A feministák és a feminizmus követői miért nem akarják elfogadni, hogy a biológiailag más szerepet osztott férfira és nőre a természet?
Már a második egyetememre járok, és már másodjára kerülök szembe azzal a nézettel, mely szerint a biológiai adottságaink mindössze fizikaiak, és minden más - minden "szerep", amit férfiak és nők követnek - pusztán szocializáció, neveltetés, társadalmi elvárás következménye. A tanáraim és a csoporttársaim őszintén hiszik, hogy a nők és a férfiak egyaránt alkalmasak bármilyen szerep betöltésére.
De miért nem gondolkoznak el a feministák azon, hogy:
-világszerte, mióta világ a világ, mindenhol férfiak alkotják a hadseregeket (hagyjuk az amazonokat, morzsányi kivételek mindenhol akadnak)
-világszerte, mióta világ a világ, a kislányok babáznak, a kisfiúk háborúsdit játszanak
-világszerte, mióta világ a világ,a férfiakat a természettudományok, a nőket pedig az emberi kapcsolatok érdeklik jobban
-világszerte, mióta világ a világ, a férfiak versengenek, hierarchiát építenek, a nők inkább együttműködésre törekednek
-világszerte, mióta világ a világ, a férfiak a munkára, a nők pedig a családra, a társadalmi kapcsolatok összetartására koncentrálnak
(Itt van egy nagyon válasz, ami szerintem szépen leírja:
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
18. válasz)
válasza:„ Lehet persze a karosszékből is filozofálni, csak semmi nem garantálja, hogy életszerű lesz a következtetés. “ – Csak nem egy irónia akart lenni ?
“Miért nem írsz pár gondolatot akkor a te "dobozon kívüli" tárházadból? “ – Mert a szájbarágás nem politikám.
“Kedves tőled, hogy így megítéled a tudásszintemet, a kognitív képességeimet, anélkül, hogy bármit tudnál rólam “ – Megítéltelek…örülök, hogy olyasmit is tettem ezekszerint, amelybe semmi erőfeszítésem nem került, ugyanis én egyáltalán nem elemeztem a te kognitív képességeidet az előbbi hozzászólásomban, maximum te láttál bele olyasmit, amit adott okból kifolyólag saját magadra vettél.
Ok, nem fogom tovább szálkázni a soraidat és válaszolni rájuk, mert már így is a személyeskedés határait súroljuk, annak meg semmi értelme.
Nem kell privátban tárgyaljunk, részemről itt megvitathatjuk ezt a témát ( a „ vita „ szó relatív fogalmával élve, mert a vitázásról ebben az esetben ugyanaz a véleményem , mint a #7-es válaszolónak , de tegyünk egy kísérletet, elvégre a te gondolatmeneteddel élve, kivételek mindig vannak – aztán meglátjuk ).
válasza: válasza:Igen # 17-es!
Én 23 éves nő vagyok és fizikusnak tanulok! Mindent és mindenkit analizálok, ez elég férfias tulajdonság, de hát így születtem...vagyis lehet, hogy az engem ért gyerekkori traumák arra késztettek, hogy az erőteljes negatív érzéseimet a túlélés érdekében próbáljam kordában tartani a megértés útján. Pl. az orvos apám szexuálisan molesztált 10-20 éves koromig, alkoholista volt 12 éves koromig, az anyám paranoid skizofrén...sok érzelmi és fizikai zsarolás...
Nagyon érzékeny vagyok alapvetően is. Mindent nagy érzelmekkel élek meg, és ezért többnyire jobb is az epizodikus memóriám (amit szoktam alkalmazni a tanulás terén is). De az is lehet, hogy a sok trauma és a szüleimtől látott minták miatt így reagált az agyam, hogy túlérzékennyé vált, hogy minél hamarabb észlelje és elkerülhesse a támadásokat.
