Miért bukott meg a szocializmus a Szovjetunióba, és Kelet-Európában?

Ez nagyon összetett probléma. Egyrészt ott van a gazdaság, ami fenntarthatatlan volt a szocializmusban. A tervgazdálkodás ugyanis egy utópia, semmilyen gazdaság nem tud úgy működni, hogy mesterségesen szabják meg, mennyit termeljenek. Igazából nem csak a kapitalizmusban, hanem már az ókorban is a kereslet-kínálat törvényei szabták meg a kereskedelmet.

Az a természetes, hogy ha valamiből hiányod van, valamiből meg több van, mint kellene, akkor cserélsz. Persze a pénz ennek a folyamatnak egy közvetítő eszköze, de lényegében mindig is így működött ez. A szocialista rendszerek azonban felhagytak ezzel, és megmondták, hogy kinek miből mennyire van szüksége. Pl. ezért volt az, hogy évekig kellett várni egy autóra, és nem úgy működött, hogy bementél egy üzletbe és vettél egyet, amikor szükséged volt rá. Ráadásul a tervgazdálkodás rendszere önmagában egy tévút volt, mert ésszerűtlen feltevéseken alapult, a célok is ésszerűtlenek voltak (termeljünk narancsot Magyarországon, fordítsuk meg a folyók folyási irányát stb.). Mivel az ötéves terv eredményét a politika ellenőrzite, és túl magas számokat adtak meg, ezért a gyárak kozmetikázták az adatokat, tehát még ellenőrzini sem lehetett, hogy miből mennyi készül. Ha valamiből túl kevés készült, egyszerűen gyatra minőséget állítottak elő, így többet lehetett előállítani. A mezőgazdaságban a téeszek arra voltak jók, hogy szétlopkodják a gazdák az állam hallgatólagos hozzájárulásával. Bár az igaz, hogy Magyarországon a háztáji gazdálkodás az szerintem elég jó dolog volt, és a mezőgazdaságban voltak olyan ágazatok, ahol világszinten is jók voltunk. Szerintem ma a magyar mezőgazdaság még a szocialistához képest is le van maradva, mert akkor legalább a magyar termelők termeltek magyar piacra és a keleti blokk piacaira. De összességében a gazdaság egésze deficites volt és mindegyik komcsi országban csak tőke felvételével lehetett fenntartani.

Lehet itt álmodozni a Kádár-rendszerről és visszasírni, hogy mindenkinek volt munkája, olcsó volt a kenyér és sör, lehetett lakáshoz jutni, az állambácsi ott volt az emberek mögött. Ez igazából igaz is volt, viszont a háttérben látni kell azt is, hogy ezt az életszínvonalat Magyarország a szocialista gazdaságával nem bírta fenntartani, és kölcsönök felvételére kényszerült. Amikor bekerültünk egy adósságspirálba (már azért vettünk fel nyugat kölcsönt, hogy a kölcsöneink részleteit tudjuk fizetni), egyszerűen csődbe ment a gazdaság, és az egész rendszer kártyavárként omlott össze. Tehát lehet visszasírni a rendszert, de pont ez az összeomlás bizonyítja, hogy nem működött.

A SZU-ban is hasonló volt a helyzet. A tervgazdálkodás és az állam eladósodása nem volt versenyképes az akkor szárnyaló nyugati jóléti államokkal (70-es években). Ez mellett ott volt egy csomó katonai kiadás, a hadi demonstrációk (ugye támaszpontokat kellett létesíteni, flottákat fenntartani, háborúkban támogatni a komcsikat stb.). Aztán ott volt az űrprogram is, amire ráment a szovjet államháztartás gatyája. Végül pedig az Afganisztáni háború 1979-től, ami olyan volt mint az USA Vietnami háborúja. És nem beszéltem még az olajválságról, ami még a nyugati országok gazdaságát is megrendítette, sőt, igazából a jóléti államok összeomlásának kezdetét jelentette, a szocialista blokkban pedig az egész keleti rendszer összeomlásának kezdetét. A 80-as években a keleti országok már csak agonizáltak, majd végül összeomlottak. A Szovjetunió ugye rengeteg katonát államostatott az Európai szocialista országokban, és egyszerűen a 80-as évek végére nem bírta már ezt sem fenntartani. Az országok pedig érezték, hogy változás van, és kezdett fellazulni a rendszer, kezdtek megalakulni újjáalakulni a demokrata pártok. Végül 89-ben pedig jött a határnyitás, a kerekasztal, az első szabad országgyűlési választások, a szovjet csapatok kivonulása stb.

