Wass Albert tényleg tehetségtelen volt?

"a kérdésíró Wass Albert tehetségére kérdezett"

A tehetség azonban relatív. Lehet, hogy Pistike, aki el tud számolni 20-ig, míg a többiek a kiscsoportban még 10-ig sem, matematikai tehetség. Viszont a Wolf-díjasok mezőnyében Pistike nem nagy tehetség.

Wassal is ez a helyzet: a nullához képest tehetséges, de mihelyt mellérakjuk akármelyik hasonló stílusú, származású, működési helyű és idejű ismertebb írót, rögtön eléggé eltörpül.

"Merthogy Wass Albert emiatt osztja meg a társadalmat, az biztos."

Igen, mert ha a szélsőjobbosok nem ásták volna elő az elfeledett életművét politikai okokból, akkor senki se tudná, hogy létezett bizonyos Wass Albert.

Szerintem meg az relatív, hogy ki tehetséges és ki nem az. Olvastam számtalan olyan könyvet amelyet az égig magasztaltak én mégis majdnem elaludtam rajta. Kétségtelen, hogy egy művészt nem a politikai és ideológiai állásfoglalása miatt kell(ene) megítélni. Mert ilyen alapon József Attila baloldali volt, Radnóti Miklós pedig zsidó származású és kész nem olvasok tőle. Ez így butaság. Az írói nagyságot nem ez fémjelzi. Wass nagyságát már az is jellemzi, hogy a rendszerváltásig be volt tiltva minden egyes műve az országban. Kétségtelenül úgy 2006-tól nagyon közkedvelt író lett. Talán azért is, mert nem úgy ír, mint egy gróftól általában elvárnánk. Mindig is a munkás vagy parasztember bőrébe bújik. Egyébként nagyon sok írásában az ő jelenik meg a főszereplő bőrébe bújva. Ott van például az Ember az országút szélén. Imádom ahogyan leírja a környezetet. Én szinte hallom magam körül az erdő suttogását, látom az őzeket, érzem a tűz melegét. Belém ivódnak a szereplők, mert az egyszerűségük és a gondjaik miatt annyira szerethetők. A Valaki tévedett novelláskönyvét sírva olvastam végig, pedig ritkán tud megrendíteni ennyire könyv. A suliban róla készítettem az irodalom pályázatra prezentációt határon túli magyar irodalomból. A magyartanáromnak nem nagyon tetszett. Leadtam neki a 10 oldalas beadványomat és amikor elolvasta könnyezve köszönte meg hogy elkészítettem. Majd elő kellett adni a győztes pályaműveket. A hallgatóság körülbelül az összeset végigdumálta. De amikor kiálltam én és nem papírról olvastam (ami annyira menő mostanság), hanem előadtam saját kútfőből érdekes módon mindenki elhallgatott és még kérdezgettek is. Én lepődtem meg a legjobban :D

Bocsi, hogy kicsit hosszú lett, de ez kikívánkozott belőlem.