Mikor lettek a magyar nyelvben névelők?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Tudnátok erről többet írni?
Rendkívül érdekes kérdés, gratulálok! Nyolc évig tanultam a latint (igaz, hogy nem tegnap volt...), de nem emlékszem, hogy a névelők hiánya feltűnt volna. Csak most, visszagondolva kapok a fejemhez, hogy tényleg! abban a nyelvben sincs pl. határozott névelő!
A neolatin nyelvekben úgy tudom a latin mutató névmásból lett. pl. "ille nauta" - "ez a tengerész" és ebből lett az olasz "il" vagy a francia "le".
A román nyelv is érdekes, ottpedig a skandináv nyelvekhez hasonlóan a szó végére illesztették a latin mutató névmást. Pl. "copil" - "gyerek", "copilul" - "a gyerek".
A bolgárban is vannak román hatásra szó végére illesztett névelők, ezáltal egyedi a szláv nyelvek között, a görögről nem tudok sokat, de ott megmarad a szó előtti, elváló névelő, mint a németben, asszem hímnemben "to", nőnemben "ta", pl. a Biblia szavunk onnan van, hogy görögül "a könyvek" az "ta biblia".
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!