Csak én gondolom úgy, hogy a II. világháborút az amerikaiak nyerték?

És miből gondolod, hogy a szigeteken zajló harcoknak kevesebb civil áldozata lett volna? Hogy esetleg a fanatizált japán civilek ásóval esnek neki a fegyveres katonáknak, azok meg védekeznek?

Sőt, könnyen lehet, hogy az évekig elnyúló harcok, és a harcokban tönkre vágódó infrastruktúra sokkal-sokkal több életet követelt volna. Igen, ez a háború, sajnos. Ott volt egy őrült vezérkar, aki bármilyen áron is küzdött volna tovább, nem kímélve az életeket - ekkora nyomás kellett hozzá, hogy véget érjen a háború. De sokat elárul a japánokról, hogy a legutolsó, még harcoló katona több, mint 25 év múlva kapitulált...

Így nagyon egyszerű osztani az észt, hogy kegyetlenség volt, és pusztuljon Amerika, de akárhogy nézed, őket megtámadták. Japán hadüzenet küldött nekik (Japán, nem az USA küldte...) Most azért az országért, aki megtámad minket, fel kellett volna áldozniuk ki tudja, hány tíz, esetleg százezer katonát?

Vetítsük át a dolgot másik irányba. Románia megtámad minket, egy települést szétlő - a támadás kezdete után megérkezik a hadüzenet is. Ezek után, hosszú, véres, elnyúló harc alakul ki közöttünk és a románok között. A mi seregeink egyértelműen erősebbek, és lassan-lassan visszaszorítjuk őket, de minden szerencsétlen fenyőfáért Erdélyben magyarok, magyar katonák halnak meg. Többször felszólítjuk Bukarestet, hogy adják meg magukat, vesztésre állnak, nincs esélyük - erre ők telepakolják a gépeiket robbanószerrel, és elkezdenek öngyilkos pilótákat küldeni ellenünk, végén már szinte mindenki harcol, aki mobilizálható volt, dacára, hogy így sincs esélyük.

Nekünk a kezünkben van egy olyan erejű fegyver, amivel akkora csapást mérhetünk az országra, célzottan, ami egyértelműen bizonyítja mind a vezérkarnak, mint a lakosságnak, hogy itt a vonal vége, innentől számukra nincs tovább - vagy megadják magukat, vagy nem lesz más választás, és minden elpusztul. Bevetés után a vezérkar nem rendül meg, sőt, a kapitulálni készülő államfő ellen puccsra készülnek. A következő egyértelmű bizonyíték, hogy ez nem véletlen siker volt, akárhányszor meg tudjuk ismételni.

Ez akkor népirtás? Vagy az a népírtás, amikor a katonáimat, dacára a totálisan kilátástalan, értelmetlen háborúban (ahol én küldtem a hadüzenetet) öngyilkos akciókra küldöm, ahol a legtöbb katonámat annyira fanatizálom, hogy inkább öngyilkos lesz, semmint megadja magát?

Vagy az USA-nak vissza kellet volna vonulnia, hagyni Japánt rendbe rakni magát, aztán folytatni az egészet, megöletnie pár millió katonát, megölni ugyanennyit, mert én jófiú vagyok? Érdekes elképzeléseid vannak a világról...

"És miből gondolod, hogy a szigeteken zajló harcoknak kevesebb civil áldozata lett volna? Hogy esetleg a fanatizált japán civilek ásóval esnek neki a fegyveres katonáknak, azok meg védekeznek?"

Esetleg. Így viszont nincs esetleg. Ráadásul mennyi áldozata volt azóta, hány torz és nyomorék gyerek született, hány túlélőnek rövidítették meg az életét a hosszú távú egészségügyi hatásai? Arról nem is beszélve, hogy a kollektív emlékezetbe vésődő trauma még hosszú hatással lesz generációkra.

"Sőt, könnyen lehet, hogy az évekig elnyúló harcok, és a harcokban tönkre vágódó infrastruktúra sokkal-sokkal több életet követelt volna."

Könnyen lehet, így azonban esélyük sem volt. Lehet relativizálni a náci rémtetteket is, meg az összes többi értelmetlen, civilek életét követelő háborús öldöklést. Kedvencem például, amikor Kádárt azzal mentegetik, hogy helyette más mennyivel több embert akasztatott volna!... Nonszensz érvelések.

