Ki ez a költő? A. ) Kányádi Sándor B. ) Petőfi Sándor C. ) Pilinszky János D. ) Wass Albert

[link]

Kányádi tudtommal ma is él, Pilinszky 1981-ben, Wass Albert 1998-ban halt meg.

Elozo vagyok, mostmar biztos, itt a vers is, Kanyadi a megoldas:

Kányádi Sándor

Nyergestetõ

A néhai jó öreg Gaál Mózesre,

gyermekkorom regélõjére is emlékezve

Csíkországban, hol az erdõk

zöldebbek talán, mint máshol,

ahol ezüst hangú rigók

énekelnek a nagy fákon,

s hol a fenyõk olyan mélyen

kapaszkodnak a vén földbe,

kitépni vihar sem tudja

másképpen, csak kettétörve,

van ott a sok nagy hegy között

egy szelíden, szépen hajló,

mint a nyereg, kit viselne

mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestetõ;

egyik kengyelvasa: Kászon,

a másik meg, az innensõ,

itt csillogna Csíkkozmáson.

Nemcsak szép, de híres hely is,

fönn a tetõn, a nyeregben

ott zöldellnek a fenyõfák

egész Csíkban a legszebben,

ott eresztik legmélyebbre

gyökerüket a vén törzsek,

nem mozdulnak a viharban,

inkább szálig kettétörnek.

Évszázados az az erdõ,

áll azóta rendületlen,

szabadságharcosok vére

lüktet lenn a gyökerekben,

mert temetõ ez az erdõ,

és kopjafa minden szál fa,

itt esett el Gál Sándornak

száznál is több katonája.

Véres harc volt, a patak is

vértõl áradt azon reggel.

Támadt a cár és a császár

hatalmas nagy hadsereggel.

De a védõk nem rettentek

- alig voltak, ha kétszázan-,

álltak, mint a fenyõk, a harc

rettentõ vad viharában.

Végül csellel, árulással

délre körül vették õket,

meg nem adta magát székely,

mint a szálfák, kettétörtek.

Elámult az ellenség is

ekkora bátorság láttán,

zászlót hajtva temette el

a hõsöket a hegy hátán.

Úgy haltak meg a székelyek,

mind egy szálig, olyan bátran,

mint az a görög háromszáz

Termopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,

hõstettükrõl nem beszélnek,

hírük nem õrzi legenda,

dicsõítõ harci ének,

csak a sírjukon nõtt fenyõk,

fönn a tetõn, a nyeregben,

s azért zöldell az az erdõ

egész Csíkban a legszebben.