De alapvetően elég lányosnak érzem magam. A mozgásom, a nőiességem megélése, a férfiakhoz való vonzalmam, a kommunikációs módozatom mind elég lányos, mióta az eszemet tudom. Például egyszer, mikor 2,5 éves voltam, így gondolkodtam: "Vajon egyedül el tudnék menni a bölcsődébe? Anyu tegnap azt mondta, hogy ma szombat van és nem kell bölcsibe menni... Hm...már annyiszor elmentünk azon az útvonalon, csak odatalálok! Emlékszem az útvonalra. Ezaz! Nyitva a bejárati ajtó! (2. emelet panellakás, alig értem el a kilincset). Jaj, hogy fogok lemenni a lépcsőn? Félek. Inkább ülve lemegyek. Huhh..jönnek a lépcsőházban a szomszédok! Remélem, azt hiszik, hogy mindjárt jönnek a szüleim is! Huh...ezaz, senki sem vitt vissza. Na, lent vagyok..Menjek? Vagy ne menjek? Á, úgyis alszanak a szüleim! (200 métert mentem a járda végéig, a kereszteződésig) Jaj...itt most hogy megyek át? Anyu sosem a zebrán visz át, ott nem merek menni. Mindig a kereszteződésen keresztül visz.. Azt mondja: először balra, aztán jobbra nézz, nem jön semmi, mehetsz. Balra...autó, jobbra autó, balra autó. Jajj, túl gyorsak! Én még nem vagyok elég ügyes, hogy tudjam, mikor kell menni! Még a lépcsőn sem tudok kapaszkodás nélkül lejönni, akkor hogy futnék át az úton? És ha elüt egy autó? Akkor nekem már mindegy, de a szüleim nagyon szomorúak lesznek! Jaj, nem...nem tehetem meg ezt a szüleimmel! (és leültem csalódottan a járdára, míg egy postás fickó vissza nem vitt)" <-- Ha ezt végigelemzed, láthatod, hogy az analitikus gondolkodás és az érzelmi intelligencia is elég dominánsan megjelenik... és mindig a hozzám hasonló "vegyes" gondolkodásúakkal barátkoztam.
Sok barátnőm volt a játszótéren, akikkel imádtunk a fiúkkal együtt lógni. Szerettünk balhézni, felcsöngetni kapucsengőn az általunk nem kedvelt "vén trottyokhoz" és beszólni nekik, csendőr-pandúrosat játszottunk (bújócska+ fogócska egyben), gyújtogattunk, lábtengóztunk, fociztunk, kapura rúgtunk (ja, és nem volt testvérem, viszont a fiús lányoknak legalább 2 fiútestvére volt mindig...ez alkalmazkodás kérdése is). Minden volt. Nem éreztem nagy különbséget a fiúk és a lányok gondolkodásában, amíg nem lettek egyre nagyobbak, és nem kezdett bejönni az életünkbe egyre jobban a sok társadalmi elvárás, hogy milyen egy jó nő meg egy jó férfi. Nem érzem magamat kivételnek se a természettudományos szakokon és elég sok művészlelkű fiút is ismerek (lásd. férfi színészek! zeneszerzők! írók! költők!).
Ami viszont sokszor tényleg megakadályozott, az a fizikumom gyengesége (most 161 cm, 45 kiló, vékony csontozat), ezért nem mindenben tudtam társulni a fiúkhoz. Nem tudtam olyan gyorsan futni, ez tény, verekedésben sem tudtam legyőzni a fiúkat. Viszont én azt mondom, simán meglehetne a szándékom, és a képességem, hogy kiváló atléta legyek. Csak én speciel utálok futni. :D Viszont simán kiállok egy villamosnyi ember érdekeiért, ha valami cigány ott kötekedik velünk (ez megtörtént esemény). Pedig általában nem jellemző rám a határozott kiállás, viszont bennem van ez a "férfias" ösztön, hogy néha össze kell szedje az ember magát. Ha az erőmmel nem is, de mentális fölénnyel legyőzhetek egy férfit.