"De sokat elárul a japánokról, hogy a legutolsó, még harcoló katona több, mint 25 év múlva kapitulált..."

Egy háborúban résztvevő katona harcol, ha akarja, a legvégsőkig. Ismerem a japán mentalitást, harcmodort. De egy városban éldegélő civileknek ehhez semmi közük, és nem lehet őket büntetni egy őrült vezérkar, fanatikus harcmodor vagy bármi más miatt. Egyszerűen más lapra tartoznak szerencsétlenek. Ez kb. olyan, mintha kivégeznél egy bizonyos népbe tartozót azért, mert a honfitársa megölte egy rokonodat. Semmi köze hozzá. Nonszensz.

"Így nagyon egyszerű osztani az észt, hogy kegyetlenség volt, és pusztuljon Amerika, de akárhogy nézed, őket megtámadták."

Nem mondtam, hogy pusztuljon, de abból elegem van, hogy csak azért relativizálják és magyarázzák ezt a - kimondom - emberi gonoszságot, mert ők nyertek, a mai napig világhatalom, és "jóban kell lenni" velük. Gerinc is van a világon, és ami szörnyű, azt ki kell mondani, el kell ítélni, függetlenül attól, ki követte el.

A japánok alattomos támadása sem piskóta, no meg a kamikáze mentalitás, de azok katonák, akiket megtámadtak, szintúgy. Emberek ők is, természetesen, sokszor kényszerből besorozottak, de a háború résztvevői. Többségüknél fegyver is van, amellyel legalább az esélye megvan annak, hogy valamilyen szinten megvédjék magukat.

"Most azért az országért, aki megtámad minket, fel kellett volna áldozniuk ki tudja, hány tíz, esetleg százezer katonát?"

Azért annyira nem sajnálom őket. Sem Afganisztán, sem Irak nem üzent nekik hadat, és hány amerikai (és szövetséges) katonát feláldoztak már ott az utóbbi években, évtizedben? De ez más lapra tartozik.

Katonai támaszpontokat kellett volna bombázniuk, az még talán belefér, de nem civileket, és pláne nem ekkora számban. Eltúlzott akció volt.

"Ez akkor népirtás?"

Mégis mi más lenne? A népirtás nem relativizálható fogalom!

"Vagy az USA-nak vissza kellet volna vonulnia, hagyni Japánt rendbe rakni magát, aztán folytatni az egészet, megöletnie pár millió katonát, megölni ugyanennyit, mert én jófiú vagyok? Érdekes elképzeléseid vannak a világról..."

Már elmondtam: nem civileket kellett volna támadnia, pláne nem ekkora méretekben. Ez így erődemonstráció volt, amely hozzásegítette őket a világhatalmi státuszuk kiteljesítéséhez, csak részben szólt Japán ellen. Nem hiszem el, hogy képtelenek lettek volna elpusztítani néhány katonai bázist. Japán falatnyi porszem az Egyesült Államokhoz képest, és akkortájt gazdaságilag is óriási volt már a különbség. Hadd ne higgyem el azt, hogy CSAK és KIZÁRÓLAG két ilyen támadással volt megoldható a helyzet, akármennyire is fanatikus voltak az ellenség.

Egy szubjektív megjegyzés a végére: Az USA-t egyébként alapvetően nem tartom rossz helynek, éltem ott, némely tekintetben valódi demokrácia működik (legalábbis az alsóbb szinteken), bár az ezredforduló óta durván romlott a helyzet. Az agresszor külpolitikájával viszont nagyon, nagyon nem tudok egyetérteni.

OK, akkor ismét megkérdezem. Abban a helyzetben, akkor, 1945-ben, TE HOGYAN DÖNTÖTTÉL VOLNA?

1. Hagyod szegény japánokat tovább harcolni (akik mellesleg hadüzenet nélkül, azaz orvul támadtak meg), és SAJÁT katonák ezreit, tízezreit küldöd a halálba, hogy végre legyőzzék az elég erősen fanatizált ellenséget (Olvass utána Iwo Jima-i csatának:

[link] )

2. Ledobod az atombombát, és mikor látod, hogy MÉG MINDIG harcolni akar a fanatizált ellenség, ledobod a másodikat is. Ezzel valóban megölsz igen sok, az ellenséghez tartozó civilt, cserébe saját katonáidat, hadi potenciálodat kíméled.

