Igaz az, hogy, akinek jó zenei hallása van, jobb idegennyelvből; könnyeben érti a hallott szövegértést?

Se ritmus érzékem (nem hogy kicsi vagy kevés, hanem egyszerűen NULLA, a definícióját se értem igazán), se "zenei hallásom" nincsen.

Angol C1 listening 92%.

A következtetéseket levonhatjátok ti magatok.

En eleg jol eneklek es zenelek, de borzaszto nehezen megy a hallott szoveg ertese.

Ugyanakkor ezek egyedi esetek, statisztikaikailag szignifikans eredmenyt csak statisztikailag megfelelo modszerrel lehet kesziteni, es meg akkor is nyilvan lehetnek elteresek a statisztikatol.

Képzett zenész vagyok, 4 nyelven beszélek.

A hallott szöveg értése véleményem szerint nagyon függ attól, hogy milyen audio szövegekkel tanulsz, valamint, hogy ki beszél hozzád, mennyire tudsz koncentrálni, meghallani a kifejezéseket, szavakat. Ez nem kimondottan függ a zenei hallástól. (természetesen nem arra gondolok, hogy valaki hallás sérült, mert annak függ)

Van, hogy a németet, franciát, olaszt úgy értem hallás után, mint a magyart, van, hogy egy szót sem tudok kihámozni. Ez függ az én állapotomtól - fáradtság. stressz -, és természetesen függ attól, hogy a beszélő milyen minőségben beszéli a nyelvet, esetleg, hogy ő a saját anyanyelvén, illetve egy mindkettőnk által "tanult" nyelven szólal-e meg.

Ami a zenei hallást illeti, szerintem ennek az adott nyelv akcentusának, dallamának, a hangok az anyanyelvtől eltérő képzésének a lehető legjobb elsajátításánál lehet szerepe.

Ha jó tanárod van, aki az adott nyelv kiejtését is képes jól megtanítani - általában jó hallású anyanyelvi tanár tudja ezt, aki nem nyelvet hanem kiejtést oktat (pl. színpadi beszéd esetén, ahol az akcentusnak nincs, vagy csak elenyésző esetben van helye), akkor jobban haladhatsz, ha van zenei hallásod, képes vagy visszaadni és megjegyezni az adott nyelv dallamát.

Tudom, hogy mi, akik nyelvtanilag jól elsajátítunk egy nyelvet, a köznapi életben képesek vagyunk azt jól használni és megérteni, néha elfelejtkezünk az akcentusról. Ez a nyelvtanulás szempontjából a legkevésbé, legnehezebben elsajátítható, ha nem nagyon fiatalon - kisgyermekkorban - vagy anyanyelvként tudod elsajátítani az idegen nyelvet.

mosolyogtam, amikor először hallottam ezt. elég jól énekelek, hangszereken is tanultam, foglalkozom is zenével, amikor tehetem, de a nyelvtanulás az életem mélypontja volt mindig. a diplomáimhoz kellettek a nyelvvizsgák, de inkább egy újabb egyetemet végeznék el, mint hogy még egy nyelvet - akár csak középfokig - végigszenvedve megtanuljak.

nekem a nyelvtan ok, mert a leíró részeket pikk-pakk vágom, a szókincs sem nagy gáz, és a fordítás sem, mert az csak logika és mentális kapacitás. no meg szorgalom.

de a hallott, élő szöveg... szinte vicces volt, amikor németet tanultam, hogy jó sok ideig éltem kint Ausztriában a szóbeli előtt, mégis alig tudtam megmukkanni a nyelvvizsgán és nem értettem semmit a nekem szánt mondatokból. végül persze meglett minden, de nem a nyelvérzékem - inkább a Jóisten miatt.

ha valóbban volna összefüggés, akkor én kiválóan kellene, hogy értsem, amiket mondanak. de nem így van.

Zenész vagyok, abszolút hallással. Annak idején iskolában/egyetemen a legjobb angolosok között voltam, holott nem tanultam semmit, csak a tévéből, könnyűzenéből.

A kiejtésem elég jó, annyira, hogy többször kérdezték, amerikai vagyok-e. Dolgoztam külföldön is, soha nem foglalkoztam a nyelvvel, magától fejlődött.

Az évfolyamomban volt még egy valaki relatív hallással,ő is szintén nagyon jó angolos.

A többiek nem voltak kiemelkedőek sem zenében, sem nyelvekben, sőt.

Tehát azt tudom mondani, hogy az igazán tehetséges zenész talán általában jobb a nyelvekben is.