Ja...és az nem egy helytálló megjegyzés, hogy a nők jobban összetartanak, mert én inkább azt látom, hogy a férfiak jobbak ebben, mert a nők folyton rivalizálnak. (elhiheted...utáljuk, ha egy csaj szebb/okosabb nálunk! (hiába vagyunk barátok...)).
válasza:Előző vagyok.
És kérdező! Itt senki sem azt akarja cáfolni, hogy vannak biológiai különbségek (mert az én is leírtam, hogy tény, hogy nyeszlett vagyok, szinte elfúj a szél, nem érem fel az almafát...stb.).
Itt azt akarják cáfolni, hogy te ezt a következtetést csinálod:
biológiai különbségek --> a kislányok babáznak, a kisfiúk háborúsdit játszanak
A lányok azért is babáznak, mert az anyjuk valamelyest a példaképük, és mivel látják, hogy az anyjuk nő, ezért is inkább őt választják példaképnek, mert az megvalósíthatóbbnak tűnik, minthogy az apjukat utánozzák. Ugyanígy a fiúk. Mivel látják, hogy fiúk, és hogy várhatóan milyen szerepet KELL majd betöltsenek az életben, ezért arra próbálnak törekedni, hogy ezt minél jobban tegyék. Ha bármilyen tevékenység az elismerés és szeretet megkapásával kecsegtet, azt az ember nagyon meg tudja szeretni: pl. jó anyának lenni, akit szeretnek a gyerekek/ okos, erős apának lenni, aki megvédi a családját.
Azt mondod:
biológiai különbségek --> a férfiakat a természettudományok, a nőket pedig az emberi kapcsolatok érdeklik jobban
Ezt honnan tudod? Apám pl. folyton le akart beszélni a természettudományos szakokról, mert hogy "az nem nőknek való". Igen, tény, hogy sose lennék építőmérnök, mert szerintem baromi unalmas, hogy nincs benne kellő fókusz az emberiség megsegítésére, csak számolgatunk, meg beruházunk. Valószínűleg azért is van sok női orvos meg biológus, mert ezek azzal kecsegtetnek, hogy valamiképp segíthetnek a természetnek, az embereknek, és hogy a kettő jobb összhangban legyen. Hát igen.
De a fizika szakot én egyáltalán nem kockulási és elismerési vágyból csinálom, mint a legtöbb fiú, hanem kockulási, elismerési ÉS világsegítő vágyból. Igen, mert én nem akarom olyanba fektetni az energiáim, ami nem szolgál legalább hasonló mértékű egyéni és társadalmi haszonnal. Mehetnék én táncosnőnek is, jó a mozgásom, vagy rajzművésznek is, de nem gondolom, hogy azzal sok újat hoznék az emberiségnek, ezért ezekkel legfeljebb másodállásban foglalkoznék.
biológiai különbségek --> a férfiak versengenek, hierarchiát építenek, a nők inkább együttműködésre törekednek
Igen...ezt már írtam, hogy te nem sokat tudhatsz a nőkről, ha ilyet írsz. Férfiak is megmondják, hogy a nők közt milyen alattomos ellenségeskedések tudnak lenni. Sőt, ahányszor kiközösítettek, mindig egy "nő" indította be a folyamatot és manipulálta a többieket ellenem. Pl. az egyik azért utált, mert egyértelműen szembesült azzal általam, hogy milyen buta szegényem, és még az alakomra is irigykedett. Sőt, a legtöbb nő nemcsak a nőkön akar uralkodni, hanem a férfiakon is. Pl. apámat mindig terrorizálta az anyja, és ő ezt visszaadta minden női rokonának... Engem az apám és az anyám is terrorizált, ezért megpróbálom nőknek és férfiaknak is felhívni a figyelmét arra, ha balgaságokat csinálnak. Mert az erőszakos embernek nem érdekel a neme. A hülyéken megpróbálok dominálni, az értelmesekkel meg szövetséget kötni. Ez ugyanúgy egy hierarchia, és nemcsak én csinálom ezt, és nemcsak férfiak. Attól, mert te ennyire ezt csinálod, hogy itt dominánskodsz, ha egy magamfajta nővel futnál össze, úgy visszadominálnék a szemellenzős látásmódjaidra, hogy még 5 év múlva is azon rágódnál, hogy miket mondtam rád.
biológiai különbségek --> a férfiak a munkára, a nők pedig a családra, a társadalmi kapcsolatok összetartására koncentrálnak
Igen, de nem azért, mert ez minden vágyuk, hanem mert az abban való érvényesülést látják megvalósíthatónak (mint ahogy a gyerekekről is írtam).
