Petofi sandor-Reszket a bokor mert?

Reszket a bokor, mert...:

Még házasságuk előtt írta meg Reszket a bokor, mert… kezdetű versét, amely 1846 szerelmi dalköltészetének egyik legkiemelkedőbb darabja. Ekkor még alkotásai tele vannak bizonytalansággal, mert nem biztos Júlia érzelmeiben. Ennek a versnek a hangulata mégsem szomorú, inkább nyugodt. A kezdő motívum („Reszket a bokor, mert / Madárka szállott rá”) a lélek rezdülését jelenti, amit az okozott, hogy az imádott nőre gondolt. („Eszembe jutottál”). A második versszakban kiderül, hogy a lírai én még mindig nagyon szereti a megszólítottját, de a viszonzottságban nem biztos: fel is teszi a kérdést Júliának („Szeretsz, rózsaszálam?”), de választ sem várva közli, hogy ő maga imádja („Én ugyan szeretlek, / Apád-anyád nálam / Jobban nem szerethet”). A záró szakasz az évszakok ellentétéből levont következtetés után a kijózanodást mutatja, s a köznapi búcsúformula az indulatok lehiggadásáról ad hírt. Petőfi a népies költészet, a népdal metaforikájával dolgozik (pl. „rózsaszálam” = Júlia), fölhasználja annak stiláris, retorikai elemeit (pl. gondolatritmus:” Reszket a bokor, mert / Madárka szállott rá / Reszket a lelkem, mert / Eszembe jutottál”; párhuzam:” Akkor meleg nyár volt, / Most tél van, hideg tél”; anaforikus szerkeze: „Reszket a…”)t A mű megtette a hatását: Júlia ugyanis beleegyezett a házasságba. összhangot alkot benne remény és kétség, illetve a kétség a remény jegyében fogalmazódik meg, magas fokú lírai közvetlenséggel.).