A feministák és a feminizmus követői miért nem akarják elfogadni, hogy a biológiailag más szerepet osztott férfira és nőre a természet?

Akkor kicsit hozzászólnék, szép sorjában:

"el vagy egy kicsit tájolodva. a dolgoknak amiket felsoroltál a többsége mind szocializáció, neveltetés, társadalmi elvárás következménye. A kislányok azért babáznak, mert a szülők babát adnak nekik. (a fiúk meg háborusdit játszanak, nah persze... erről a "ez nem baba hanem akció figura" kijelentés jut mindig eszembe) és amióta világ a világ a lányok azért babáztak, mert a gyerek játékok az életre készítették fel őket. a csuhé baba arra, hogy hogyan kell a gyereket nevelni, a fiúknál meg a kis szerszám, kis kapa stb a férfi minden napjainak kelléke. "

Voltak kísérletek, amikor kezdődött ez a liberális feminizmus, melynek során olyan táborokban nevelték a gyerekeket, ahol semmiféle társadalmi kondicionálást nem kaptak, és a gyerekek választhattak, hogy mivel kezdenek el játszani, mit csinálnak. A gyerekek ugyanazokat a dolgokat választották, amiket a kinti világban is.

Azt is kimutatták, hogy a kisfiúk inkább a tárgyakra, a kislányok pedig inkább az arcokra emlékeznek vissza.

A kislányok ezenkívül hamarabb kezdenek el beszélni, függetlenül attól, hogy hogyan nevelik őket; szebb a beszédük és nagyobb a szókincsük mint az azonos korban levő kisfiúknak, akik viszont jobban szeretnek gépekkel foglalkozni.

A nők felnőttkorukban is többet beszélnek napi szinten, több hangszínt használnak, és máshogy is fejezik ki magukat beszédben. A kommunikáció célja is más náluk; számukra a beszéd a kapcsolatfenntartás eszköze. A férfiak kevesebbet és monotonabban beszélnek, és általánosságban információcserére használják a beszédet. Egy csupa női társaságban a nők csacsognak, pletykálnak, érzésekről meg élményekről beszélnek; a katonaságban mondjuk, ami férfielvek szerint épül fel, a beszéd akkor jó, ha rövid, tömör és fontos információt tartalmaz.

"de ha teszem azt a lányodat elzárnád a külvilágtól, és matchboxot adnál neki meg játék katonát, akkor azzal ugyanúgy eljátszana..."

El, csak máshogy. Nem háborúsdit játszana, hanem papás-mamásat (mondjuk a játék katona lenne a papa, és a kocsival bevásárolni megy). Nem a játékszer a lényeg, hanem az, hogy hogyan használják fel arra, hogy eljátsszák azt, amire az érdeklődésük irányul.

"ma már egy nő ugyanúgy harcolhat a háborúban, és ugyanugy elviselheti a vele járó szellemi sérüléseket, mint egy férfi. tény hogy ez régen nem így volt, az őskorban a férfiak vadásztak, a nők a gyerekre vigyáztak. ennek nyilván több oka van: a nők jobban értenek a gyerekhez, a férfi könnyebben pótolható ha megsérül.. "

Meg a férfiaknak erősebb a fizikumuk és fejlettebbek a térbeli képességeik. Nők is beléphetnek a hadseregbe, de sehol nincsenek többségben.

"ez sem teljesen így van. nem érdeklik, hanem ahhoz értenek jobban. szintén az őskorhoz vezethető vissza. "

Hogy mi? Szerinted a férfiak úgy születnek, hogy "értenek" a természettudományokhoz? Nem pedig az érdekli őket és azt tanulják?

"megint rossz szó. nem koncentrálnak, hanem ezt "dobta nekik" a gép. Hiába akart egy nő mondjuk katona lenni, ha megölték érte. "

Nem akartak soha és ma sem akarnak általában a nők katonák lenni. A katonaságban mindig, mindenhol elenyésző a nők aránya a férfiakhoz képest. Miért nem lehet azt elfogadni, hogy a nőket ez egyszerűen nem érdekli? Miért kell mindenáron társadalmi konstrukciót keresni minden mögött?

"Nem, kedves kérdező, nem lehetséges komoly vita. Az első és legfőbb ok, hogy a vita hangnemét kérdéseddel és kommenteddel megszabtad. Ezzel el is dőlt minden. Gondolod, hogy vakhitet értelmes ember cáfolni akar?"

Ez nem vakhit. Azért ez az álláspontom, mert ebben látom a legtöbb logikát, és ezt látom a valósághoz legközelebbinek. Jó érvekkel és bizonyítékokkal teljesen meggyőzhető vagyok. Ez nem egoharc.