Ja, és tiszta híms0viniszta, amiket írsz, mert látható, hogy milyen értékeket képviselsz (2 diploma, tudományok, dominálni, munka), tehát önmagadat magasztalod.
Most úgy felemelkedett a tesztoszteronszintem, hogy ha férfi lennék, és így akadékoskodnál, meglengetném a kezem, az biztos.
Komolyan, olyan csőlátású répa vagy, mint az apám. Igen 2 diplomája van, és majdnem kitűnővel végezte az orvosit. Azt hiszi, ő a legokosabb, és nem nyitott más nézetekre. Talán pont így történt meg, hogy nem fogta fel, hogy nekem rossz, hogy a nemi szervemet zaklatja, meg hogy az embereken nem segít, ha a hibáikkal cseszteti őket folyton. Szerinte csak akkor értékes egy ember, ha diplomája van, és felsőbbrendűnek képzeli magát. Látszik, hogy te is felsőbbrendűnek képzeled magad. Inkább mennél el férfias bátorsággal egy pszichológushoz, hogy ezeket megbeszéljétek, hogy milyen önértékelési problémákkal küzdesz, csak nem vallod be. Én bevallom, hogy önértékelési gondjaim vannak, de nem is szoktam visszaélni vele, hogy az egómat tápláljam. Most is azért IS írok ennyit, mert nem szeretem, mikor nyilvánosan ezt a példát látják fiatalok és idősebbek, hogy az a jó, ha milyen "racionálisak" vagyunk. A racionalitásba az is beletartozik, hogy hiteles forrásokra támaszkodsz. Hiteles forrásnak akkor számítanál, ha magasabb lenne az érzelmi intelligenciád. Én sem vagyok hiteles, de hitelesebb, mint te, ugyanis nekem az érzelmi intelligencia fejlesztése a túlélés kulcsa volt (tehát elég sokat gyakoroltam). Illetve a látásmódjaim szélesítése is.
Most elfogult vagyok, tény, mert túlságosan az apámra emlékeztetsz, aki ilyen nyomott érvrendszereket használ. Komolyan, a magad fajtáktól úgy megbántódom, ahogy egy nő szokott, és olyan ideges leszek, ahogy egy férfi szokott.
És ezekkel nem azt akarom mondani, hogy buta vagy a 2 diplomád ellenére, hanem azt, hogy ettől nem érezheted azt, hogy te már aztán mindent tudsz, és nem fogadod be mások meglátásait.
És mivel ilyen gyenge az érzelmi értelmed, kiemelem szépen, hogy mi a baj a hozzáállásoddal:
"A tanáraim és a csoporttársaim őszintén hiszik, hogy a nők és a férfiak egyaránt alkalmasak bármilyen szerep betöltésére."
Szóval azt mondod, hogy szerinted nem alkalmasak?
Ha ilyen logikád lenne és ugyanígy nem akarnál változtatni rajta, fizika szakról úgy kivágnának, hogy repülnél. És nem azért ilyen a logikád, mert nem lehetne jobb, hanem mert érzelmileg ragaszkodsz a saját "érveidhez". Én is csinálok dolgokat, amiket átlátok logikailag, hogy baromságok, de mégis ragaszkodom hozzájuk. Biztos, hogy te is így vagy, csak még fejlesztened kell az önismereted.
