Szerinted helyes dolog feláldozni néhány embert a társadalom érdekében?

Anno találkoztam egy kérdéssel, ami igencsak elgondolkodtatott: Megölnél-e egy ártatlan embert, ha ezzel megszüntethetnéd az éhezést a Földön.

Anno ostobának tartottam azt, aki erre a kérdésre nemmel válaszol. Bár anno ostoba érveket hallottam csak, mint „de hát, lehet, hogy családja van” és hasonlók. (Bár a legtöbb véleményt nyilvánító inkább a kérdést, a szituációt próbálta semmissé tenni, nem értvén, hogy itt elvi kérdésről van szó, nem arról, hogy hogyan lehetséges egy ember megölésével megszüntetni az éhezést.) Márpedig itt egy döntésről van szó. A döntés pedig az, hogy egy ember haljon meg, vagy sok millió. Látszólag nagyon logikus a válasz: Igen.

De ma már máshogy látom a dolgot. Nagyon sokszor mutatják meg a jelenségek az igazi arcukat, ha extrapoláljuk őket. Tegyük fel, hogy megöljük azt az ártatlan ember, megszüntetve az éhezést. Aztán feláldozunk még egy ember, hogy megszüntessük a rákot, majd még egyet, hogy megszüntessük az AIDS-t. Mindig lehetne valami, ami többet ér egy ember életénél. Az eredmény akár lehet az is, hogy emberek millióit, milliárdjait áldozzuk fel pár ezer ember jobb, boldogabb életéért. Na erre viszont már egyértelmű az értékítéletem: erkölcstelen, igazságtalan tettek sora lenne.

Tulajdonképpen nagyon analóg a kérdés azzal, hogy pl. szabad-e, etikus-e embereken kikísérletezni egy gyógyszert, ha a kísérlet visszafordíthatatlan károkat okoz a kísérleti alanyokban, vagy akár az életükkel fizethetnek a kísérletért. Ez sem tűnik ugye túl etikusnak. Logikusnak is csak addig, amíg nem próbálunk ránézni kicsit magasabb, mélyebb perspektívából.

Számomra ebből az volt a tanulság, hogy egy tett, megoldás, döntés csak abban az esetben lehet etikus, ha az semmiféle etikátlan következménnyel nem jár. Az etikusságot nem lehet relatív módon kezelni, nincsenek fokozatai. Persze vannak esetek – és sok ilyen eset van –, mikor rossz és rosszabb közül dönthetünk csak, de ettől nem válik a kevésbé rossz jóvá, bocsánatossá, elfogadhatóvá. Minden ilyen esetben meg kell próbálni azt a bizonyos éhezést úgy megszüntetni, hogy senkit ne kelljen megölni hozzá. Amíg ennek a lehetősége megvan, addig nem fogadható el semmiféle áldozat.

Sajnos két dolog nem megfogható,egyik az,hogy mi a társadalom érdeke.Ne menjünk bele,hogy mily társadalmi létrákon,kinek-mi az érdek,csak fogadjuk el a tényt,hogy van egy érdek ami KÖZÖS és a társadalom minden egyes tagjának egyaránt fontos érdeke.A következő,mi a garancia arra,hogy miután megtörtént az "áldozás" az érdek a:megvalósul;b:megmarad.Emellett a két dolog mellett pedig a valós probléma az,hogy ha fent említett pontok mindegyike beteljesül,ösztönös hajtóelem lesz az új cél elérése.Ezt egy válaszoló már kifejtette,nem megyek bele jobban.

DE a kérdést több módon lehet értelmezni:Ahogyan a Bűn és bűnhődés c. könyvben körvonalazódik,vagy akár a halálbüntetés témájában,"feláldozni" néhány embert a társadalom "érdekében",azaz a társadalom védelmében?Így már a kérdés kevésbé tűnik emberellenesnek,holott az ember élethez való joga mindkét esetben egyaránt születésétől fogva az övé.

És ha kicsit megcsavarjuk még a történetet,rögtön eszünkbe juthat:Szabadságharc,forradalom,stb...Ezt taglalni már irreleváns,de ebben az esetben kérdés nélkül HELYES a néhány ember,persze nem direkt módon kiválasztva.

"Szerinted helyes dolog feláldozni néhány embert a társadalom érdekében?"

Nem nagyon vethető fel értelmesen ez a kérdés, mert nincs olyan, hogy "a társadalom érdeke". Ami a "helyességet" illeti, valójában ilyen fogalom sincs, csak a hétköznapi, pongyola nyelvhasználatban.

11:01

"Megölnél-e egy ártatlan embert, ha ezzel megszüntethetnéd az éhezést a Földön."

Erre szerintem egyszerű a válasz: ha én éhezem és az éhenhalás szélén állok, akkor igen, megölöm. Amúgy meg nem, hiszen minek?

"Nagyon sokszor mutatják meg a jelenségek az igazi arcukat, ha extrapoláljuk őket."