"Ehhez képest szinte lényegtelen ok, hogy "komoly" érv e kérdésnek még egy szűk szegmenséről és sok oldalnyi. Nem véletlenül vannak a témában több száz oldalas tanulmányok. "

Linkelj párat, megnézem őket.

"Például egy apróság. Prekoncepciók szívesen használnak lehengerlő kifejezéseket, mint világszerte, amióta világ a világ. Észre sem veszik, mennyire gyengítették vele saját állításaik hitelét. Pont ezért nem is érdemes felhozni a rengeteg ellenpéldát, és a világ (benne a férfi és a nő) sokszínűségét testi adottságokban, szellemben, gondolkodásmódban, empátiában. "

Nagy átlagokban beszélek. Amikor azt írom, hogy az "egész világon" a nők aránya kisebb a hadseregekben, akkor arra gondolok, hogy átlagolva egyértelmű a túlsúly. Lehet, hogy Samoában az arány eléri a 48%-ot is, de a legtöbb országban, úgy látom, 20% alatti.

"És kedves kérdező, akár a 2. egyetemedet végzed, akár nem, te bizony nem tudod, mi az a feminizmus"

A feminizmus tudtommal egy olyan mozgalom, aminek célja eltüntetni a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket. Ez több hullámban történt és az egyes hullámok más és más különbségekre irányultak. Az első hullám tudtommal a jogi különbségeket célozta meg (nők nem szavazhattak, nem volt egyenlő a munkaidejük, stb). Aztán jött a férfi-női szerepek kiegyenlítése, egyenlő esélyek, egyenlő fizetés, karrierlehetőség a nők számára, stb. Manapság pedig az egész kiterjedt, és olyanok vannak terítéken, mint a "nemi egyenlőség megvalósítása nyelvi szempontból" (pl. ma már diszkriminációnak számíthat a "manageress" szó használata, de olyat is hallottam, aki azt nehezményezte, hogy a "nős" szó oroszul úgy hangzik, mint "замужем", ami szó szerint "férfi mögött"-et jelent, és hogy ez micsoda dolog), meg a "sex" és "gender" közötti különbségtétel, meg kvóták felállítása.

A "feminizmussal" nincs bajom, mert a "feminizmus" egy tág fogalom, aminek szerintem van sok jó és sok rossz oldala. Jó oldalnak tartom azt, hogy a nők kivívták az egyenjogúságukat, igazából nem is értem, ez miért ilyen későn történhetett csak meg. Okkal találták a nők felháborítónak, hogy nem volt szavazati joguk és más jogaik sem voltak egyenlőek.

Rossznak tartom viszont az olyan törekvéseket, amik ott is erőltetik az egyenlőséget, ahol arra semmi szükség. Nem politikai egyenlőségre gondolok, hanem pl. férfi-női létszám egyenlőségére. (Tehát itt az "egyenlőség" szót nem etikai értelemben értem, hanem matematikai értelemben, nem minőségileg, hanem mennyiségileg). Olyan törekvésekre gondolok, melyek szerint egyenlővé kéne tenni a férfiak és a nők létszámát a rendőrségben, hadseregben, vagy a parlamentben. Az egész ott bukik el, hogy a feminizmusnak vannak olyan irányzatai, amik szerint a férfi és női különbségek teljes mértékben társadalmi képződmények. Ez nem igaz. Maga az alapelv hibás, ugyanis nők és férfiak nem egyenlőek (azonosak), hanem különbözőek és nemcsak biológiai különbségek vannak köztük. Lehet ellenpéldákat hozni mindenre, de nagy átlagban tisztán kivehető, hogy a férfiak és a nők más szerepeket töltenek be, más módszereket használnak, más az érdeklődésük. A nők nincsenek kizárva a focimeccs-nézésből, egyszerűen nem érdekli általában őket a focimeccs, és ennek fejlődéstani okai vannak. A férfiak sincsenek kizárva a szépségiparból, de ennek ellenére nem sok férfi műkörmös van, mert a férfiakat nem a benyomáskeltés, nem a szépítkezés, nem a fogyókúrák, a narancsbőr elleni védekezés, a ruhák, a divat érdekli, mint ahogy a nőket sem szokta érdekelni a szerelés, az autók világa vagy a fegyverek. És aki ebben a társadalmi neveltetést látja, az eltúlozza a társadalom és lebecsüli a biológia szerepét.

Azt gondolom, hogy aki ezt nem látja be, az nem hajlandó szembenézni a tényekkel.