A szabad akarat és a jövő ismerete, az előre elrendeltetés nem mond ellent egymásnak?

Ugye értelmes válasz ezekre a kérdésekre azért nem adható, mert értelmes válaszokat a tudomány adhat. De az efféle fogalmakkal, hogy sors, végzet, akarat, jó, meg rossz döntés komolyan vehető tudomány nem tud mit kezdeni. Komolyabb tudományon a fizikát értem. Az ún. szellemtudományok persze bátran használják ezeket a szavakat, de ott ugye nincs számonkérés, sőt még az se nagyon zavarja a művelőit, hogy a jelentésük tisztázatlan, egyáltalán nem egységes. Szóval ha ezektől eltekintünk, akkor a tudomány számára nem létezik szabad akarat, hanem magasabb rendű agyműködés van, mely nem más, mint egy nagyon összetett, sok elemből álló kibernetikai rendszer folyamatos tevékenysége. Ha ennél "többet" nem képzelünk magunkról, akkor nincs olyan, aminek szabad akarata lehetne. De hát ez a legtöbb ember számára világnézeti okokból nem elfogadható.

Persze van a kérdésnek egy gyakorlati megközelítése is, amennyiben a társadalomnak igazolható igénye van arra, hogy cselekedeteinket megítélje, és ne bújhassunk a szbad akarat hiány mögé, ha olyat teszünk, amit a társadalom nem komál. Ebben a gondokatörben munkahipotézisként igenis van létjogosultsága, annak a feltételezésnek, hogy az ember sok esetben dönthet, és felelősségre vonható a döntéséért.

De a vallási értelemben vett szabad akarat eddigi tapasztalataim szerint csak és kizárólag arra jó, hogy a hívőknek meg lehessen indokolni a sok "rossz" létezését miközben azt kell hinniük a Teremtés tökéletes volt.

Érdekes idézet Balázs Ferenctől:

Való tény, hogy az elektrónok statisztikailag általában egyforma arányú többsége úgy viselkedik, hogy az általuk alkotott nagyobb egység, az atom, mindig egyenlő értékkel bír, de ez nem úgy áll elő, hogy

némely elektrón mindig »szabályszerüen«, mások pedig mindig eltérően mozognak. Az a látszat, hogy bármely elektrón bármiképp viselkedhetik, az egyénnek tehát a legteljesebb szabadsága van, bár a helyzet valahogy mégis úgy alakul ki, hogy az alkalmi többség a jellemző irányt

mindig fenntartja. Olyan ez mint egy nagy város élete, amelyben mindig előre megmondható, hogy az emberek többsége felöltözve, egészségesen fog az uccára kilépni, naponta átlag csak százat üt el az autó, csak huszan lesznek öngyilkosok. A nagyváros élete állandó jellegű : megkötött.De az egyének élete nem. "

"De a vallási értelemben vett szabad akarat eddigi tapasztalataim szerint csak és kizárólag arra jó, hogy a hívőknek meg lehessen indokolni a sok "rossz" létezését miközben azt kell hinniük a Teremtés tökéletes volt."

Honnan tudod, hogy a Teremtés nem tökéletes? Csak akkor tudod megállapítani, hogy valami tökéletes-e, ha ismered annak a dolognak a célját. Mi van, ha az élet direkt van ilyen "tökéletlenre" termetve? Ha azért létezik szenvedés, mert a karma létezik?

Honnan veszed, hogy csak anyag van? - leírásodból legalábbis ordít, hogy úgy hiszed. Persze hiheted, de a hitedet miért tálalod tényként?

Az előző is én voltam egyébként. Az idézet jól tisztázza, hogy az egyéni szabad akarat és a jövő jóslása - legalábbis az olyan globális jóslatok, mint pl. a Jelenések könyve - lazán megférnek egymás mellett. Ergo nincs ellentmondás, a kérdés inkább az, hogy az akarat szabadsága, illetve a jövő megállípíthatósága létezik/lehetséges-e?