A cigány is egy nemzetiség mint pl. az angol?

@ Rostás Martin:

Kíváncsivá tettél. :D

A keresés előtt arra tippeltem, hogy a "manus" olyasmi lehet, mint a mulatt, a mesztic, vagy a quarteron, tehát félvér vagy negyedvér; de nem. Átfutottam néhány Wikioldalt, ill. beleolvastam pár cikkbe. Érdemes volt, tisztult a kép valamelyest.

Néhány olvasnivaló, ha valakit érdekel:

Magyar cigányok:

[link]

[Romungro: a "rom" szó embert jelent, a "romungro" tehát magyar cigány (vagy egybeírva: magyarcigány) ember.]

Cigányok:

[link]

Cigány népcsoportok országok szerint:

[link]

Szintók:

[link]

Cigánybűnözés:

[link]

Tények és tévhitek című sorozat az Indexen: Nem uptodate (2009-es, egyes adatok pedig 2001-esek, ill. 2003-asak), de az alapvető információk miatt mégis hasznos.

1. Támogatások és segélyek:

[link]

2. Munka:

[link]

3. Bűnözés:

[link]

Jó olvasást. :)

Erről csak az a véleményem, hogy a nyugodt, kis kertvárosi családi házamban leélt huszonvalahány évem után, valahol Budapest egy nívós környékén, bizonyára én is mélyen elítélném a csúnya, kirekesztő, szűk látókörű rasszistákat, ám tekintve, hogy nekem ez nem adatott meg, és kénytelen voltam egy olyan városban felnőni, ahol, és aminek a vonzáskörzetében hírhedten sok a cigány, a putristól a "telepin" át a maffiózóig, valahogyan nem tudok együtt érezni szegény páráimmal, amikor a kirekesztettségük felett érzett, mérhetetlen szomorúságukban négy-tizennégy fős csoportokba verődve kukákat borogatnak az utcán, üvöltöznek a buszvégen, rabolnak a szórakozóhelyeken és környékükön. A kötekedést azért nem említem külön, mert az folyamatos kísérője e tevékenységeknek, melyekkel nyilván az integrálódásukat szeretnék meggyorsítani valamelyest.

Bizonyára hihetetlen, de a családomban vannak feketék, afrikaiak, és érdekes módon ők normálisan tudnak viselkedni, annak dacára (vagy talán éppen ezért?), hogy közülük néhányan egy az idők folyamán igazi cigányputrivá átalakult társasházban élnek/éltek évekig, annak minden csodájával, a közös vécéhelyiséggel, az autó elé kiszaladó, homokozóba szaró pulyákkal, az éjszakába nyúló, szamurájkardos leszámolásba átcsapó össznépi, zenés-táncos otthoni integrációs mulatsággal és a nyolcadik utód örökösödési vitájából származó perpatvarokkal együtt, melyekre rendszerint ősi, etnikai-integrációs rituálék során át kívánnak megoldást találni.

Aztán van olyan részben cigány cimborám is, aki kikéri magának a cigány jelzőt, annak ellenére, hogy a családjában többen is mutatják az etnikai jellegzetességeket. Na, ha valaki, akkor ő rasszista, ő kifejezetten rühelli a cigányokat, azzal együtt, hogy származása okán ő is volt az a fajta integrálódni akaró, szerencsétlen, lakótelepi utcagyerek, akinek az archetípusáról már esett szó fentebb, csak aztán valahogy belátta, hogy mégsem úgy megy az, hogy kiabálni, kötekedni, telefont elszedni helyes lenne, és otthagyta ezt a társaságot tizennégy-öt évesen. Ő nem akar integrálódni, mert normális ember; érdekes módon nincs szüksége felzárkóztatásra és társadalmi megértésre.