Igen, a férfiak azért alkalmasabbak több dologra, mert rákényszerítik a szülők, hogy fojtsák el az érzelmeiket, és legyen nagy egójuk, mert csak így lehetnek erősek (szerintem te is ezt a mintát kaptad). De mivel nincs kellő mintavételed olyan esetről, ahol tényleg CSAK a biológiai tényezők játszanak szerepet, ezért nem jó a statisztikád. És ráadásul a kiugró adatokat ("hagyjuk az amazonokat, morzsányi kivételek mindenhol akadnak") eldobtad. Ez kísérleti szempontból helytelen ilyen bonyolult téma esetében, ugyanis mondok neked egy konkrét példát:
[link] (a linkben a két csillagot cseréld "ur"-ra, mert a trágárságszűrő kiszűrte)
Ezt a nőt személyesen ismerem, aki a videóban beszél.
Na az már biológiai adottság, hogyha nem kapjuk meg a kellő szeretetet gyerekként, akkor súlyos önértékelési zavaraink lehetnek, és hajlamosabbak vagyunk az öngyilkosságra. Ezt azért lehet állítani, mert van elég élő példa rá, akiknél egyértelműen dominált a családi erőszak (akár lelki), mint tartós hatás. Na meg azért lehet állítani, mert tudom, hogy nem úgy születtem, hogy utáltam magam, csak belém nevelték.
És attól, hogy nem sok esetről tudunk, ahol gyermekkorában elszenvedett szexuális abúzusról beszámoló történt, attól még több eset is lehet. Miért? Mert van egy olyan jelentős faktor, miszerint az áldozat nem beszél róla, mert szégyelli magát miatta (ahogy ez a cikkben is olvasható).
Tehát nem alapozhatsz olyan statisztikára, amit a két szemeddel látsz, mert maga a dolog és a megnyilvánulása nem feltétlenül jár együtt. Attól, hogy valaki fodrász akar lenni, lehet, hogy inkább ügyvéd lesz, mert az apja ráerőlteti. Ahhoz a témához, amit boncolgatsz itt, komolyabb pszichológiai és társadalomtudományi háttértudás kellene, mint amivel most rendelkezel.
És nem vagyok feminista, csak realista. Szerintem az az igazi realizmus, mikor nem ferdítjük a valóságot, hogy nekünk legyen igazunk, hanem azt is be tudjuk vallani, amiről nincs elég információnk.
"biológiai különbségek --> a kislányok babáznak, a kisfiúk háborúsdit játszanak
A lányok azért is babáznak, mert az anyjuk valamelyest a példaképük, és mivel látják, hogy az anyjuk nő, ezért is inkább őt választják példaképnek, mert az megvalósíthatóbbnak tűnik, minthogy az apjukat utánozzák. Ugyanígy a fiúk."
És az mi, hogy a lányok az anyjukat, a fiúk pedig az apjukat tartják követendő példának, ha nem biológiai különbség?
"Mivel látják, hogy fiúk, és hogy várhatóan milyen szerepet KELL majd betöltsenek az életben, ezért arra próbálnak törekedni, hogy ezt minél jobban tegyék."
Ezek a "szerepek" rendszeresen a feministák kiindulási pontjai. Én pedig azt mondom (és nem vagyok egyedül vele), hogy a hormonjaink determinálják a szerepeinket. Egy olyan lény, amiben magas a tesztoszteronszint, versengeni és uralkodni akar és nem háztartást fenntartani. Te is, mint sokan mások, túlbecsülöd a társadalom és lebecsülöd a biológia szerepét. Több millió évnyi fejlődést a mi pár száz éves hóbortjaink nem írnak felül. Persze, a mai elpuhult, nagyvárosi kultúrában már mindent lehet, vannak metroszexuálisok, vannak férfias nők és nőies férfiak és mindenféle más.
De ha kicsit kénytelenek lennék visszalépni ebből a mesterséges, a természetet egyre jobban kizáró klímából (pl. ha háború lenne), akkor rögtön előtérbe kerülnének a férfi-női szerepek. Nem véletlen, hogy ezek a dolgok leginkább a nyugati nagyvárosokban dívnak, és nem a falusi világban.