Természetesen fenntarthatatlan volt, de semmi esetre sem a tervgazdálkodás miatt. Tervgazdálkodás van a kapitalizmusban is, sőt e nélkül egy összetett gazdaság biztosan megbukik.

Azonban nagyon nem mindegy, miképpen készülnek a tervek.

A szocialista országokban működő elvek a természettörvények egyes elemeinek megtagadásával (helytelen alkalmazásával) történtek, és a természettörvények nem hághatók át büntetlenül.

Az egyik fő elv az egyenlőség volt. Ez szükséges, de nem úgy. Az emberek nem egyformák, következésképp a lehetőségeik sem azok. Az embereknek az igényeik és motivációik is eltérők. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor a termelés egyre rosszabb hatékonyságú, mert nincs motiváció. Ha én sokkal okosabb vagyok, mint a szomszéd, többre fogom vinni. Ha nem hagyják, csak annyit fogok tenni, hogy a lehetséges maximumon legyek, ami sokkal kevesebb ,mint amit tehetnék. Ráadásul nem az számít, hogy mindenkinek mondjuk kétszobás lakása legyen és moszkvicsa. Hanem az, ki mennyire boldog, azaz mennyire érzi kielégítettnek az igényeit. Akinek elég egy egyszerű lakás és egy kisebb autó, és ennek elérésére képes, az ugyanannyira elégedett (és aktív), mint akinek nagy lakás és jobb kocsi az igénye, és képes azt a saját munkájával elérni. A szocializmus ezt nem hagyta, ezért volt bukásra ítélve, nem a tervgazdálkodás miatt. Annak csak annyiban volt szerepe, hogy olyanok határozták meg a fő célokat, akik nem értettek hozzá. Ez is a hamis egyenlőség következménye volt. Na persze volt egy csomó diktatórikus elem is a gyakorlatban, de nem az volt a fő ok. A diktatúrák képesek fennmaradni a diktátor haláláig, nem ez ez okozott volna önmagában problémát.

Kelet-Európában azért bukott meg a szocializmus, mert a Szu.-ban megbukott, nélküle egy percig sem létezett volna sem nálunk, sem a lengyeleknél, vagy a cseheknél, hiszen minden az oroszokra épült.

Náluk mondjuk csoda volt, hogy idáig is tartott, de nagyon lemaradtak mindenben, amit ugyan lehetett volna még tartani, de egyre értelmetlenebb lett.

Katonailag az USA úrprogramja. meg a minőségi harci eszközök gyártása már követhetetlen volt az orosz gazdaságnak, amely már régen a csőd szélén járt.

A Szu. ban voltak olyan falvak, ahol részegeskedés miatt kihaltak a férfiak, ez nem tréfa és a szakadás jeleit a csernobili katasztrófa is megmutatta, de a mindennapi élet területén a visszásságok elképesztően nagyok voltak.

A rubel válsága szörnyű volt, aztán le is lett értékelve egy századára, kisemmizve a lakosságot.

Végül már a vezetők sem voltak érdekelve a rendszer fenntartásában. Nekik egy kissé elviselhetőbbek voltak a körülményeik, mert voltak spec. üzletek, ahol valutáért lehetett jobb, nyugati cuccokat kapni, olyanok voltak ezek, mint nálunk a diplomataboltok, de hát tejet, kenyeret, meg a mindennapi élet dolgait ők is csak az általános kereskedelem keretein belül tudták beszerezni és az borzasztó volt.