A jó sorsom úgy hozta, hogy manapság Pest egy igen békés környékén élhetek, ahol nincsenek cigányok - a kettő között összefüggést keresni, bizonyára, politikailag inkorrekt lenne -, és egyáltalán nem hiányzik, hogy kétszer is meg kelljen gondolnom, hogy lemegyek-e az éjjel-nappaliba tejért fél tizenkettőkor, vagy azon kelljen morfondíroznom, hogy kerüljek másfél mérföldet, vagy fölspanoljam magamat egy jó bunyóra, ha ez vagy az a környék útba esik a lakóhelyemtől az úti célomig.

Ettől még persze nem "utálom a cigányokat", de ha tehetem, nem feltétlen keresem a társaságukat. Mint ahogy nem szállok fel olyan típusú repülőgépre sem, amelyikből több van a tengerben, mint a levegőben. Most akkor gyáva vagyok? Biztosan olyan helyen éltem huszonkét évig, ahol nem volt lehetőségem teljes körű, reprezentatív tapasztalatokat szerezni a cigányokkal, mint népcsoporttal kapcsolatban, és ettől lettem én ilyen gonosz kirekesztő! Sajnálom, legközelebb jobban körülnézek.

:(

"

3. A normál iskolákban tanuló roma gyerekeknek nem csak a bőrszínük miatti konfliktusok jelenthetnek problémát, de még ez is hátrányosan befolyásolhatja őket a tanulásban. Ugyanis nem csak a gyerekek, hanem a pedagógusok egy része is _előítéletes_, tehát alapon másképp állnak a roma gyerekekhez."

Erre az én édesanyám mindig azt mondta, hogy:

"A kettesből lehet egyest csinálni...még a hármasból is..., de ha négyes-ötös tanuló valaki, akkor azt maximum hármasig tudják lerontani bármi miatt, az már meg nem bukhat."

Ebből nekem speciel az jön le, hogy ha a cigány tanuló is 4-es-5-ös-re megtanulná a tananyagot, akkor a tanárnő zsebre tehetné az előítéleteit..., de valljuk be...erre a kisebbség nem igen törekszik.:)))

@ Alaque:

A rasszistákkal (vagy a gondolkodásukkal) pont az a baj, hogy kizárólag a saját rossz tapasztalataikra alapoznak (ill. másokéra és a közkeletű tévhitekre), tehát szubjektív benyomások alapján elítélnek és diszkriminálnak MINDEN egyes cigányt (vagy zsidót vagy négert stb.).

Másik megközelítésből pedig nem azok a "nem rasszisták", akiknek soha életükben nem voltak negatív tapasztalatai kisebbségekkel, mert olyan helyen élnek stb.

A lényeg pontosan az, hogy az egyes embereket kellene nézni, nem az egész nemzetiséget en block. Mert akármilyen hihetetlen is annak, aki kizárólag az egyik oldallal találkozott, hogy van másik oldal is, tényleg van.

Nekem például nem kevés konfliktusom volt romákkal, elég durvák is, de nem részletezem; nem keresem az ilyen társaságot, sőt, távol tartom magam tőlük amennyire csak lehet. De magyarban vagy más nemzetben sem haverkodok ilyenekkel, tehát nem a származásuk miatt, hanem a viselkedésük, a cselekedeteik miatt.

Ugyanakkor vannak/voltak roma ismerőseim, akikről sok magyar példát vehetne (tanulás, munka, családi élet, segítőkészség terén). Ebből kiindulva is hiba lenne az általánosítás.

Tehát vannak ilyenek és olyanok is közöttük, és mindig az embert kell nézni, nem a bőrszínét.

Nem kell együttérezned a bűnözőkkel a hamis nyavalygásuk miatt, hiszen az evidensen csak színjáték. Az is teljesen érthető, hogy mindenki nyugodt, biztonságos környéken szeret(ne) élni és közlekedni, nem hiányzik a konfliktus. (Nekem sem. Ezért is kerülöm a veszélyesebb helyeket. De nem csak a balhés cigányok, hanem az egyéb balhés emberek miatt is.)

A cimborád kapcsán csak annyit, hogy jó, hogy vannak ilyenek is, mármint akik segítség nélkül képesek kitörni. (Nem egyedi eset szerencsére.) De sajnos sokan nem ennyire céltudatosak vagy szerencsések.