"biológiai különbségek --> a férfiakat a természettudományok, a nőket pedig az emberi kapcsolatok érdeklik jobban
Ezt honnan tudod? Apám pl. folyton le akart beszélni a természettudományos szakokról, mert hogy "az nem nőknek való". Igen, tény, hogy sose lennék építőmérnök, mert szerintem baromi unalmas, hogy nincs benne kellő fókusz az emberiség megsegítésére, csak számolgatunk, meg beruházunk. Valószínűleg azért is van sok női orvos meg biológus, mert ezek azzal kecsegtetnek, hogy valamiképp segíthetnek a természetnek, az embereknek, és hogy a kettő jobb összhangban legyen. Hát igen. "
Ezzel csak az én állításomat támasztod alá.
"De a fizika szakot én egyáltalán nem kockulási és elismerési vágyból csinálom, mint a legtöbb fiú, hanem kockulási, elismerési ÉS világsegítő vágyból. Igen, mert én nem akarom olyanba fektetni az energiáim, ami nem szolgál legalább hasonló mértékű egyéni és társadalmi haszonnal. Mehetnék én táncosnőnek is, jó a mozgásom, vagy rajzművésznek is, de nem gondolom, hogy azzal sok újat hoznék az emberiségnek,"
Pont ez a lényeg. Lehet, hogy kicsit merész állítás, hogy a nőket a társas kapcsolatok, a férfiakat a reáldolgok érdeklik, de ha kicsit mélyebbre nézel, látható a különbség és erre pont te szolgáltattál remek példát: te fizikát tanulsz, de a hajtóerő megintcsak az emberiséggel, társadalommal kapcsolatos. Egy férfi, aki fizikát tanul, valószínűleg nem erre gondol, hanem a minél magasabb rang, minél nagyobb presztízs, vagy talán a minél mélyebb megismerés a lényeg. Tanulás és tanulás, karrierépítés és karrierépítés között is van különbség.
"Igen...ezt már írtam, hogy te nem sokat tudhatsz a nőkről, ha ilyet írsz. Férfiak is megmondják, hogy a nők közt milyen alattomos ellenségeskedések tudnak lenni. "
Amit ezután írsz, az nem mond ellent az állításomnak, és túl egyoldalúan értelmezted azt. Az, hogy a nők állandóan furkálják meg hátbatámadják egymást (egyébként de, nagyon is jól tudom, miről van szó. Többek között ezért szeretek ezerszer inkább fiú lenni.), nem a hierarchiáról szól, hanem a tetszeni akarásról, látszatkeltésről. Arról, hogy ki a legvonzóbb, legkelendőbb. Persze, ez is rivalizálás, de én nem erre gondoltam, amikor hierarchiáról beszéltem. A férfiak a hatalomért, pozícióért, presztízsért versenyeznek. Ha úgy tetszik, az erőforrások feletti nagyobb részesedésért. A nőknél nem áll fel egyértelmű hatalmi struktúra, nincs "piramis", hanem mindenki kibeszél mindenkit.
"A hülyéken megpróbálok dominálni, az értelmesekkel meg szövetséget kötni."
Ez elég buta stratégia, mert az élet nem háború, és a hülyék felett nem "dominálni kell", hanem ott kell hagyni, el kell kerülni őket. Úgy írsz, mintha az élet egy börtön lenne, ahol mindenki össze van zárva és csak az erő szava számítana. Rossz sulit fogtál ki?
"Attól, mert te ennyire ezt csinálod, hogy itt dominánskodsz, ha egy magamfajta nővel futnál össze, úgy visszadominálnék a szemellenzős látásmódjaidra, hogy még 5 év múlva is azon rágódnál, hogy miket mondtam rád."
Rettentően megijedtem. Kinek akarsz ennyire bizonyítani? Amúgy: most akkor a "látásmódjaimra" "dominálnál vissza" (bocs, de ez mit jelent?) vagy rám? Mert előbb a nézeteimről írsz, a mondat végén meg arról, hogy "miket mondasz rám". Tisztázzunk már valamit: egy vita véleményekről szól és nem személyekről, és érveket használunk benne, nem személyeskedést. Hogy rám mit mondanál, az engem a legkevésbé sem hatna meg, mert nem a Barátok Köztben vagyunk, és nem érdekel idegenek véleménye. Az érveimet ismered, nem engem, úgyhogy azokra reagálj.
