A mai diákok, különösen akik valami rossz szakközépiskolában járnak miért utálják annyira az irodalmat?

"Nehogy már mindenkinek ugyanazt kelljen szeretnie, vagy mindenkire ugyanaz legyen hatással! Fura is lenne..."

Mondjuk ez igaz, de akkor hogyan működjön az irodalom oktatás? Aminek ugye valamilyen számonkérés is része.

Egy másik út lehetne, hogy átkerül egy választható szakkörszerű formába, de sokan ha eleve nem tudják, hogyan olvassanak egy művet, akkor nem is fogják választani.

Régen ez valahogy úgy működött, hogy az irodalom volt az egyik fő forrása a kifinomult szórakozásnak és az élményeknek. (Mondjuk a zene mellett.) Ma az ilyen igényüket a fiatalok már előemésztett tömegcikkekből nyerik. Az irodalom szerepe szorult háttérbe. Szóval okés, hogy nem lehet erőltetni, de akkor még az esély is elvész, hogy páran rákapjanak az ízére. (?)

"Egyébként meg nem vagyunk egyformák, és kikérem magamnak, hogy bárki elítéljen, mert nem hat meg, vagy nem érdekel egy Tóth Árpád-, vagy Radnóti-vers. Mondom ezt volt magyar szakosként! Nehogy már mindenkinek ugyanazt kelljen szeretnie, vagy mindenkire ugyanaz legyen hatással! Fura is lenne..."

Kérd ki. Megteheted.

Csak az én abszolút szubjektív véleményem. :)

Én meg spec József Attilát nem szeretem. :)

Éppen a szubjektivitáson van a hangsúly. Az objektivitást hagyjuk meg a fizika/matek/kémia és társai részére.

Talán épphogy (mint feljebb írták) a rákényszerített dolgokat kellene kihagyni.

Legalábbis részben, vagyis teret hagyni a saját ízlésnek, éppen a szubjektivitásnak, hogy a tárgy szerethető legyen.

Lehessen olvasmányt, verset választani teljesen szabadon és azt saját érzések alapján elemezni. Legalább az összes irodalmi elemzési munkák harmadában.

Ez hatásos lehetne a tárgy megkedvelésére.

Na pont egy Tóth Árpád verset fújok kívülről! De van egy kedvencem József Attilától is, és azt csak úgy magamtól tanultam meg. :) Ó és Radnóti Tétova ódája is nagy kedvenc! :)

De bármelyiket is kéne elemeznem egy magyartanárnak valami dolgozatban, hát biztos görcsbe állna újra a gyomrom, mint régen is... :(

Azért miért nem nyivákol senki, hogy a rajztanár meg aszerint osztályoz, hogy az órán festett csendélet szépre sikerült-e vagy sem? Hát hogyan meri ő eldönteni, hogy szép-e...?! Anyukámnak tetszett, kérem az ötöst!

A magyar oktatásnak és a rajz tanításnak is van szubjektív és objektív része is. Egy vers elemzésekor igenis számítanak az objektív szempontok, pl. azok a költői eszközök és képek, amiket érettségire megtanultunk. Ezek módosítják a jelentést, ha nem ismerjük a pontos eszköztárat, akkor nyilván a hatás is más lesz bennünk. Ami nem feltétlen baj, hiszen egy-egy vers az átlagembereknek is íródik, nem csak a műveltebbeknek, csak azért az sem gond, hogy ezt a műveltséget a középiskola megpróbálja megalapozni. A szubjektivitás is része az irodalomnak, de ez így is marad míg világ a világ, hiszen ez az art science-eknek felejárói. Engem speciel nem is zavar :)

Mert a tanár nem volt képes emberi módon viselkedni velünk, mindig szemétláda volt a négy év alatt. Ennek egyenes ági következménye, hogy ki nem állhatta az osztály az irodalmat. Másrészről nekem senki ne mondja meg, hogy mit gondoljak egy mű láttán, nekem senki ne adja parancsba, hogy márpedig nekem bizonyos szempontok szerint kell írnom, hadd döntse el a társadalom, hogy mi tetszik neki. Aztán meg valamiért én nem is vagyok képes élvezni azt, ahogy egy nagy költő versbe szedi az érzelmeit, mert elhagyta/befogadta/megcsalta az éppen aktuális szerelme. Nem érdekel, hogy mit gondol a világról, hogy miként éhezik, mert munka helyett csak írni akart (vagy inkább élősködik máson közben, ami még szebb) és főleg az nem érdekel, hogy mindezek közben mi zajlik le a fejecskéjében. ("Mire gondolhatott a költő?") Ha valaki érdekel, annak utána olvasok, de nem a verseiben.

A kortárs irodalmat tudom élvezni, de a sok évvel ezelőtti -esetleg elvont, absztrakt alkotások- nem kötnek le, olyan ez, mint a legtöbb embernek a programozás. Jó, jó, létezik, de nem érdekli őket. Mindenkit más dolog érdekel, én pedig nem szeretem, ha abból kell számot adnom, amit le se kurblizok. Aztán jöhet a pro és kontra.

G.

Ha szerették volna az irodalmat, akkor nem kellene egy rossz szakközépiskolába járniuk, hanem gimnáziumba mentek volna.

Meg lehet beszélni velük az irodalmat, de kötelező olvasmányokat felesleges megadni, hiszen úgysem fogják elolvasni.

De amúgy nemcsak az irodalom terén vannak gondok.

Más tárgyaknál is gáz, ha csak azt várják a tanárok, hogy egy szó szerint benyalt szöveget vagy éppen a tanár gondlokodásának megfelelő feleletet adjanak vissza a diákok.

Nincsenek így motiválva, hogy gondolkodjanak, hogy új dolgokat találjanak ki. És ezt a legtöbben megszokjuk...

Gyerekkorban bekorlátoztak, nem figyeltek és nem értékelték amiket magunk találtunk ki, magunk fogalmaztunk meg, és legtöbben már felnőttként sem merünk új dolgokat létrehozni, kipróbálni olyat, amit még más nem csinált. Én legalábbis biztosan ilyen vagyok. Sem a szüleim, sem a tanáraim nem ösztönöztek tettekre, inkább csak visszafogtak.

Állítom sokkal több jól menő vállalkozás lenne, ezzel együtt több munkahely, nagyobb export, ha nem olyan begyepesedett nevelésben részesülnének a diákok az iskolákban. Így csak az igazán bátrak és lázadók mernek újba vágni, kockáztatni.

A jó ötletek meg sutba vesznek...