1920 körül, amikor kiadták a numerus clausust, abban az időben mivel volt magyarázható az, hogy a zsidók száma felülreprezentált a kommunista mozgalmakban és az értelmiségi pályákon?

I. Az értelmiségi pályákon azért voltak felülreprezentáltak, mert:

(1) Nagy többségük városokban lakott, nem nagyon létezett zsidó paraszt.

(2) Nem voltak köztük nemesek, ezért nem zárkóztak el a kereskedelemtől, ipartól, tudománytól stb., amit a nemesek rangon alulinak tartottak, és amiktől a nemesi mintákat követő polgárok is távolt tartották magukat. Pl. az egyetemeken minden nemes vagy "úri" mintákat követő polgár jogász vagy katonatiszt akart lenni, miközben a modernebb felfogású középosztálybeliek mentek mérnöknek, orvosnak stb. A zsidók mindannyian ebbe az utóbbi kategóriába estek értelemszerűen.

(3)Amikor végbement a modernizáció, az átmenet a paraszti/nemesi társadalomból a polgári/ipari társadalomba, a zsidóknál előnyt jelentett, hogy ők rendszerint tudtak írni-olvasni és szöveget értelmezni, mert a vallásos neveltetésnek ez része volt.

Igazából a zsidók 1850 előtt hátrányos helyzetűnek számítottak, pont azért, mert nem lehettek nemesek és nem fértek be az "úri" társaságba. Ezért olyan lenézett dolgokkal foglalkoztak, mint a vállalkozás, a kereskedelem, vagy ügyvédkedtek, orvosok, mérnökök lettek. 1900-ra azonban ezek nagyon jövedelmező tevékenységek lettek és a zsidók előkelő helyre kerültek a társadalmi ranglétrán. (A cigányoknál fordított a helyzet: ők teknővájóként vagy kovácsként a középkori társadalomban egész kedvező helyzetűnek számítottak, azonban a XX. századra mindez leértékelődött és már hátrányos helyzetűek lettek.)

II. A komcsik között azért volt sok zsidó, mert

(1) Értelemszerűen a kommunista mozgalom vezetői a "modern" felfogású értelmiségből kerültek ki, amiben eleve sok volt a zsidó.

(2) A zsidók számára, mivel identitásproblémákkal küszködtek (vagy elzárkóztak, vagy ha nem zárkóztak el, akkor őket nem fogadták be, a zsidókon belül is rengeteg vita volt arról, hogyan is kellene a többséghez viszonyulni), vonzó volt egy egyenlő társadalom ideálja, ahol mindenki egyenlő, nemzetköziség van stb., szóval nem számít sem a nemzeti identitás, sem a származás.

(3) A zsidók nem nagyon lehettek nemesek, ezért a nemesség, az "úri" jelleg sem volt számukra fontos, esetleg még ressentiment-t is éreztek a nemesekkel és "urakkal" szemben, ezért is közelebb állt hozzájuk az egyenlőség gondolata, mint a nemzsidókhoz.