Ez nem így van. Pl. megenni egy darab marcipánt kellemes. Megenni egy kiló marcipánt borzalmas. Nem az utóbbi eset mutatja meg a marcipán "igazi arcát". Általában semmire se megyünk "extrapolációkkal", mert a való életben pont a mennyiségi különbségeken dől el minden, nem az elveken.

"Számomra ebből az volt a tanulság, hogy egy tett, megoldás, döntés csak abban az esetben lehet etikus, ha az semmiféle etikátlan következménnyel nem jár."

Egy következmény sosem "etikátlan". Legfeljebb egy tett lehet az. Pl. az éhezés nem "etikátlan", a halál sem "etikátlan". A tettek tudnak "etikátlanok" lenni, mármint bizonyos etikai vélemények felől nézve.

#6: Egy bűnöző esetében egészen más a helyzet. Az előző válaszomnál az áldozat alatt azt értettem, mikor valakit a tetteitől, döntéseitől függetlenül áldozunk fel, úgy, hogy az nem az áldozat döntése, az áldozathozatalhoz semmilyen módon nem járult hozzá. Egy bűnözőnek a társadalom által bűnösnek tartott tett előtt van döntési lehetősége. Tettének és annak lehetséges következményeinek ismerete mellett tett úgy, ahogy tett. A tette a saját döntése volt, annak következménye elkerülhető lett volna. Ilyen módon ő nem igazi áldozat. Esetleg a környezet, neveltetése áldozata lehet. Lehet ezt cizellálni, de azt hiszem érezhető, mi a különbség az ártatlan áldozat és a bűnöző között.

Persze ebben az esetben is maximálisan arra kell törekedni, hogy az egyén és a társadalom számára a legjobb megoldást találjuk meg. A börtönnek nem a bosszú és az elzárás kellene, hogy a feladata legyen, hanem bizonyos belátásokra kellene ösztönözni a bűnözőt, fontos lenne a nevelés. A másik oldalról meg a társadalomnak mindent el kellene követnie, hogy valaki elkerülhesse a bűnt, legyen valódi választási lehetősége. (Mielőtt valaki aktuálpolitikára fordítaná, a segély nem megoldás. A megoldás a nevelés lenne, persze ehhez értékrend is szükségeltetik, ami a mai korban igencsak szétesőben van.)

#7: A társadalomnak igen is vannak érdekei. Lehet, hogy vannak egyének, akik ezzel nem értenek egyet. Lehet, hogy különböző módon látjuk ezt a célt, különböző eszközöket tartunk helyesnek a cél eléréséhez. Pl. az éhezés megszüntetése nem csak azt érinti, aki éhezik, hanem közvetve azt is, aki nem.

#8: „Amúgy meg nem, hiszen minek?”

Mert pl. te nem csak egy egyén vagy, hanem a szűkebb és tágabb közösségednek része, fajod, korod, eszméd egy megtestesülése. Az ember alapvetően empatikus azzal, amivel közösséget vállal.

#8: „Ez nem így van. Pl. megenni egy darab marcipánt kellemes. Megenni egy kiló marcipánt borzalmas.”

Ez igaz, viszont nézzük meg, hogy van-e és mi a különbség a két extrapolálás között. Az egyik esetben egy olyan paraméter változik, ami erősen kihatással van a tett megítélésére. Máshogy fogalmazva: Lehet egy olyan paramétert becsempészni ebbe az „algoritmusba”, amivel kiküszöböljük a helytelen, abszurd következtetést. Pl. annyit kell hozzátenni, hogy nem pusztán a marcipán megevéséről beszélünk, hanem a marcipán megevéséről éhgyomorra. Egy bizonyos adag marcipán esetén már nem vagyunk éhesek, tehát az extrapolálás megáll egy optimális állapotnál. Tehát tudok egy olyan paramétert mondani, amit nem figyelembe venni hiba lenne.

De mi a helyzet az én extrapolált példámnál. Lehet-e olyan paramétert meghatározni, amit alkalmazva megállítjuk a tettek hosszú sorát? Mindig egy embert áldozunk fel a többség érdekében. Mégis meddig tekinthető etikusnak, és honnantól válik etikátlanná a dolog? Ebben az esetben elfogadtunk egy elvet: A nagyobb érdek megengedi az áldozatot. A helyzet az ezredik extrapolált állapot után sem változik. Nem tudok olyan paramétert mondani, ami változtatna a helyzeten. Persze lehet olyat mondani, hogy az emberek 5%-a feláldozható a 95%-ért. De mekkora ez az érték? Sok vagy kevés ez az 5%? Vagy mondjuk naponta csak egy ember áldozható fel? Én nem látok olyan objektív paraméter, amivel normalizálni lehetne ezt az extrapolációt. Ilyen módon én erősen megkülönböztetném a te példádat az enyémtől.

„Egy következmény sosem "etikátlan".”

:-) No igen. Ahogy irodalomtanárom mondta volt egy nyelvbotlás után: Értsd jól, amit rosszul mondok. Igen, itt arra gondoltam, hogy a következmény olyan, ami rossznak tartott. Ha a tettnek pusztán ez lenne az egyetlen következménye, akkor etikátlan tettnek tartanánk.