Egy hasonlat: a hátrányos helyzetből a magyar gyerekek közül sem sokan tudnak a saját erejükkel kitörni, sőt, felnőttek sem. Az ország mélyszegény részein sok ember tengődik a létminimum alatt, mert nincs munkalehetőség, vagy mert nincs megfelelő képzettsége, mert nem volt lehetősége vagy nem akart tanulni, amikor lehetett volna stb. Sokan szerencsét próbálnak a fővárosban vagy az agglomerációban, sokan pedig ott maradnak a "szülőföldjükön".

Az ottmaradtakat mégsem nagyon szokták nyavalygatni országszerte, hogy milyen tehetetlenek, igénytelenek, miért nem költöznek el stb. Őket - többnyire - megértik a "nagymagyarok", mert hát alig van értéke az eladható lakásnak/háznak, annyiból nem lehet máshol ingatlant venni stb.

De a cigánytelepeket illetően már közel sem tapasztalható ez a nagy empátia: a rasszisták szerint a cigányok igénytelenek, nem is akarnak normálisan élni, dolgozni, és fúúúúj, milyen körülmények közt vannak stb. Pedig csak azt kellene végiggondolni, hogy a romatelepről még nehezebb megszabadulni anyagi eszközök híján...

Tehát érted a problémát? Nem azonos (azaz nem igazságos) elbírálás alá esik két (vagy sok) ember, pusztán a bőrszínük miatt. Ez a kettős mérce.

Még egy példa: apai nagypapám egy szegény falusi család legkisebb (9.!) gyermeke volt. Valahogy annyira benne volt a tanulásvágy, hogy a szülők halála után a testvérei kifizették az ő (csekély) részét az örökségből, hogy egyetemre mehessen. Így lett a falusi parasztgyerekből jogász, néhány évig kisgazdapárti országgyűlési képviselő (és egy ideig az országgyűlés jegyzője is), továbbá pár évig egy népfőiskola igazgatója.

Ez egy szabályos sikertörténet, pont mint a mesékben. De ritkaság, amire nem sokan képesek. Ezt tudva nem várható el minden egyes falusi magyar gyerektől ugyanez a hozzáállás és karrier, és nem lenne tisztességes azt mondani, hogy mindenkinek ilyennek kellene lennie. Remélem, érted, mire gondolok.

[Csak a teljesség kedvéért: a sikersztori a 2. világháború után véget ért, mert nagypapa "rendszeridegen elemnek" vagy minek minősült az addigi párttagsága és tevékenysége miatt; nem engedték a szakmájában sem dolgozni, éveken át segédmunkás volt... :((( ]

Tehát összefoglalásként csak annyit javasolnék neked, hogy akármennyi rossz tapasztalatod volt is, ha pl. egy társaságban egy addig ismeretlen romával találkozol, ne utasítsd el pusztán a származása miatt. Rövid időn belül kiderül, hogy milyen ember; ha "nem normális", akkor lapát, ha normális, akkor meg akár haverkodhattok is. És úgy egyáltalán, ne kezelj homogén egységként közel egymillió embert.

(Javaslom, olvasd el az eddigi válaszokat, ill. a belinkelt kérdésnél főleg 2xSü válaszait, plusz a mai válaszombeli linkeket.)

@ 23.:

<Erre az én édesanyám mindig azt mondta, hogy:

"A kettesből lehet egyest csinálni...még a hármasból is..., de ha négyes-ötös tanuló valaki, akkor azt maximum hármasig tudják lerontani bármi miatt, az már meg nem bukhat." >

Nem tudom, édesanyád mennyire járatos pedagóguskörökben. Ha ő maga is az, akkor a normálisabbak közé tartozik. De úgy általánosságban sajnos nincs igaza, ugyanis a tanárok egy része teljesen szubjektíve értékel, magyarul "pofára". Nem csak bőrszín, hanem egyéb tényezők miatt is; ebben is elég sok közeli tapasztalatom van. Tehát ha egy tanár akarja, simán meghúzza bármelyik gyereket; jogorvoslati lehetőség persze elvileg van a Közoktatási törvény szerint (független vizsgabizottság előtt számot adni a tudásról), de ezzel nagyon kevesen szoktak élni; adott esetben inkább iskolaváltással oldják meg a problémát.