A gazdasági csődnek számos oka volt, a legfontosabb, hogy az állam nem jó gazda és a haszon az alapja mindennek, de ott nem ezt tartották a legfontosabbnak, a kizsákmányolás meg szintén elképesztő volt és szinte senki sem vette már komolyan a szólamokat.

Sok oka volt, nem vált be, de a kapitalizmus sem tökéletes, az igény továbbra is megvan az alsó néprétegek felemelkedésére, amely a rabszolgaság és a jobbágyság eltörlése óta is folyamatosan fennáll és egyre jobban jelentkezik.

Egy környezeti hatáskora reagáló rendszert csak szabályozással lehet irányítani ,vezérléssel nem. Ha nincs a beavatkozást befolyásoló visszacsatolásod, akkor a rendszer nem tartható stabilan.

Azon kormányok, melyek szocializmus-kommunizmus név alatt futottak, mind tekintélyuralmi diktatúrák voltak, melyeknek irányítása részben tojt a visszacsatolásokra, részben pedig a visszacsatolásokat nem kapták meg (mert simán nem merték elmondani, ha valami nem működött).

Így lehetetlen egy gazdaságot egyensúlyban tartani, az erőforrások kifogynak, a társadalom egy idő után akármilyen nyomás alatt is ellenállásba fordul, plusz az erőforrások kifogyása az elnyomást is lehetetlenné teszi.

Ha van megfelelő külső erőforrás, ami kompenzálni tudja a belső veszteséget, plusz a központi irányítás gazdaságilag rugalmasabbá válik (nyit a profitorientált termelés irányába) és vezérlőből kényszerűen átmegy szabályzóba, akkor elég sokáig elműködhet, lásd Kína.

Vagy pedig a romlás mértékében erősíti az elnyomást, eközben már a kifogyó erőforrások helyett saját magát pusztítva (mint amikor az éhező szervezet elkezdi saját szöveteit felemészteni), ezzel egyre rosszabb életszínvonalon, egyre agresszívabb diktatúra formájában megy lefelé a lejtőn. Lásd Észak-Korea.

Gratulálok a Kedves Hozzászóloknak! Igazán szépen felmondták a leckét - amit a Hatalom elvár ALÁZATOS SZOLGÁITÓL! Mind a hatan! :-/ A kulákok, burzsujok, helytartók, spekulánsok, egyéb népnyúzók és uszítók teljesen elégedettek lehetnek Veletek. Bravó! Kupa Mihály, Bokros Lajos, vagy Lengyel László sem érvelhetett jobban!

Éljen az egoizmus, a kizsákmányolás és a tömegnyomor! Elő a legocsmányabb zsenikultusszal! Virágozzanak a polgári értékek! Arccal a MÁsodik Bús Ezer Év felé!

Érjük utol Európát, és számoljunk le végleg a Bolsevista Rémmel! Hajrá!

Csak így tovább! Még egyszer gratulálok!

#7:

Te vagy valami rossz tabeszt szedsz, vagy nem szeded, amit kéne.

Végigolvastam a többi előző kommentet is és még csak az azonos politikai beállítottságot sem lehet ráfogni a hatra.

Ha bármire ellenérved van, azt írd le, ne a fekáliáddal dobálózz. Ha meg nincs érved, költözz ki Észak-Koreába, úgy látszik, az a neked való hely.

