Miért viseltetnek az emberek nosztalgiával a XX. Századi diktatúrák és diktátorok iránt?
válasza:Mert azokban az országban, ahol nosztalgiáznak, sokkal jobb volt akkor az élet, mint most.
Én 25 éves vagyok, tehát sok közöm nincs a szocializmushoz; mégis jobban örülnék neki, mert akkor tudnám, ha végzek lesz munkám és nem kell bérrabszolgaként keccsölnöm valahol.
A Hitleri Németország is egy nagyon szűk kört leszámítva mindenkinek nagyon jó volt. Aki mást mond, az dezinformátor.
válasza: válasza: válasza:Az emberi természet szeret egy vezetőt maga fölött.
Mivel a Jóistenbe vetett hit kezd megfogyatkozni, egy nagy embert keresnek helyette.
Ma már nincsenek olyan vezetők, mint azokban a régi szép időkben.
válasza: válasza:Ami az egyiknek negatívum, a másiknak pozitívum.
Ha permetezzük a gyümölcsöst, a virágoknak pozitívum, a levéltetveknek negatívum:(
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Az odáig világos, hogy a dolgok nem feketék és nem fehérek, ugyanazokat a dolgokat mindenki másként éli meg. De nekem az az érzésem, hogy ezekben az esetekben többről van szó, mint egyszerű megszépítő távlatról.
Érdekes, hogy pl. egy volt tanárom veszettül gyűlöli a kommunistákat, kommunizmust (de olyan szinten, hogy habzó szájjal; órán is meglehetősen sokat politizált nyíltan), közben meg állandóan nosztalgiázik a kádári időkről, hogy akkor akkoriban bezzeg minden mennyivel jobb volt, sőt, még a közterületek akkori nevét használja most is gyakran (pl. Dimitrov tér a Fővám tér helyett stb.). És mindehhez még csak nem is idős annyira.
Aztán személyes beszélgetések során hallottam egyszerű emberektől olyan élménybeszámolókat az 1956-os eseményekről, amelyek finoman szólva nem hasonlítanak a hivatalos álláspontra, és valahogy nekem ezek életszerűbbnek, valóságszagúbbnak tűnnek... (Félreértés ne essék: ezek egyszerű kisemberek, akik sose voltak kommunisták, de különösebben nem is vegzálták őket.)
Szóval sokat gondolkodtam már ezeken a dolgokon -- igaz, még nagyon fiatal vagyok --, de az is lehet, hogy talán nincs is ezekben a kérdésekben abszolút igazság.
Nemrégiben megnéztem Ceaucescu tárgyalását és kivégzését (még sose láttam), és emberileg nagyon tanulságos volt, sok mindent megértettem belőle. (Például ő is meglehetősen népszerű lett azóta megint.) Vannak olyan országok, népek, akik szembenéztek a múltjukkal, megpróbálták feldolgozni és továbblépni; és olyanok is, akik nem is filozofálnak ilyen dolgokon, hanem egyszerűen csak a múltjuk részének tekintik, ma pedig köszönik szépen, a mostani életüket élik.
válasza:"legfőképp nem értékelik személyes szabadságukat ami elég szomorú."
Az a szomorú kedves válaszoló kolléga, hogy a mai fene nagy szabadságban hány család éhezik. Hány család nélkülöz. A szabadság tényleg szép eszme de azért vannak fontosabb dolgok is az ember életében főleg ha korog a gyomra.
Csak meg kell nézni hány ember figyeli a forint frank árfolyamot napról-napra, mert azon múlik mikor teszik ki a házából. Ez kérlek a szabadság :)
A régi rendszereknél egy csekély csoport nagyon jól járt a többség meg éldegélt szép csendben, a mostani demokráciában meg sokkal több embernek van tele a zsebe csak a maradék meg már nehezebben éldegél. Ezért nosztalgiáznak az emberek.
válasza:Ajánlanám a Tanú című filmet!
Hihetetlen, hogy még mindig vannak akik a múltbeli rendszer propaganda hatása alatt vannak. Képzeld éhezők akkor is voltak, csak nem volt szabad beszélni róla!
válasza:# 9: Azért ezt kötve hiszem. Nálunk a szocializmusban maximum azok éheztek, akik elverték az összes pénzüket. Más országokra tudom, hogy ez nem igaz; de itthon bizony lecsuktak, ha nem dolgoztál. Ha pedig kötelező dolgozni, automatikusan kapsz fizetést is (kivéve ha a gulágon töltöd az idődet). Nagyszüleim pedig anyai ágon, mindketten alkoholisták voltak, elverték a pénzük nagy részét, mégsem éheztek soha (Igaz, az öreg bányász volt, úgyhogy állítólag volt mint a tejbe aprítani).
# 3: Tudom, hogy ez a mostani álláspont, ezért is írtam a véleményemhez, hogy egy szűk kört leszámítva sokaknak nagyon jó volt. Akkoriban kezdődött meg a munkás lakások építése, mindenkinek volt munkája, pont mint később a kommunista szocializmusban; voltak munkás nyaralók, nagyon jó juttatások, stb...
A zsidókérdést pedig szerintem ne firtassuk, mert ott sem lehet tudni, hogy mi az igazság. (Pl.: én dédnagypapámat is elvitték, mégsem volt zsidó, stb...)
Egyébként a demokráciával csak az a probléma, hogy addig van szabadság, amíg te is azt akarod, ami központilag elfogadott. Ha ez nem megy, máris alkotnak egy akármilyen törvényt és mehetsz börtönbe; vagy éppen megbélyegeznek és úgy tesznek tönkre.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!