Másrészről pedig - bármilyen furcsa is :D - a tanár fő feladata a TANÍTÁS, nem csak az értékelés. Részben a saját munkáját is értékeli egy-egy osztályzattal tehát.

Persze ez is egy hosszú és bonyolult témakör, mert sok befolyásoló tényező van (osztálylétszám, problémás gyerekek száma, felkészültség stb.)

Eszembe jutott még egy iszonyatosan elítélendő (és törvényileg elvileg megengedhetetlen) példa: állami gondozott roma gyerekek az egyik intézetben rendszeresen azt kapják egyes "nevelőktől", hogy ők csak b.dös cigányok, és úgyis a sitten fognak kikötni stb. Pedig ezeknek az elvileg szakképzett embereknek pontosan az lenne a feladatuk, hogy normálisan neveljék és segítsék ezeket a gyerekeket; a lelki terror pedig tilos és büntetendő...

De, megértettem, nem ítélek el senkit az alapján, ahogyan kinéz, mert ugye erről van most szó, hogy kinézet alapján elítélünk embereket. Kettős mércéről a másik irányból is beszélhetünk. Amikor a kilencvenes években a hivatal előtt centis aranylánccal a nyakában kiszállt a Merciből a nagy, potrohos cigányember, mögötte baktatott az asszony meg a két pulya, és mentek segélyt igényelni, amit szó nélkül meg is kaptak, majd utánuk a kislányát egyedül nevelő anyuka a színestévé miatt nem kapott segélyt, az is kettős mérce szerintem. Vagy tán a vezetékes telefon és a színestévé luxuscikkek, ellentétben a fuksszal és a Mercivel? Nem túlzok, megtörtént.

De akkor hadd fogalmazzam meg másképpen a problémámat. Nem igazán érdekel, hogy ki kap segélyt, ki dolgozik, ki nem. Persze az igazságtalanságot nem szeretem, de ami leginkább szemet szúr, az az, hogy ha belém kötnek - ami korábban bizony hetente megtörtént -, akkor tíz esetből kilencszer barna bőrűek voltak az illetők. Lehet, hogy nem cigányok. És lehet, hogy rossz helyen laktam, de pont erre mondtam az előbb, hogy ne a Rózsadombról védjük már a barna bőrű bűnözőket, legyünk szívesek - de szépen alliterál! -, hanem sétafikáljunk egy kicsit szombat éjjel a Keleti környékén, vagy Oroszlány, Miskolc, Salgótarján vagy Tatabánya kritikus részein.

Érted már, hogy én mit akarok mondani?

Azt hiszem, értem. :D

A probléma csak ott van, hogy én nem "a Rózsadombról védem a barna bőrű bűnözőket", mert

1. Soha életemben nem laktam ott sajnos; és hasonló helyeken sem, mielőtt még felmerülne, hogy egy másik problémamentes helyen élek. Írtam, hogy nem kevés és elég durva konfliktusaim is voltak már romákkal, ill. ismeretségi körben is voltak gondok. (Ha gondolod, leírhatok néhány esetet...)

2. NEM a bűnözőket védem, hanem az ártatlanokat. Pont azt próbálom magyarázni, hogy ne a bűnöző réteg alapján ítéljük meg a többieket.

Ebből következőleg sem okom, sem kedvem "kritikus helyeken" sétafikálni, egyrészt azért, mert mint mondottam volt

1. A bűnözőket nem védem.

2. Kerülöm a veszélyesebb helyeket, függetlenül a garázda elemek bőrszínétől.

Ez a saját városomban és a környékben is érvényes.

