" A szegénység és a gazdagság többnyire nem pénz, hanem jellem kérdése. " Mit gondoltok erről?

Utolsó, te nagyon el vagy tévedve

1) Én jó anyagi helyzetű vagyok, és nem nézem le a szegényeket, mert a gazdagságom nagyrészt mázlin múlott ( véletlenül felvettek egy szakra, véletlenül ismertem egy embert, aki tudott ajánlani egy jó munkát, stb.). Ezek nem az érdemeim, vagyis nem vagyok több egy szegény embernél, ezért nem nézem le őket.

Nem imádom pénzt, egyszerűen egy hasznos eszköznek tartom ahhoz, hogy megfelelő anyagi biztonságot teremtsek a családomnak, nagyobb legyen a szabadságom, és ezért több és értékesebb időt tölthetek a szeretteimmel. Ennek az eredménye pedig lelki nyugalom, a szeretetkapcsolatos ápolása. Vagyis fontos a pénz, de nem a pénz imádata miatt, hanem mert a szeretteimnek biztonságot ad és együtt töltött időt biztosít, ami jó hatással van a közöttünk lévő szeretetre.

2) Nincs túlvilág.

3) Az igazi jóság és erkölcsös ember nem az, aki a túlvilág meg valami bosszúálló mindenható iránti félelme miatt viselkedik erkölcsösen, hanem amikor egy ember mindenféle jutalom nélkül jó és segíti embertársait, és mindezért nem vár mennyországot, meg örökéletet. Ezeket csinálja, mert erkölcsös és empatikus, nem kér érte jutalmat isten bácsi(k)tól.

Nagy igazság. Persze jellem kérdése, hogy értelmezed. A nagy mondásoknak egy fontos tulajdonsága hogy igen tömören fogalmaznak meg bonyolult kérdéseket. Ez egyben hátrányuk, mert nagyon sokan félreértik.

Vegyük például az eddigi válaszokat, és alkalmazzuk rájuk a mondást. Szűkszavú kijelentésekből időnként merészség komoly következtetéseket levonni, de mégis látszik: bizony igaz a mondás. És van még egy tulajdonsága: kikezdhetetlen.

Aki nem hiszi, nézzen utána a hasonló nagy kijelentéseknek.