ez sem biztos. Szóval ez lehet, hogy valamennyire kivétel, de amúgy az összes többi tudományt nyugodtan elkezdheted 22 évesen, még simán érhetsz el benne sikereket!

Van egy ismerősöm, aki 36 évesen kezdett el altajisztika szakon tanulni (addig plakátokat ragasztott meg ilyen alja munkákat végzett). Ma már egyetemeken tart előadást a török nyelvekből. Szóval hajrá!