A mai diákok, különösen akik valami rossz szakközépiskolában járnak miért utálják annyira az irodalmat?

Mindig is utáltam, amikor vers- vagy egyéb elemzésnél nem arra próbáltak rávezetni, hogy a vers kiváltson egy érzést,hogy saját szavakkal tudjuk visszaadni a hatását ránk, hanem bemagoltattak egy elemzést, ami valakinek a saját szubjektív (és gyakran alaptalan) véleménye volt.

Ez szerintem mindig is létező probléma volt. A tanár színvonala lehet csak az, ami kiköszörüli ezt a csorbát.

Azt hiszem Wadmalac hasonlóan érezhet, mint én....

Én úgy 20 éve tanultam irodalmat. Alapvetően nem volt rémisztő tárgy számomra. De sosem volt egyetlen jó magyartanárom se!

Mindig elolvastam legalább az anyagot, mert érdekesnek találtam az életrajzokat, történeteket is, könyvet olvasni is szerettem, a versek közül ha sokat bénának is tartottam, azért érdekeltek, és imádtam pl verset tanulni! ma is egy csomót tudok fejből.

Viszont a gond az elemzésekkel és a fogalmazásokkal volt, illetve leginkább a tanarakkal! A fogalmazásoknál előre túl felületesen adták meg, hogy mi a feladat, utólag viszont számon kérték, hogy nem tértünk ki erre meg arra, meg amarra... Először tehát úgy tűnt a saját fantáziánkra kíváncsiak, utólag kiderült, mégsem.

Az elemzésekkel hasonló bajok voltak. Először is, az nem volt jó, ha betanultuk azt, ami a könyveben volt. Viszont ha átrágtuk és értelmeztük magunk a verseket gyerekfejjel, az meg már megint nem tetszett nekik. Az összes tanár azt várta, hogy azt írjuk le, amit ő maga gondol az adott műről. Erről sem beszéltek dolgozat előtt, csak már később, miután nem lehetett javítani sem, akkor árulta el a tanár, hogy ő hogy látja és mi lett volna számára is elfogadható.

Tehát kiábrándító az egész irodalomoktatás.

Középiskola vége felé jött egy új magyartanár. Benne láttam fantáziát, ő már sokat beszélgetett, kíváncsi volt arra, hogy adott mű számunkra mit mond. Viszont akkorra már túl késő volt, nem voltunk ráállva arra, hogy véleményt merészeljünk mondani, továbbá eléggé fiatal és idegileg labilis tanárnő volt, az osztályban meg voltak bunkó fiúk, így nem nagyon tudott kiteljesedni nálunk, pedig ő jó lett volna, tényleg!

És bár szerettem olvasni, az tanárok miatt volt egy-két kötelező, amit kihagytam...!

Mellette persze sok mást olvastam, és azóta is ha lehet olvasok...

És hogy legyen-e a tárgy?

Szerintem ész alapján szelektálni kellene a tanulókat. És akik buták, és eleve nem akarnak tanulni (csak feltartják a többieket), és max egy szakmunkást fognak kínnal elvégezni, azokkal tök felesleges irodalmat és még egy pár tárgyat tanítani. (A törit azért kelljen mindenkinek, az más szempontból fontos...)

De az irodalom maradhatna csak az okosabbaknak...

"nem arra próbáltak rávezetni, hogy a vers kiváltson egy érzést,hogy saját szavakkal tudjuk visszaadni a hatását ránk, hanem bemagoltattak egy elemzést"

Ez nagyon igaz.

Ezen kívül szerintem azzal is kapcsolatban lehet, hogy az átlagembernek felhígult az érzelemvilága, nem igényli az ilyen hatásokat. Egyrészt cikinek számít, másrészt gyerekkorban sem szoknak hozzá. Épp ellenkezőleg, az az előnyös (menő?), ha valaki érzelemmentes. Egy 2-300 évvel ezelőtti romantikus verselő férfit ma szimplán kiröhögnének.

Végülis velem nem tudták megutáltatni az irodalmat, csak az irodalmat, mint tantárgyat.

Akire egy Tóth Árpád vagy Radnóti Miklós vers nincs hatással, abba kár az energia, mert se szíve, se agya.

Apropó Tóth Árpád, íme az utóbbi egy év legértékesebb weboldala (legalábbis nekem):

[link]

A kötelező olvasmányok kiválogatásával is van baj szerintem, ezeknek nem a kötelezőségük miatt kellene elolvasódniuk, hanem, mert letehetetlenek. Ez áltaslánosan nem jellemző, pedig az irodalmat először megszerettetni kellene, csak utána lehetne tanítani.

Bár vannak pozitív kivételek, Orwell 1984-e, Bulgakov Mester és Margarita c. regénye, Kafka Átváltozása szerintem zseniális.

Én tutira szívtelenül selejteznék és bővítenék. Huxley Szép új világa tutira bekerülne.

Fuhh, és kötelező olvasmánnyá tenném Boleslaw Prus: A fáraó c. könyvét.

Már csak azért is, mert nem mellesleg még a történelmet is megszeretteti, megérezteti, hogy milyen mélység rejlik a száraz évszámok mögött.

Nagyrészt tanártól függ. Mindig jó magyartanáraim voltak, viszont jó tanulóként majdnem megbuktam matekból középiskola másodikban, mert egy aljas tanárom volt. Következő évtől, új tanárral, merőben más hozzáállással (tanár részéről) 4-es, 5-ös dolgozatokat írtam.

A magyar volt a kedvenc tárgyam, annyira, hogy magyar szakra jelentkeztem a Debreceni Egyetemre. (Fel is vettek.)

Ha egy rosszindulatú, gonosz, hozzá nem értő tanította volna, valószínüleg nem választom ezt. De jóban voltam a tanárral, ami sokat jelentett, így tudtam megszeretni az általa tanított tárgyat is.

Az elemzésekkel viszont én sem vagyok kibékülve. Ne akarják belemagyarázni, hogy mit gondolt a költő, mikor azt írta, hogy kék az ég. Lehet, hogy nem gondolt semmire, csak felnézett, és tényleg kék volt az ég.

Egyébként meg nem vagyunk egyformák, és kikérem magamnak, hogy bárki elítéljen, mert nem hat meg, vagy nem érdekel egy Tóth Árpád-, vagy Radnóti-vers. Mondom ezt volt magyar szakosként! Nehogy már mindenkinek ugyanazt kelljen szeretnie, vagy mindenkire ugyanaz legyen hatással! Fura is lenne...

A kötelező olvasmányok megítélése sem egyforma, nagyon sok száraz, unalmas mű van, amit szenvedés olvasni.

Nem tennék semmit kötelezővé azért, mert nekem tetszett. Sok könyv tetszettm, de másoknak más a stílusuk.

Akit érdekel egy adott téma, az úgyis fog olvasni abban a témában, de akit nem érdekel, azt ne kényszerítsük rá.

Ha olyasmit akarnak erőszakkal, kényszerítéssel elolvastatni egy gyerekkel, ami őt nem érdekli, akkor undorral, utálattal fog neki, így nem szerettetik meg vele az olvasást.