Mi az a valóság?

Szerintem kölcsönosen nem értjük egymást. Abban biztos vagyok, hogy én nem értem meg, amiket írsz, mondjuk én Hegel egyetlen mondatát sem értem meg Husserlről nem is beszélve, de te sem érted meg az én szövegemet, pl. amit az evolúciós érvemről írtál, az ezt számomra egyértelmüen bizonyította. Lehet, hogy a szabad bölcsészek számára értelmesek a mondataid, a következtetéseid pedig tök logikusak, én viszont a leg-eufemisztikusabban fogalmazva is csak annyit mondhatok, minimum merészek, illetőleg az intellektuális maszturbáció gyanúját vetik fel bennem. Így a további diskurzust céltalannak gondolom, csak egy utolsó kérdést szeretnék feltenni.

Hogy kell azt érteni, hogy az Univerzum naiv? Továbbá, mi az, ami nem naiv, és ha nem naiv, akkor milyen? Szofisztikált, hogy íly nagyképű kifejezést használjak?

Világos volt az evolúciós érv, mintegy idomul az érzékelésünk a tényleges valósághoz,vagy annak mintájára. Aminek érvénye a populáció sikere,és széles elterjedése. Ezzel szemben azt vetettem csak fel hogy ilyetén módon vannak a fajunknál számszakilag "sikeresebb" fajok is a planétán. És mélyebb értelemben ez is a kontraproduktív irányba mutat. Az evolúció mintegy összekötő tényező, az érzékelő "benti" és a valóság "kinti" világa között. De a benti világ logikájában született meg,hogyan is feltételezhetnénk hogy van a kinti világhoz vagy objektív valósághoz bárminemű köze. Remélem érted mire gondolok. Nem f sztverni szeretnék "én aztán minden elméletet kikezdek" alapon. A kellő rugalmasságra szeretnék rávilágítani.

Különben ez egy létező szalonképes elv, amit pontosan Lorenz etológiája nyomán vezettek be vagy kristályosítottak. A biológia határain belül nagyon következetes is. De ha felteszem hogy bizonyos alapkészségekkel vizsgálok, és tételezem az idomulást a "kinthez" abba a hibába esek mintha lenne olyan széles mély vagy magas perspektívám, hogy azt mondhassam tényleg van okom ezt feltételezni.

A naivitást úgy értem hogy egy merev alapállással,elfogadok dolgokat alapigazságoknak és nem kérdezek rá a legelemibb kérdésekre.

Nagyon egyszerűen:

Az univerzum szinonímája a világ egész, vagy teljes világ,világegyetem. De az univerzum törvényeinek leírásában ezt az alap vető fogalmi problémát nem vizsgálják; éppen ezért egy rendszert teremtenek.És így értem hogy csak egy világnézet.

Azt gondolom érdemes alávetni kritikának mindent, mintegy általános módszertani szkepszis, de nem a szkepszis a cél, csak a módszer.

Fogalmi hálónk határai adottak, érzékelésünk és értelmünk nem olyan "kifinomult" hogy világ egészről relevánsan tudjunk bármit is állítani. A modell természetű kozmológiák számomra nem azt mondják hogy "höhö ez csak spekuláció" sokkal inkább azt hogy az érzékelt világunkból a saját működésünkhöz juthatunk elsődleges szinten. És akkor majd ha ez biztos talapzaton áll, fellehet vetni joggal hogy na de akkor hogy is van ez a "kinttel" és a "benttel".

Husserl nyelvezete és terminológiája igazán sajátos nála döntően ezen áll vagy bukik a megértés. De ha a csomagolás nem rémiszt meg, és van időd kibogozni nagyon magvas gondolatokat találsz. Sokszor nem is mint egy afféle szavakból épített egyenlet,hanem intuitív hirtelen felismerés:"wáó mekkora gondolat". Aztán elillan hogy na de mit is mondott kérdéssel. De a fenomenológia és hermeneutika szuggesztív ereje szerintem pontosan abban áll, hogy az elmét megtanítja más irányokba is gondolkodni, az alaptézisektől eltérően.

Remélem most sikerült érhetőbben fogalmaznom.

Én ehhez nem értek. De miért ne lehetnének a te testedben levő elektronokkal máshol kvantumkorrelációban levő ellentétes spinű elektronok?

(rávezető jellegű kérdésem vsz. az első mondatot bizonyítja)

"miért ne lehetnének"

Azért nem, mert az összekapcsolt állapotot elég nehéz fenntartani - gyakorlatilag, ha az egyik részecske kölcsönhat valamivel, akkor rögtön fel is bomlik az egész.

Valóság nem létezik.

1. Tételezzük fel, hogy a gondolkodás vagy/és érzékelés bizonyítaná, hogy létezik. Ekkor én azt mondom, hogy gondolkodás és érzékelés nem is létezik, az élőlények csupán úgy tesznek, minta. Azt, hogy én valóban azt tenném letagadom: én is csak úgy csinálok.

2. A valóságon kívül nem lehet gondolkozni vagy/és érzékelni? Pl. az álmaikban vagy képzeleteinkben lévő lények/entitások is képesek gondolkozni és érzékelni. Mi a bizonyíték, hogy mi nem ilyenek vagyunk a valóságon kívül?

3. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a valóság csak egy szélsőséges szekta, aminek a fanatikusai letagadják a nem-létezőket és magukat felsőbbrendűnek és mindenek felettinek tekintik. Viszont ez csak a (szintén nem létező) emberek fejében van, akik csak azért tagjuk a valóságnak, mert beleszülettek, és elhitték, hogy azok.