A lovasíjász harcmodort lehetséges hősiesnek tekinteni középkorban?

Hu itt elég sok dologgal félreértésben vagy szerintem :)

először is, hősiesség: egy harcmodor nem lehet hősies vagy nem hősies, max egy ember/nép lehet az. A harcmodor az lehet hatékony, vagy nem hatékony. No offense, de rögtön a call of duty-s vérpistikék jutottak rólad eszembe, akik számára a harc/háború teljesen mást jelent, mint egy akkori harcosnak (római viking magyar japán gall akármilyen harcosnak).

A magyarok a lovakkal együtt éltek már a hódítások előtt is, és nomádok voltak. A történelmükről nem sok konrétumot tudunk, de biztos nem karakteralkotásnál döntöttek úgy hogy lovasíjászok lesznek mert az nem olyan veszélyes mint a nehézgyalogság... ha akartak volna se lehettek volna római nehézgyalogosok, ahhoz rengeteg pénz, birtok, ember, meg infrastruktúra kellett volna.

Van egy lovam, van egy jó íjam, esetleg egy kardom, milyen taktika működne a legjobban, ha földet szeretnék foglalni magamnak, és hol érdemes lecsapni, meddig érdemes maradni egy helyben, kikkel érdemes szövetségre lépnem - ennyi a kérdés.

A másik a vikingek: bár elég furcsán fogalmaztál, de úgy vettem észre, hogy a vikingeket kontraszba állítottad a magyarokkal, tehát a vikingek "hősiesebbek" voltak. Mennyire hősies leutazni a folyókon és védtelen keresztény falvakra támadni, aztán tovább evezni, mielőtt baj lenne? Ugyanúgy üss és fuss taktikát alkalmaztak, csak ők hajókkal nem lovakkal. Vagy az a problémád hogy a gyerekeket és nőket ők férfiasan karddal lándzsákkal meg baltákkal mészárolták le, nem nyilakkal és kardokkal?

Emberileg lehet hogy a magyarok nem voltak túl hősiesek vagy erkölcsösek, de erről nagyon megoszlik a vélemény, és szerintem értelmetlen vitázni. Igen, volt néhány könnyű prédájuk is, de a kérdés hogy mennyire voltak rékényszerítve, hogy raboljanak. Tehettek volna-e mást. Szinte minden nép történelmében vannak könnyű prédák, és minden nép kihasználta ezeket a lehetőségeket.

Egyébknt meg, ilyen alapon nem gondolod hogy a lovagok gyávák voltak, mert páncélba mentek a harcmezőre? Úgy könnyű! Sőt, gyakran ők is lóháton. Nem volt ritka hogy páncélozott lovagok szegény emberek ellen harcoltak, vagy szegény embereket küldtek az első sorba élő pajzsnak.

Meglepődnék ha találnál nekem a történelemben egy nomád népet, akik a rómaiakhoz hasonló nehézgyalogságot tudtak kiállítani.

"Szóval komolyan átgondoltad te ezt? Ők nemcsak átrohantak egy területen, de meg is tartották meghódították azokat."

Mert a magyarok és a hunok nem hódítottak meg semmilyen területet?

"Azonban a türk népek és a keleti mongoloid népek harcosai alacsonyabbak voltak, kevésbé voltak edzettek mint a fehérek harcos elit rétegei, ezért talán nem is volt sok esélyük íjazás nélkül szemtől szemben harcolni."

Nem akarok offenzív lenni, de máshogy nemigen tudom szavakba önteni mit gondolok erről a gondolkodásról... megint a call of dutys vérpistikézés jut eszembe: igen, a magyarok kisebbek voltak valószínűleg, és előnyben részesítették a gyorsaságot, meg az ügyességet. Ez akkor most, ciki? Nem elég menő? Camper köcsögök? A késes kill a menő a camperek azok noobok? A te apukád ügyes, de az én apukám nagy, és az sokkal menőbb! Az én apukám egy csapásra kettévág egy nagy fatömböt!

Mit számít az, hogy ki milyen harcmodort használt? Működött, halálos volt, hatékonyak voltak a csapataik az adott szituációban, akkor miről beszélünk, mi kell még? A cél a hódítás, a hatékonyság, nem pedig az, hogy 1-től 10-es skálán mennyire volt menő egy harcos.

