Miért viseltetnek az emberek nosztalgiával a XX. Századi diktatúrák és diktátorok iránt?

Jó a kérdés, lájkolom!

Az első válaszadóval értek egyet különben.

Nincs kedvem bő lére ereszteni, de a melós létbiztonsága körökkel jobb volt a szocializmusban.

Föl lehet ám tenni ezt kérdést ravaszabbul is :)

- Miért viseltetnek az emberek nosztalgiával egy olyan rendszer iránt, ahol mindenkinek lehetett munkahelye (és fizetése) nem azon rágta a gyomorideg a melóst, ha kiesik egy hónap, akkor mindennel elbukhat,

Na itt megnyomtam az Entert félúton, de most nem folytatom, asszem átjön, mire gondolok :) A melós elképesztően kiszolgáltatott ebben a kiba. "demokráciában", a jogait szép lassan törvénybe foglalva is legyalulják a helytartók. Lásd a Merci alkalmazott beszámolóját pl.

De Oroszországban is komoly nosztalgiája van a földrésznyien hatalmas, világot sakkban tartó Szovjet birodalomnak.

Nosztalgia. Az idő mindent megszépít. Én éltem gyerekként a szocializmusban, úttörő és kisdobos is voltam. Nekünk, gyerekeknek sokkal jobb volt, mint a maiaknak. De azért lényegesen jobban be volt szűkülve a lehetőséged is. Ahova születtél, az lett belőled és ott is maradtál. Ha ma szorgalmasan tanulsz, beszélsz nyelveket, az egész világ nyitva áll előtted. Te döntöd el, mi akarsz lenni, hol akarsz élni és mit akarsz csinálni. Ez ebben a világban nagyon jó.

Sajnos régen az embereket az állam kiszolgálta. Ma már az állam nem annyira gondoskodó, kell még néhány év, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy nekik kell gondoskodniuk a jövőjükről, nem más fog gondoskodni róla.

Diktatúrák és diktátorok mindig voltak, mindig lesznek. Az a kérdés, hogy ha megnézed a mai Oroszországot... szeretnél Moszkvában élni? Egyszer menj el oda, nézz körül, aztán örülsz majd, ha visszajössz :D De mehetsz Türkmenisztánba, vagy Észak-Koreába is körülnézni. Az ottani emberek szerintem ugyanolyan elégedettek, mert csak azt ismerik.