"Ja, és tiszta híms0viniszta, amiket írsz, mert látható, hogy milyen értékeket képviselsz (2 diploma, tudományok, dominálni, munka), tehát önmagadat magasztalod. "
Számomra ezek az értékek, mert ezek a fontosak egy férfi életében. Egy nő életében rendszerint a család, a gyerekek, a stabilitás az értékek. Ezzel senkinek nem volt semmi baja, amíg valaki ki nem találta, hogy a nőknek is a férfi-értékrend szerint kell élniük. Felőlem hívhatsz hímsovinisztának, ha te így nevezed azt, hogy engem férfiként az érdekel, ami egy férfit érdekel szokott. Ez nem hímsovinizmus, mert mellette nem vetem meg a női értékeket. Az, hogy különbséget teszek a kettő között, lehet, hogy neked hímsovinizmusnak tűnik, de részemről csak egy vélemény, nincs mögötte indulat vagy megvetés.
"Komolyan, olyan csőlátású répa vagy, mint az apám. "
"Talán pont így történt meg, hogy nem fogta fel, hogy nekem rossz, hogy a nemi szervemet zaklatja, meg hogy az embereken nem segít, ha a hibáikkal cseszteti őket folyton."
Végre tudom, hogy miért utálsz. De bocs, nem az én hibám, hogy az apád téged traumatizált, te meg ezt az egészet rám vetíted és az apaképeddel azonosítasz. Egyébként meg jelzem, semmi köze a témánkhoz.
"Most is azért IS írok ennyit, mert nem szeretem, mikor nyilvánosan ezt a példát látják fiatalok és idősebbek, hogy az a jó, ha milyen "racionálisak" vagyunk. A racionalitásba az is beletartozik, hogy hiteles forrásokra támaszkodsz. Hiteles forrásnak akkor számítanál, ha magasabb lenne az érzelmi intelligenciád. "
Na, ezt a lépést már nem bírom követni. Miért? Hogy jön a tényekhez az érzelmi intelligencia? Azt értem, ha azt kéred számon rajtam, hogy nem hivatkozom forrásokra, de az EQ-nak ehhez mi köze?
"Most elfogult vagyok, tény, mert túlságosan az apámra emlékeztetsz, aki ilyen nyomott érvrendszereket használ. Komolyan, a magad fajtáktól úgy megbántódom, ahogy egy nő szokott, és olyan ideges leszek, ahogy egy férfi szokott.
És ezekkel nem azt akarom mondani, hogy buta vagy a 2 diplomád ellenére, hanem azt, hogy ettől nem érezheted azt, hogy te már aztán mindent tudsz, és nem fogadod be mások meglátásait. "
Én nem nézlek le se téged, se mást azért, mert nő. Sajnálom, ami veled történt, és őszintén kívánom, hogy sikerüljön boldog életet élned, de ezzel együtt ebben a témában nem a te személyed érdekel engem, hanem az érveid érdekelnek. Ha nem így lenne, pont akkor lennék olyan arrogáns, mint ahogy az apádat lefested. Engem meg lehet győzni jó érvekkel. De az nem érv, hogy szerinted én felsőbbrendűnek képzelem magam, mert nem a vitához tartozik.
"Ha ilyen logikád lenne és ugyanígy nem akarnál változtatni rajta, fizika szakról úgy kivágnának, hogy repülnél. És nem azért ilyen a logikád, mert nem lehetne jobb, hanem mert érzelmileg ragaszkodsz a saját "érveidhez". Én is csinálok dolgokat, amiket átlátok logikailag, hogy baromságok, de mégis ragaszkodom hozzájuk. Biztos, hogy te is így vagy, csak még fejlesztened kell az önismereted. "
Még egyszer mondom: ne személyeskedj. Egyébként meg nem vagyok olyan hülye, hogy a hiúságom meggátoljon a helyes tények megismerésében. Ha valamit rosszul tudok és ez kiderül, akkor visszavonulok és felülvizsgálom az ismereteimet. De ehhez érvek kellenek, és tőled egyre kevesebb ilyet kapok, az egyre több hisztizéssel szemben.