Próbáld magad beleképzelni egy tábornok helyébe, és GYŐZELEMRE VEZETŐ döntést hozni. Igen, bármilyen borzasztó dolog, de a háborút GYŐZELEMRE játsszák.

Pedro

1. Leírták már jó párszor, hogy az atombomba legalább annyira a szovjeteknek "szólt", mint a japánoknak.

2. Még annyit tennék hozzá, hogy a nankingi vérengzés, amit a japánok műveltek, kb. 5-ször annyi civil áldozatot követelt, mint a hiroshimai bomba.

3. Mindemellett, az atombomba bevetése kétségkívül szörnyű tett volt.

Casualties WW II:

Germany: 7000000 to 9000000

Soviet Union : 22,000,000 to 30.000.000

Japan: 2,620,000 to 3,120,000

USA: 418,500

Van még kérdés? :)

Pedro te meg hülye vagy!

Azok az ''agyon fanatizált'' emberek nem azért mentek halálba mert a császár annyira akarta csökkenteni akarta a lakkoságot.SZAMURÁJKARDAL ROHANTAK NEKI AZ ÁLLIG FEL FEGYVERZETT AMERIKAI KATONÁKNAK,csak ezt az amcsi propaganda szépen eltitkolta.Ezek az emberek a hazájukért haltak meg nem császárukért,ők már gyerek korukban azt tanulták hogyan haljanak meg. Szeppuku-ról(harakiri)még nem hallotál?Azt sem azért csinálták a szamurájok mert a daimjó azt akarta hanem mert különben a családja elveszti a becsületét és ezzel nem magának,nem is a daimjónak tett szívességet,hanem a családjának.

1. Én nem állítottam ki rólad elmeorvosi szakvéleményt, kérlek a pszichiátriai szakvizsgád megléte előtt te se tegyél ilyet.

2. Tetszik, vagy nem tetszik, a japán katonák sokkal fanatikusabbak voltak, mint az európai, vagy az amerikai katonák. Hogy milyen okból, az a harctevékenység szempontjából tökéletesen érdektelen. (Mellesleg az általad említett szeppuku is csak a szamurájoknak járt, közember - és általában a közkatona - számára nem volt engedélyezett halálnem, főleg egy háborúban nem!)

3. A japánok egy részének (a szamuráj származásúaknak) valóban volt katanájuk, de harc közben még ők sem nem azt használták. Sokkal inkább a korban megszokott modernebb tűzfegyvereket, amellyel hatékonyan lehetett harcolni.

[link]

Itt találod a korabeli japán fegyvereket, amelyek egyáltalán nem voltak rosszabbak az akkor általában használtaknál.

4. Az amcsi propaganda nem sok mindent titkolt el. Nem voltak a japánok sem olyan hülyék, hogy egy szál karddal küldjék háborúba - egy általuk indított háborúba - a saját katonáikat. Ők jól felkészültek, jól felfegyverkeztek, és győzni akartak. Vagy szerinted nem? :-)

5. Lehet sajnálni a szerencsétlen japán áldozatokat, és valóban borzasztó egy hasonló bomba.

De még mindig nem válaszolt senki a kérdésemre, maximum a hozzád hasonlók hülyéznek le, de választ ők sem adnak:

OTT, ABBAN A HELYZETBEN, melyik volt az ésszerű, és célra vezető döntés?

a) Harcolni tovább, és hónapokig tartó véres küzdelem, és hatalmas SAJÁT katonai veszteség árán elfoglalni Japánt, vagy

b) Ledobni az atombombát (ezzel kiirtani rengeteg polgári lakost), és így rákényszeríteni a japán hadvezetést az azonnali megadásra?

Olyan jó lenne, ha valaki végiggondolná a kérdést, mielőtt elkezd ismét szidalmazni...

Pedro

"OTT, ABBAN A HELYZETBEN, melyik volt az ésszerű, és célra vezető döntés?"

Attól még, hogy egy döntés ésszerű vagy célravezető, nem feltétlenül helyes, pláne nem igazolható utólag. Két rossz lehetőség közül választottak, mégpedig az erődemonstrációt.

Németország térden csúszik a második világháború óta, az USA pedig gyakorlatilag még mindig valahol az atombomba hatásából "él meg" katonailag, mint az egyetlen ország, amely éles harcban is bevetette ezt a szörnyű fegyvert.

Itt érzek egy lényeges különbséget.