Hogyan törekedjek arra, hogy minél etikusabban cselekedjek a legtöbbször?

Etikusan cselekedni nehéz, mert értékrend-függő. Ami az egyik értékrendben etikus, az nem biztosan az egy másikban. Most nem a cigányok értékrendjére gondolok, melyben a közhiedelem szerint paraszttól lopni nem bűn. Nem. Olyanra, mint pl. az orvosi hálapénz. Ugye nem etikus. Biztos? Aki nem fogadja el, a családját rövidíti meg, ám! Tehát ha valakinek az értékrendjében a család mindennél fontosabb, fontosabb még a közélet elvont tisztaságánál is, annak etikus elfogadnia. Szerintem nem etikusan, hanem esztétikusan kell cselekedni. Azaz szépen. Szebb dolog úgy cselekedni, hogy az mások, több ember, az egész társadalom, netán az emberiség javát szolgálja, mint ha a miénket. Ha cselekedetünkkel lemondunk valamiről, ami akár a miénk is lehetne, ha önzetlenségről árulkodik cselekedetünk.

Az etikus, nemeskelkű viselkedés nem velünk született adottság, hanem tanuljuk. Főleg gyermekkorban hallott mesékből.

Tehát ha dilemma előtt állsz, mindig azt gondold meg, Boka János, vagy Nemecsek Ernő hogy határozna hasonló helyzetben. Ha azt teszed, akkor vsz. etikusan cselekszel.

Kant szerint egy tett csak akkor fogadható el erkölcsileg, ha univerzalizálható, vagyis ha a mögötte álló elv (maxima) széles körű elterjedése (általános törvénnyé válása) ellentmondás nélkül elgondolható és akarható lenne”, írja Kovács József A modern orvosi etika alapjai című könyvében. Valójában azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű, és még az a kérdés is felvethető, hogy mennyire korfüggő az etika, és mennyire lehetne máshogy gondolkozni az effajta kérdésekről.

A kanti elképzelésekkel kapcsolatban ugyanis nem csupán (sőt, talán alapvetően nem is az) a probléma, hogy ismét csak Kovács József megfogalmazásával élve „ami nem univerzalizálható, az biztosan immorális, de ami univerzalizálható, az még nem feltétlenül morális kötelesség”, hanem az, hogy ez egyáltalán nem az egyetlen lehetséges megközelítés. Kant a felvilágosodás (és egyben minden idők) egyik legnagyobb filozófusa volt ugyan, ám eközben nem tudta függetleníteni magát attól az elképzeléstől, mely szerint az emberi viselkedésnek is ugyanolyan univerzális szabályoknak kell engedelmeskedniük, mint a természeti törvényeknek. Értsd: a természettudományok (és ezen belül is a fizika) az a modell, amely alapján a világot elképzelnünk és értelmeznünk kell – ez azonban több kérdést is felvet.