Persze a személyes véleményed lehet az, hogy a vikingek menőbbek, meg félelmetesebbek, badassebbek, és talán igazad is van. Csaképp ez a szempont egyáltalán nem számít egy háborúban, amikor meg kell védeni a törzsed, etetni kell a gyerekeidet, és élhető jövőt kell biztosítani nekik. És főleg nincs köze ennek a szempontnak a hősiességhez, bátorsághoz, férfiassághoz...

Elöször is bocs, h nehezen olvashato az iromänyom: a magyar laptopom meghalt szegeny, szoval marad a nemet billentyüzet

Nem csak az alap kerdesre, de a közben fölvetett egyeb dolgokra is probälok legjobb tudäsom szerint reagälni, mindezt pedig egy örök igazsäggal kezdenem. Hadd ne idezzem szo szerint, de azert hadd irjam ide Sun Tzu pär sorät!

"Hösies küzdelem akkor alakul ki, ha a katonäk ember feletti helytälläsra kenyszerülnek, hogy tuleljenek valami kilätästalan helyzetet. Ha tehät a täbornok (hadvezetes) jol lätja el a feladatät, es a hadviseles törvenyszerüsegeit mindenkor szem elött tartva cselekszik, hösies küzdelemre szükseg sem lesz."

Amit a kerdes fölvetöje a közelharcosok hösiessegenek tekint, az igazäbol csupän egy szemelyes velemeny. Aki harcba indul, meeg a mai modern korban is a böret viszi a väsärra. Anno meeg inkäbb igy volt ez, meegpedig harcmodortol függetlenül. A harcmodor välasztäsähoz pedig semmi köze nem volt a hösiessegnek, de meeg a koräbban emlitett tökösseegnek sem. IGEN, a magyar legenyek többsege aligha tudott volna pallossal meg egyeb nehez fegyverekkel hadakozni. Ahogy a viking harcosok sem tudtak volna megmaradni egy vägtato lovon. Ök abbol koväcsoltak elönyt, hogy a kor mercejevel merve igen szep darab legenyek voltak, eleink meg abbol, hogy ugyszolvän lovon születtek. A häboru elet-haläl harca melett nem hösiesseg, hanem ostobasäg lett volna lemondani erröl a hihetetlen elönyröl, ahogy a nagydarab eszakiaknak is ostobasäg lett volna lovas ijäsz harcmodorral probälkozniuk.

Öseink ezzel együtt is viseltek közelharci fegyvereket, es regeszeti leletek (koponyäban felejtett szablya darab pl) es ellenseges irnokok följegyzesi tanusitjäk, hogy hasznältäk is öket, ha ugy hozta a szükseg, nem voltak hät hijän a tökössegnek sem.

A kor viszonyai közepette amugy is logisztikai keptelenseg lett volna mindig mindenhol kellö mennyisegü nyilvesszö biztositäsa, ezen felül pedig az idöjäräs is alakulhatott ugy, hogy az ijäsz harcmodor hasznälhatatlan legyen.

Ha pedig mär a logisztikänäl tartunk, figyelembe kell venni azt is, mennyi idöbe telik az elesett harcosok potläsa. Veszünk egy munkäban megedzödött, izmos eszaki kamaszt, adunk neki egy szekercet (ritkäbb esetben egy kivälo kardot), räbizzuk egy vererän 30 eves harcos gondjaira, es legkesöbb egy ev mulva hatekony közelharcos välik belöle, akit a csatäk majd csak meg hatekonyabbä tesznek, ha tuleli.

Ezzel szemben veszünk egy päsztorkodäsban megkemenyedett, szittya magyar kamaszt, adunk neki egy ijat, es a fejünket verhetjük a falba, mert (hacsak nem päratlan tehetseg az illetö), mär nem igen lesz belöle hatekony lovasijäsz. Mindezt sokkal hamarabb kellett elkezdeni, emiatt sokkal toväbb tartott az egesz kikepzes, es csak sokkal kesöbb eredmenyezett mindez hatekony harcosokat. Epp emiatt a nagyobb vesztesegeket fokozottan kerülni kellett, ami megint csak ahhoz vezetett, hogy a magyarok nem mentek bele a kard ki kard küzdelembe, ha volt mäs välasztäsuk.