"Igen, a férfiak azért alkalmasabbak több dologra, mert rákényszerítik a szülők, hogy fojtsák el az érzelmeiket, és legyen nagy egójuk, mert csak így lehetnek erősek (szerintem te is ezt a mintát kaptad). "
Nekem az a problémám ezzel az érveléssel, hogy ez nem magyarázza meg, hogy a Föld tetszőlegesen kiválasztott pontján, bármely korban ugyanúgy viselkednek a férfiak mindenhol. Mindenki nem kaphatja "ugyanazt a mintát". Az, hogy a fociszurkolók 99%-a férfi Németországtól Kirgizisztánig, Indiától Szudánig, nem egyéni minták eredménye. Egyszerűen más érdekli a két nemet, és ez a génjeinkben van. Én csak azt nem értem, miért fáj ezt annyira elfogadni.
"De mivel nincs kellő mintavételed olyan esetről, ahol tényleg CSAK a biológiai tényezők játszanak szerepet, ezért nem jó a statisztikád. "
Az én elméletem az, hogy minden esetben a biológiai tényezők játsszák a döntő szerepet. Erre mondjuk felhozom érvként a nagyjából azonos (patriarchális) társadalmi berendezkedést, ahol a férfiak irányítanak felülről, a nők meg a család felől, ami nagyjából az egész világban uralkodik.
Folytatni fogom, csak most mennem kell. Megkérlek rá, hogy ne személyeskedjünk, mert se az én, se a te családi hátterednek nincs köze az elmélethez. És ne akarj a magánéletemben vájkálni, mert nem ismersz.
válasza:Hmm érdekes
www.youtube.com/watch?v=mPAmjWtHHYs
válasza: válasza:Az a baj, hogy anyád is alulról túlságosan összetartott, mikor apád beirányított, így megakadályozva a visszafolyásodat...
Nem minden nő csicska bábu, akit irányìtani kell, mert csak arra képes, hogy alulról összetartson, meg receptet cseréljen a szomszèd Marikával a takarítás meg a zabafőzés között... Szánalom vagy, a többi konzervatív, beszűkült őskövület társaiddal együtt...
válasza:Funfact:
Kevesen tudják, hogy Afrikában a 17-19. században a mai Benin területén létezett egy Dahomey nevű királyság, pedig a francia gyarmatosítók által alapított államalakulatot már csak egyedi zászlaja miatt is érdemes lenne ismerni.
Mivel az ország férfilakosságát a folyamatos háborúk mellett a rabszolga-kereskedelem is tizedelte, a király úgy döntött, a nők hadseregbe való felvételét is lehetővé teszi. Bár sokan önként jelentkeztek, a női hadsereg főként a feleségüket megunt férfiaknak jelentett nagy lehetőséget. Válásra ugyanis nem volt lehetőség, így a férjek csak úgy tudtak megszabadulni a háztartási feladatait és egyéb kötelességeit nem megfelelő módon teljesítő asszonytól, ha elküldték őket katonának.
Volt, hogy a női alakulatok 6 ezres összlétszáma nagyjából a dahomeyi hadsereg felét tette ki. Nem meglepő, hogy a jórészt félredobott feleségekből verbuvált, feltüzelt amazonhaderő katonáit a királyság legbátrabb harcosaiként ismerték. Az női hadsereg fennállása alatt mindössze kétszer szenvedett vereséget. Az amazonok a korban teljesen egyedinek számító szabadságot élveztek: ihattak alkoholt, dohányozhattak, mindegyikőjük tarthatott 50 rabszolgát, aki pedig hozzájuk ért, halállal bűnhődött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!