Kedves Wadmalac! Valóban, nem válaszoltam a vita témájára. Hát íme:

Én nem vallom a Hatalom ideológiáját és alapvetően ma is az a véleményem, amit a Mao MÁR 1965-ben megfogalmazott: a SZOVJET BLOKK párt "elitje", a nómenklatúra (ez kb. = a korabeli ÉRTELMISÉG leghatalmasabbjaival) KAPITALTISTA ÚTRA vitte a szocialista forradalmat: kvázi MEGBUKTATTA. vö: [link]

Tette mindezt azért, hogy polgárrá válhasson és jómódban élhessen. (A tömegnyomor tetején - ugyan, hol máshol a kapitalizmus perifériáján???) A nyolcvanas években már aligha lehet marxi, vagy lenini proletárdiktatúráról beszélni, mert olyan alakok DIKTÁLTAK, mint Fekete János, Felcsuti Péter, Dr. Sárközy TAmás, Matolcsy György, vagy Demján Sándor. vö: [link] Az ő ideájuk mindig is a banánköztársaság, (vagy HOrthy-Tiszapista ami abban a korban ugyanaz) volt és lesz is: ahol természetesen ők a bennszülött helytartók és komprádor burzsoák. A terherviselő rétegek pedig a multinál kuliznak, a még kiszolgáltatottaban napszámba járnak a móri-érpataki-battonyai, stb. kulákhoz, ötvenes éveikben pedig engedelmesen megdöglenek. Ezt szépen lassan, de biztosan, meg is valósították: nézz csak meg egy munkásjáratot, az SEMMIBEN SEM különbözik attól, mint amik Banglades, vagy Mexikó munkásnegyedeit rójják.

A szocializmus vívmányait megreformálták (magyarán feszámolták), a rendszert SZÉTSZABOTÁLTÁK (ki-ki a maga szakterületén), az embereket pedig szépen BELENEVELTÉK ÉS TRENÍROZTÁK a szolgaságba. Ez a folyamat a korona hazahozatala után (1978) jelentős mértékben felgyorsult. Erről a közelmúltban már BŐVEBBEN érveltem sehonnany-bitang nick alatt, a frontoldal.hu-n, ha megtisztelsz a figyelmeddel, itt elolvashatod (3 részletben): [link]

Kölönben a többi hozzászólás is tanulságos.

- Igen, van sok elmélet a bukásról. Talán túl sok is. Ismered az Occam borotváját?

- Az é-koreai rendszerrel szemben napjainkban ugyanolyan propagandafilmek készültek, mint a Vasfüggöny idejében a Kádár-rezsim ellen. Ezt onnan tudom, hogy a nyolcvanas évek elején megvendégeltünk egy angol turistát, aki csodálkozott azon, hogy nem verekszünk össze egy szelet kenyéren, és hiányolta az utcára vetett nyomorékokat is. (Jött volna 1-2 évtizeddel később - a szabaccságba - ugye?) Különben annak a gazdaságnak a teljesítménye nem sokban marad el a kádáritól - vesd össze a GDP-t - én megtettem. A HATALMI és elosztási viszonyok is sok mindenben hasonlóak. A magam részéről azt az észek-koreai nyomort akkor hiszem, ha látom. A jólét meg MO-on is a felvégekre és kertvárosokra korlátozódik - de ott a tobzódásig: É-Koreában szerintem nincs ilyesmi.

Hogy a nyugat rémtörténeteit a koreai diktatúráról nem hiszed el, az még megokolható. De hogy magának az észak-koreai kormánynak a hivatalos közléseit és az abból egyértelműen levonható következtetéseket figyelmen kívül hagyod, az már azért nem kerek.

Amit leírtál annak van jócskán igazságtartalma, de a fő kérdés, maguknak a baloldali diktatórikus rezsimeknek a szétesése, ahogy az előtted leírt kommentekben szerepel, az igaz.

VISZONT ez csak a poltikia-társadalmi aspektusa a dolognak. Amit most írtál, az a profitorientált magánérdekek bomlasztó hatása és természetesen EZ is igaz. A két dolog közös hatásban teszi azt, ami történt.

Észak-Koreában a kapitalista gazdasági hatás még nem tudta elnyomni a politikai rezsim erejét. A diktatúra önellenőrzése valószínűleg nagyon erős még odaát (nem véletlenül jönnek hírek folyamatosan a sorban kivégzett állami hivatalnokokról).

De a gazdasági hiány előbb-utóbb győzni fog, részben az általad írt okokból, részben a mi általunk írtakból.