Nálunk a romák aránya hivatalosan kb. 1%, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag kb. 3% lehet; az előző lakhelyemen kb. 10% volt; tehát egyik sem mondható soknak. Viszont a környékben mindkét esetben található több kisebb település, amelyek esetében jóval magasabb az arány. Pontos adatokat nem tudok, de az egyikben szerintem elérheti akár a 60-70%-ot is, az a falu tiszta Chicago, de nem kizárólag a romák miatt... Amikor rendszeresen jártam arra, ugyanúgy gyakran ellenőriztem, rendesen bezártam-e a táskámat, ill. magamhoz szorítottam, mint amikor Budapesten a Nyugati környékén, a nagykörúton, vagy más, forgalmasabb helyen járok. :D

A kilencvenes évek elején tényleg nagyon működött a kettős mérce, én is hallottam hasonló történetet, sőt, még később is. Szóval ezt sem vitatom. (Egyik ismerősöm is mesélt érdekeseket, és azt a következtetést vonta le, hogy nem a megfelelő bőrszínnel született. :D)

De innen meg tovább lehetne menni, mert a beköltöző erdélyi magyarok is kaptak olyan támogatásokat, amiket mi, "őshonosok" álmodni sem mertünk volna (lakásvásárlási támogatás, jövedelempótlás). De szerintem ne térjünk el a tárgytól, csak megemlítettem.

Szóval, az dicséretes, ha nem vagy teljesen előítéletes, de azért én úgy érzem, mégsem kerek a világ. De ha a zsűri/zsüri tárgyában sikerült a paradigmaváltás, akkor ezen a területen is van remény. :)

Shalom uvracha.

Berta, most már tudod, hogy a beás nem oláh, a lovári viszont az. ☻.

Igazad, van, az adatokat nem a statisztikából vettem, csak úgy becsültem. Iskolába cigánygyerekekkel jártam, 25 ből 8 volt cigány. Ilyen volt a városkában is az arány. ezekből 2 nem bukott soha. A nagy bukottak kábé csak hetente vertek meg minket gádzsókat és voltak olyan rendesek, a tízórait minden nap mástól vették el. De volt egy akivel barátkoztam is. Később olyan halyen laktam, ahol a lakosok fele volt cigány. Később a munkahelyen volt cigány brigád irányításom alatt. Azóta tudom, hogy reménytelen. Hiába akartak dolgozni (ha láttam), minden műveletet magyarázni kellet. ha nem néztem oda egy kettőre készen voltak, azután szét kellet szedetni és újra csinálni felügyelet alatt. A véleményemet a tapasztalat formálta, nem az előítélet. Illetve az előítélet a tapasztalatból. Egyébként sokat ismerek és a tiszteletet megadom nekik, és ők is nekem (előre köszönnek és cigányul szólnak hozzám). De én ismertem a lehetőségeiket a szociban, és akkor sem tudtak kivakarkodni a "nyomorból" mert ha volt is lehetőségük, és volt, akkor is azt a saját hagyományos életmódjukat választották, ami a "kultúrájukhoz" tartozik. Most is olyan helyen lakom, hogy az ablakból, a magasból egy általuk lakott utcát látok és hallok (éjjel- nappal).

Néhányuk sokra viheti, de a többségből soha nem lesz semmi. Az alaptermészetükből eredően. Ezt nem illik mondani (egyelőre), de aki ismeri őket mélyebben, nem csak egy egy véletlen találkozásból, így gondolja. A gyerekek aranyosak, amíg gyerekek, ha felnőnek félhetsz tőlük. De az a gyerek is olyan, hogy szépen köszön (szebben mint a fehér gyerek, sőt az hiába szomszéd akkor sem köszön), de három lépés utány hátulról leköpi az öreg nénikét (anyámat). Miért? Mert az iskolában tanulta, hogy köszönni kell. Otthon meg azt hogy a gádzsót gyűlölni kell. Mert bizony ők azok akik jobban gyűlölnek minket mint mi őket.

Két és fél évszázada próbálják integrálni őket. Mindenféle módon, az adott kor elképzelései és ismeretei szerint. Eredmény? Még részeredmény sem. Mert amit annak lehetne mondani, inkább kivétel ami a szabályt erősíti.