Miért bukott meg a szocializmus a Szovjetunióba, és Kelet-Európában?

Az azért látszik, mennyire keverednek alapvető, meghatározó okok lényegtelen felszínes jelenségekkel. Nyilván számos okot lehet felsorolni, ráadásul az egyes térségek specifikus jellemzői (a környezeti hatások) is árnyalják a képet. Azonban ismételten leszögezném: a bukás alapvető és meghatározó oka az volt, hogy a módszerek ütköztek az ember magatartásjellemzőivel. Ezek közül legfontosabb az egyenlőség téves értelmezése, ennek következtében a cselekvési motivációk hiánya, illetve zűrzavara. Emiatt romlott a hatékonyság és a minőség, ezáltal létrehozva a fogyasztás és termelés negatív egyenlegét. Csak idő kérdése volt, a hiány mikor borít mindent. Természetesen a hiány mértéke és minősége, valamint az adott ország "mentalitása" befolyásolta azt a bizonyos időpontot.

Ami a kapitalizmus "hiányosságait" illeti, azt nem árt megjegyezni, hogy az emberiség fejlődésének alapvető mozgatórugója mindig is a "profit" volt, és az is marad. Csak nem mindegy, milyen szabályrendszer - a közgazdaságtan szakzsargonjában: milyen intézményrendszer - keretei között. Most éppen a liberalizmus néhány, nem alapvető, de nagyon fontos jellemzője borul. Mint például a parttalan, ellenőrizetlen termelési mód, amelyet a túlzottan nagyméretű konszernek és konglomerátumok megléte tesz lehetővé. Ezek a politika fejére nőttek, ezért a politika eddigi módszertana (így leginkább a képviseleti demokrácia jelen formája) is borul. Szokás szerint, ez ellen az érdekeltek erősen tiltakoznak, ez természetes, hiszen e gondolat erősen sérti érdekeiket. Pont ez a baj. Az érdekek egyensúlyának hiánya. A természet számtalanszor megmutatta, hogy az egyensúly hiánya durva dolgokat tud eredményezni. Jelen durva politikai jelenségek is e körbe tartoznak. És úgy gondolom, egyelőre a "felszálló ágban" vagyunk. Mármint az egyensúly hiánya egyelőre nő.