A területek megtartäsa megint mäs kerdes, arra megint nem a hösiesseg hiänya miatt nem került sor. Sokkal inkäbb a vezerek döntese miatt, akik okosan belättäk, hogy a magyar harcmodor nem alkalmas ilyesmire. Egy terület megtartäsähoz jol vedhetö erödök kellettek, amiket elöször meg kellett (volna) ostromolni. Ez ostromfegyverek hijän nagyobb erössegeknel mär nem järhatott sikerrel, ostromfegyvereket meg nem cipelhettek magukkal, ha gyorsan akartak mozogni. Mindez ahhoz vezetett, hogy komolyabb erössegek ostromäban alig alig volt tapasztalatuk, de ugy inteztek, hogy szükseg se legyen ilyesmire.

Ha esetleg föltalältäk volna a zsebben hordozhato ostromgepeket, akkor sem lettek volna sokkal elörebb, ugyanis a megszerzett erödöt meg is kell tartani. Märpedig egy könnyülovas harcos nem igen fog a gyilokjärokon vägtatni paripäjäval. Ehelyett mindenkeppen kezitusära kenyszerül, amiben epp ugy alul marad, ahogy a viking harcos leszerepelne az ijäszat dolgäban.

Ami pedig a häboru embertelen oldalät illeti, szerintem epp anyi magyar könnyülovasnak gurult el a gyogyszere, mint ahäny vikingnek, es epp annyian kegyetlenkedtek a vedtelen civilekkel, hiszen emberi tulajdonsägaikat nem vetközhettek le egyik nep fiai sem. Ha hullanak a barätok, sokan elvesztik a fejüket, sokan meg meeg a legnagyobb vesztesegek közepette is kepesek a könyörületre. Ez tehät megint csak harcmodortol független.

A maguk modjän a vikingek is letettek a maguket a törtenelem asztalära. Erösek voltak, felelmetesek, harcmodoruk reven jobban meg tudtak tartani területeket, DE van itt pär dolog, amit minden magyar embernek szem elött kell tartania:

- ha öseink felvettek volna a kesztyüt, es tökösen odaälltak volna közelharcilag kemenykedni, akkor mi most nem ezen a nyelven beszelgetünk, vagy epp nem is beszelgetünk sehogy.

- Annyi ellätmännyal, amit egy lovasijäsz magäval tudott vinni, ezek a született harcosok (kisebb, mozgekony alakulatokba szervezödve) hihetetlen tävolsägokat tudtak leküzdeni mindenfele utänpotläsi vonalak nelkül. EZER evnek kellett eltelnie, mig a hatekony repülögepek megjelentek, es egy NEM tengeri haderö ugyan ilyen akcio rädiuszt mondhatott magäenak.

- a honfoglalästol nagyjäbol az augsburgi veresegig, bö fel evszäzadon ät ott vertük meg Europa legvitezebb lovagjait, ahol akartuk. Ennek csucspontjakent a pozsonyi csatät (907) emlitenem, ahol a nyugat egyesitett seregeit 3szoros tulerejük ellenere is tönkre vertük, miutän "elrendeltetett, hogy a magyarok kiirtassanak"

- magas hegyek eldugott völgyeiben kalandozva (rabolgatva), vagyis olyan täjon, ami nagyon nem fekszik a lovasijäsz harcmodornak (mai Sväjc) eleink olyan helytälläsra es olyan hatekony hadviselesre voltak kepesek, hogy ezer ev tävlatäbol is mindenki ismeri az ottaniak könyörgeset: "A magyarok nyilaitol ments meg Urunk minket!"

en tehät ugy summäznäm az egesz temat, hogy nem voltak hösiesebbek, sem kevesbe hösiesek, csak mäshogy közelitettek meg a dolgokat, hiszen meg akartak maradni a törtenelm szinpadän ehhez pedig hatekony hadakozäs kellett, amire ök igy, es csak igy voltak kepesek. Peldätlan teljesitmenyük elött le a kalappal